Világraszóló sikert ért el a zombai hölgy Pozsonyban

Manapság divatos dolog a tetoválás, Udvari Mónika története azonban nem szokványos és nem is csak rajzol a bőrre, sokszor gyógyít a munkájával. A történetét mondja el ő maga.

- Tanulmányaimat itt a faluban kezdtem általános iskolában majd édesapám kérésére a bonyhádi Perczel Mór közgazdasági iskolában folytattam. Nagy álma volt hogy könyvelő legyek, de a középiskolában már eldöntöttem nem nekem való az irodai munka, mivel ember centrikus  vagyok és imádok kommunikálni. Így az iskola befejezése után a szekszárdi Ady Endre iskolában tanultam kozmetikuskent. Nem volt kérdés hogy ez az én utam. 

- Lassan húsz éve dolgozom kozmetikuskent és imádom a munkám. Öt évvel ezelőtt úgy döntöttem kipróbálom magam egy új területen is. Felkerestem Szlovákiában a számomra legképzettebb és legszimpatikusabb oktatót, és kitanultam tőle a tetoválás minden csínját. Azóta számtalan képzésen vettem részt és folyamatosan tanulom a szakmát. Ebben az ágban nincs olyan hogy tudom. Mindig képezni kell magunkat mivel mindig új trendek vannak. 

- Az első tetoválásokat egy kedves barátnőmnek készítettem közvetlen az iskola után. Úgy éreztem mintha mindig ezt csináltam volna. Mindig rendkívül óvatosan precízen dolgozom hiszem munkáim határoznak meg engem is. Mindenkinek megvannak a sajátos módszerei. Összehasonlítani nem lehet két szakember munkáját. 

- Személy szerint én szívvel lélekkel dolgozom, így nekem a munkám a hobbim, nem dolgozni járok, hanem alkotni. vendégeim számára mindig a legmegfelelőbb és legelőnyösebb munkát próbálom elvégezni. Tudom, a megyében sokan tetoválnak , és vannak köztük nagyon neves mesterek is, csodaszép munkákkal. Nem szégyen egymástól sem tanulni.

Most először vettem részt versenyen. A mesterem szólt, hogy induljak, mert versenyérett a munkám, így kerültem ki a pozsonyi nemzetközi viadalra. Felejthetetlen élmény volt számomra, rengeteg új ismeretségre tettem szert. Az ezüstérem nagyon megtisztelő. Számomra már azt is nagy siker volt, hogy ott lehettem, azt pedig álmomban sem gondoltam, hogy egy nemzetközi verseny eredményhirdetésekor hallani fogom a nevem. Rengeteget tanultam Pozsonyban, többek között azt, hogy alázattal, fegyelmezetten szabad csak dolgozni.

A jövőre nézve rengeteg tervem van. Szeretném kitanulni a heg, a haj tetoválását, hogy a vitiligo-val (a bőr festékhiánnyal járó betegsége) küzdő vendégeimnek is segíthessek. Sok beteg embert tetováltam már eddig is. Előfordult, hogy együtt sírtunk, miközben a vendégem a betegségéről beszélt, de annál nagyobb örömet nem tudok elképzelni, minthogy segíteni tudok nekik.