Kenyérvize és a nagy, régi szombathelyi malmok - fotók

A középkor végén négy gabonaőrlő malom működött Szombathelyen. Közülük kettő a győri püspökségé volt, a másik kettő Szőkefölde mindenkori birtokosaié.

Északról délre haladva a Gyöngyös melletti malmok sorát a Kalló malom nyitotta Kámon határában. Ám ez még nem a molnároké, hanem a szombathelyi szürcsapó céh malma volt, amely ipari célokat szolgált. Maga a céh is onnan kapta a nevét, hogy a nedves posztóanyagot lapos, hosszúkás, nyeles faszerszámmal kallózták, azaz tömítették. A szombathelyi szürcsapók kallós malma a 19. századvégi városrendezés, a céhes élet megszűnésével került lebontásra. Emlékét azonban ma is őrzi a Szürcsapó utcanév.

Visszatérve a négy gabonaőrlő malomhoz: a győri püspökség két malma a mai Deák Ferenc utca és a Szent Márton út által behatárolt területen, míg a két „szőkeföldi” malom a mai Szent Márton út és Szőllős között helyezkedtek el.

A győri püspökség a malmait általában haszonbérbe adta, főleg a 19. századtól kezdve. Így haszonbérlői gyakran változtak, különösen az 1890-es évek városrendezése után. Ezeket a malmokat többször kellett újjáépíteni, mint például 1716-ban a nagy tűzvész alkalmával: a Szent Márton úthoz közelebb eső teljesen leégett.

A püspöki malmok közül az északabbra eső nagyjából a mai Deák Ferenc utca vonalában, a Művelődési és Sportház északi részén feküdt. Az utolsó tulajdonosairól úgy ismerték, mint Domonkos-, vagy később Király-malmot. Ez még a két világháború között is működött, és csak a Március 15. tér rendezése kapcsán bontották le az 1960-as évek elején. Ez utóbbi malom egykori létét a mai Domonkos utca elnevezés őrzi.

A másik püspöki gabonaőrlő malom a nagy tűzvész után többször változtatta a helyét, ám mindig az egykori Kis Práter területén volt, amelybe beletartozott a mai Széll Kálmán úttól a Szent Márton útig terjedő (Deák-liget, Múzeum épülete) zöld, ligetes terület. A malom a 19. századvégi városrendezés során a mai Borostyánkő Áruház vonalában nyert elhelyezést a város 1904-ben készült térképe szerint. A malom duzzasztózsilip segítségével a fürdőzés céljait is szolgálta.

Az egykori Kis Práternek ékessége volt még a Hattyú ház a Gyöngyös keleti oldalán, melyet Bodányi Ödön városépítész szorgalmazott. A hattyúk etetése a gyermekek kedvelt szórakozása volt. 1945 után szűnt meg. Sokáig csak emlék maradt – különösen régi képeslapokon –, azonban pár éve rekonstruáltak.

A Gyöngyös mellett, a mai Malom utca magasságában is volt egy malom, gőzmalom és gőzfürdő. Itt is volt lehetőség a szabadban való fürdőzésre.

Szőkeföldének a két gabonaőrlő malma a Szent Márton út és Szőllős közötti Nagy Práter területén helyezkedett el. Az első közvetlen a Ferences templom és rendház után, a második a mai Gayer park déli végében. Nem árt tudni, hogy a Gyöngyös itt korábban nem tett keleti irányú kanyarulatot, hanem folyása egyenes volt a mai Gayer park közepén.

A Nagy Práter második malmának, a délebbinek volt alkalmazottja Márkus Emília apja. Mestersége gombkötő volt. A malom Márkus Emília születésekor (1860) kigyulladt. Ez volt az alapja azoknak a jósolgatásoknak, hogy az újszülött „lánglelkű” egyéniség lesz. Márkus Emília 17 éves korában a Nemzeti Színház művésznője lett, amiben nem kis szerepe volt a nagybácsinak, Horváth Boldizsárnak.

Ami a Práter szót illeti: a latin prata rét németes változata, amely a 19. században vált divatos elnevezéssé a városokban.