A PSZ tartott tanévnyitó fórumot Veszprémben

A rendezvény előtt a PSZ elnöke, Szabó Zsuzsa is nyilatkozott lapunknak. Mint mondta, minden évben évnyitó értekezletet tartanak a megyei elnökeik, ami azért fontos, mert nyáron minden megyei elnök részt vesz egy olyan képzésen az országos iroda szervezésében, ahol az aktuális jogi problémákat beszélik meg, és készülnek arra, hogy a megyékben, területenként bármilyen gond adódik, jogilag felkészültek legyenek vezetőik. Másrészt az elmúlt év októberétől sztrájkbizottságként tárgyalnak a kormánnyal, céljuk a pedagógusbérek emelése, az óraszámok csökkentése és fixálása, a nem pedagógus álláshelyen foglalkoztatott kollégák bérének emelése. 

Hangsúlyozta, az elmúlt időszakban azért sztrájkoltak kollégái, hogy egyáltalán legyenek pedagógusok az oktatásban, mert az alacsony bér miatt évek óta nem választják ezt a pályát a fiatalok. Hozzátette, az értekezlet két szempontból is fontos volt: elmondták, hogy országos szinten hol tartanak a tárgyalásokban, illetve információkat gyűjtenek arról, hogy mi a helyzet a megyében.

Bán Mihály, a Pedagógusok Szakszervezetnek veszprémi elnöke a Napló érdeklődésére elmondta, az országos adatoktól a megye sem tér el, legalább tízszázalékos a pedagógushiány, és általában az is jellemző, hogy óvónőkből, tanítónőkből és természettudományos tanárokból van a legnagyobb hiány.

Kérdésünkre, hogy a megyében hol a legkritikusabb a helyzet, az elnök úgy felelt, hogy minél kisebb egy település, annál nehezebb megoldani, ha egy szakos kolléga hiányzik, hiszen ott valószínűleg ő az egyetlen ilyen. Bán Mihály elmondása szerint több olyan kollégája van, aki kisebb települések között utazik azért, hogy az adott iskolákban legyen kémia- vagy biológiatanár. Szerinte ez nem igazán jó megoldás, mert ezek a tanárok nem tudnak igazán közeli kapcsolatot kialakítani a diákokkal.

Felvetettük azt is: biztos, hogy csak a pénz az oka annak, hogy kevés a pedagógus? A Pedagógusok Szakszervezetnek veszprémi elnöke válaszában kifejtette, a kollégák nagy része első problémaként nem a pénzt jelöli meg, de hozzátette, a javadalmazás is kevés. Mint fogalmazott, kollégái túlterheltségre panaszkodnak leginkább, és amit a hétköznapokban hiányolnak, az a saját módszertani szabadságuk.