Gyula elment

A Gyula. Csak így mondtuk egymás között. ’72-ben kezdtük a gimit, s az ő tanári pályája is akkor, velünk indult osztályfőnökként, franciatanárként Szekszárdon, a Garayban. Szerencsénk volt vele, bár ezt akkor nyilván nem tudtuk.

Á. A.

Sz. Tóth Gyula értékes életművet hagyott ránk (Fotó: MW)

Nem egyszerűen csak tanította a francia nyelvet. Volt szakkörünk, francia költőket, írókat olvastunk, elemeztünk (persze magyarul), és dalokat énekeltünk (persze franciául). Felvillantott számunkra valamit az igazi európai kultúrából, s ettől biztosan többek, jobbak lettünk mi, a diákjai. És sok minden mást is csináltunk együtt, jó, összetartó közösséggé kovácsolódott az osztályunk a vezetésével.

Szóval jó tanár volt, nagyon jó. Talán szűkös is volt tehetségéhez, elhivatottságához, ambícióihoz a vidéki gimnázium. Nem is maradt sokáig. Velünk végigcsinálta a négy évet, aztán továbblépett.

Sokat adott nekünk, és úgy érezhettük – évtizedekkel később is –, hogy mi is sokat jelentettünk neki.

Gyula elment. Tudtuk már régóta, hogy nagyon beteg, s azt is, hogy minden, mégoly értékes földi élet vége az, ami vele most megtörtént. A hír mégis lesújtó volt nekünk, egykori hálás tanítványainak. Nyugodj békében!

***

Sz. Tóth Gyula 1972-ben végzett a szegedi JATE francia-orosz szakán. Tanított a szekszárdi Garay János Gimnáziumban, részt vett a Zsolnai-programban, 1978-tól a szekszárdi Tanítóképző Főiskolán, 1981-től az Oktatáskutató Intézet munkatársaként dolgozott, 1984-1988 között Halászteleken a „követő” iskola igazgatója. Törökbálinton 12 évfolyamos francia nyelvtanítási programot dolgozott ki, ehhez nyelvkönyveket, munkafüzeteket alkotott. Egyetemi doktori címet szerzett pedagógiából. A francia nyelv és irodalom szerelmese és lelkes hazai terjesztője volt, hatalmas tudással. Rendszeresen, nagyon sokat publikált, 2008-tól jelentek meg évente Tanári notesz címmel naplókötetei. Utolsó kötete Pásztázó üzenőfüzér címmel 2022-ben jelent meg.