Arany és ezüst - Nemzetközi porondon a Faragó lányok

Igazi kézilabdás család az övék, a szülők, Varga Andrea és Faragó András a körmendi utánpótlásképzésben dolgoznak hosszú évek óta. Nem véletlen, hogy két lányuk, a most huszadik évében járó Luca és a tizenhét esztendős Lea is ezt a sportágat választották. Mondhatni mindketten belenőttek a kézilabdába, de sokáig úsztak is ezzel párhuzamosan. Az alapokat tehát szülővárosukban, Körmenden tanulták meg a lányok, akik óvodáskoruktól jártak edzésekre. Luca az általános iskola elvégzése után került Balatonboglárra, a gimnáziumot már a NEKA sportolójaként kezdte. Négy évig volt a Nemzeti Kézilabda Akadémia játékosa, tavaly nyáron igazolt Budapestre, a Vasas SC együtteséhez nagy reményekkel. – Sajnos nem sikerült elérnünk, hogy bent maradjunk az élvonalban, számomra viszont hasznos volt az elmúlt év, hiszen sokat tudtam játszani. Úgy éreztem azonban, hogy kell a váltás, ezért igazoltam az NB I.-ben szereplő Motherson-Mosonmagyaróvárhoz. Már el is kezdtük a felkészülést a következő idényre, nagyon jók a benyomásaim, elégedett vagyok mindennel, biztosított a szakmai háttér, innen már rajtam múlik minden – mondja Luca, aki a közelmúltban az U20-as junior kézilabda-válogatott tagjaként ezüstérmes lett a szlovéniai Celjében rendezett világbajnokságon. 

– Az aranyéremért mentünk, ami óriási dolog lett volna, de sajnos nem jött össze. A döntőbben 31-29-re kikaptunk Norvégiától, miután az elődöntőben magabiztosan jutottunk túl a remek játékerőt képviselő svédeken. Nekem ez volt az utolsó szereplésem az utánpótlás-válogatottban, hiszen jövőre már túlkoros leszek; ha úgy alakul, akkor innentől már csak a felnőttek között bizonyíthatok – zárta szavait bizakodva a fiatal kézilabdázó. Húga, Lea a Besztercebányán rendezett Ifjúsági Olimpián viszont felállhatott a dobogó legmagasabb fokára. – Az Ifjúsági Olimpián azok a csapatok vettek részt, akik az előző évben ott voltak az Európa Bajnokság legjobb nyolc együttese között. A dánokkal játszottuk a döntőt, velük előtte a csoportkörben is találkoztunk, ott is megvertük őket. Szerencsére ez a fináléban is sikerült. De mindent összevetve nem a döntő volt a legnehezebb, hanem a norvégok elleni elődöntő. Az a meccs nem is dőlt el a rendes játékidőben, hosszabbítani kellett – meséli Lea, aki nővére útját járva jelenleg a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémia játékosa, mellette Fonyódra jár gimnáziumba, szeptemberben kezdi a 11. osztályt. 

Az általános iskola hetedik osztály után – 13 évesen – került el nevelőegyesületétől. Hamar önállóvá kellett válnia, de könnyen vette az akadályokat. A család mindenben támogatja a lányokat. Édesanyjuk, édesapjuk és a bátyjuk, Zsombor is ott van szinte minden meccsükön. Luca beálló , Lea irányító-átlövő poszton játszik, sokszor – de nem mindig – téma közöttük a kézilabda. – Vitathatatlan, hogy a családi körben is rengeteget beszélünk a sportról, van úgy, hogy le kell állítanunk és más irányba kell terelnünk a társalgást – mondják a lányok, de gyorsan hozzáteszik: azért számukra egyértelműen a kézilabda a legfontosabb.