Karrier

2023.05.30. 07:00

A belső motorom soha nem enged leállni - A Pannon Kapu Kulturális Egyesület vezetőjével Hrabovszky-Orth Katinkával beszélgettünk

Színésznőnek készült, dolgozott fogászati rendelőben is, most a Pannon Kapu Kulturális Egyesületet vezeti.

Tóth Judit

Forrás: Szendi Péter

Hrabovszky-Orth Katinka 1987. november elsején született Körmenden, amúgy tősgyökeres szentgotthárdi, szülei és nagyszülei is elismert pedagógusok voltak Magyarország legnyugatibb városában. Katinka talán négy éves lehetett, amikor egy otthoni filmnézés közben kijelentette: márpedig belőle színésznő lesz. Mondani sem kell, hogy nem vették komolyan. Aztán persze mégis úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt gyermekként elképzelte. Szentgotthárdon érettségizett, majd rögtön felvételizett Szombathelyre, Zsurzs Kati Színitanodájába. Egy évig Zsurzs Kati volt az osztályfőnöke, aztán Szombathelyre jött Jordán Tamás, hozzá került, az ő osztályában végzett 2010-ben. Rövid időre Budapestre a Magyar Színházhoz szerződött, majd vargabetűket írt: civil foglalkozást választott, nyolc és fél évet dolgozott egy fogászati-szájsebészeti rendelőben.

- A Pannon Kapu Kulturális Egyesületet 2019-től vezetem. A munkát azért vállaltam el, mert maradandót akartam alkotni. Már az elején színjátszó csoportot toboroztam. Közbeszólt ugyan a koronavírus, mégis összehoztuk első darabunkat Apró hírek címmel. Ezt kísérleti színháznak nevezném, groteszk darab volt, amely komoly társadalomkritikát fogalmazott meg. Aztán a színjátszó kör egyre népszerűbb lett, megcsináltuk második előadásunkat, a Vakokat. Nagyon szenzitív próbafolyamat volt, mindannyian sokat tanultunk belőle. A rezsiárak emelkedése azonban betett a különféle művészeti-kulturális csoportoknak, így a színjátszóknak is, most próbálunk újra építkezni. De az én kis csapatom olyan lelkes volt, hogy a téli hónapokban képes volt nagykabátban és síanorákban próbálni velem. Az idén egy nyertes pályázatnak köszönhetően a kétszáz éve született Petőfi Sándor előtt tisztelgünk A helység kalapácsa című hősi vígeposszal. A próbák zajlanak, három színjátszó körrel, a szentgotthárdival, a jákival és a rábagyarmatival dolgozunk együtt, összesen harmincketten. A premierre várhatóan ősszel kerül sor, legkésőbb november elején - meséli Katinka, aki mindig is szeretett emberekkel foglalkozni. Szerette megfigyelni őket, kíváncsi volt, hogy az egyes szituációkban, ki, hogyan viselkedik. Ez nem véletlen: az állandó szemlélődés a színészetnek is alapja.

Katinka hű maradt a felmenőihez is, elvégezte a tanító szakot német műveltségi területtel Szombathelyen az ELTE Savaria Egyetemi Központban. Jelenleg is tanul Győrben, a Széchenyi István Egyetem kulturális mediáció mesterszakán. Hamarosan diplomázik.

- Szentgotthárdnak földrajzi fekvéséből adódóan is nagyon jók a lehetőségei. A szlovén és az osztrák határ szomszédságában, az Őrség közvetlen közelében nyáron mindig egy kicsit pörgősebb szezonnal kell számolni. Szerintem csak ekkor végezhetünk jó munkát, ha a turizmus, a vendéglátás és a kultúra hármasára építünk. Mindhárom területen olyat kell kínálnunk, amiért érdemes eljönni ide és itt maradni - teszi hozzá Katinka, aki azzal is tisztában van: a kultúrában nem lehet mindenki kedvére tenni, mindig lesz elégedetlen, de kollégáival próbálják a maximumot kihozni a lehetőségekből. Összefogják, támogatják a civileket, köztük saját csoportjaikat, a fúvósokat, a vegyeskart és a Szivárvány kórust. Szívvel-lélekkel dolgoznak, ezt nem is lehet másként.

– A Pannon Kapu Kulturális Egyesületnek kohéziós erőként kell működnie, Szentgotthárd arculatát kell erősítenie, mert ez egy gyönyörű kisváros. Itt vagyunk a kolostor épületegyüttesének közepén, van egy csodaszép színházunk. Minden adott ahhoz, hogy maradandót alkossunk, ehhez az önkormányzat támogatását és bizalmát is megkapjuk. Nem vagyok elégedetlen, sőt. Nagyon hálás vagyok például Szilágyi Andornak, hogy a Legyetek szeretettel című Brenner-filmben két különböző karaktert is megformálhattam. A többi színész között ott volt az én nevem is, jó érzés volt megtapasztalni, hogy a régi kollégák emlékeznek rám. Úgy éreztem, hogy megint hazaértem. És hiszem: a jövőben jön még lehetőség, hogy valami örökérvényűt alkossak. Olyan belső motorom van, ami nem enged leállni, és abban a pillanatban, hogy színház, fellépés vagy filmforgatás közelébe kerülök, már csak megyek előre, szemellenzővel – mondja Katinka, aki egy különleges zenei formációnak is tagja. Hatvan-hetven perces műsoruk van, egy igazi zenei időutazás Karády Katalintól kezdve Shirley Bassey-n, Ákos Stefin és Frank Sinatrán át egészen Leonard Cohenig. Katinka énekel, Páliné Herczeg Anita zongoraművész vagy Soós János orgonaművész kíséri.

- A Pannon Kapu Kulturális Egyesületnél jövőre jár le ötéves megbízatásom, szeretném folytatni a munkát, mert a haza nekem itt van, Szentgotthárdon. Ezt a közeget szeretem igazán. Tervei ez embernek lehetnek, de úgyis a Jóisten szabja meg az utat. Én csak egyetlen dolgot kérek tőle: adja meg nekem azt, hadd maradjak a művészeti szektorban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában