Antony Blinken amerikai külügyminiszter kemény figyelmeztetést küldött a Kremlnek, hogy „fejezze be a locsogást” az atomfegyverek potenciális bevetéséről, azt követően, hogy kiszivárgott, a Fehér Ház „privát alapon” figyelmeztette az oroszországiakat, álljanak le az eszkalációs retorikával. Jake Sullivan nemzetbiztonsági főtanácsadó szerint katasztrofális következményei lennének, ha Moszkva atomfegyvert vetne be Ukrajna ellen. Fennáll-e Ukrajnában a megszállók, az Oroszországi Föderáció (OF) részéről egy vagy több, taktikai atomfegyverekkel végrehajtott támadás veszélye? Noha az elmúlt háromnegyed év nem egy kiszámíthatatlan és előre nem várt fejleményhez vezetett – például az Ukrajna elleni katonai támadáshoz –, de ami az atomfegyvereket illeti, a legtöbb szakértő, beleértve oroszországiakat is, nem tartja valószínűnek egy nukleáris fegyverekkel végrehajtott támadás lehetőségét.
Paradox módon a háború minapi eszkalációja, a tartalékosok Vlagyimir Putyin oroszországi elnök által bejelentett behívása is ezt igazolhatja.
Putyin láthatóan nem atomfegyverekkel, hanem „hagyományos” módon, tartalékosok bevetésével igyekszik kiegyenlíteni az ukrán hadsereg számszerű fölényét
– amellyel a moszkvai katonai elemzők az ukrán katonai sikereket magyarázzák. Ugyanis Kijev előrenyomult mindkét délkelet-ukrajnai fronton, keleten a Donbászban, Harkov, Luganszk, Donyeck térségében, délebbre pedig Herszon és Zaporozsje megyénél. Ezt Moszkva az intervenciós haderő létszám szerinti megtöbbszörözésével (a 300 ezer tartalékosnak a frontvonalra vezénylésével) próbálja megállítani.
Katonai szakértők azt is megemlítik, hogy a taktikai, harctéri feladatok megoldásához Ukrajnában igazán nem fűződik OF-érdek, hiszen nincsenek érdemi célpontok. Már csak azért sem, mert
az atomfegyverek kiváltotta pusztítás, a terület tartós sugárszennyezettsége nem szolgálná az oroszországi érdekeket, az ukrán területeknek az OF-hez csatolását.
Ám nagyobb célpontok, például duzzasztóművek és-vagy vízerőművek ellen a moszkvai főhadiszállás katonai tervezői számításba vehetnek akár atomcsapásokat is. A Kijevtől délre haladó fő ukrajnai folyón, az ország gerincét képező Dnyeperen hat vízlépcsőt, egyben vízerőművet építettek még a szovjet időkben. Ezek lerombolása beláthatatlan károkat okozna Ukrajnának, és akár a zaporizzsjai atomerőmű hat reaktorának nukleáris balesetéhez, egy a Fukusimaihoz hasonló katasztrófához vezethetne.
Ám nyugati nézetek szerint Moszkva a hagyományos és a nukleáris fegyverek bevetése közti óriási különbségek mérséklésére törekszik. A Chatham House, a nyugati világ egyik legtekintélyesebb biztonságpolitikai think-tankje nemrég közzétett egy tanulmányt az OF hadseregével kapcsolatos mítoszok cáfolatáról, értelmezéséről. Ebben szerepel szerzőként Valerij Akimenko, a brit Conflict Studies Research Centre (CSRC – valamikor a brit védelmi minisztériumhoz tartozó, majd később önállósult katonai think-tank) vezető kutatója. Szerinte az egyik ilyen mítosz, hogy komolyan, szó szerint kell venni az OF nukleáris fegyverek bevetésére utaló fenyegetéseit.
Ezt támasztja alá Dmitrij Trenyin, az idén tavasszal betiltott moszkvai Carnegie-központ vezető elemzője, egykor ezredesi rangot elért szovjet hírszerző tiszt is. Mint mondja,
egy „korlátozott” atomháború gondolata mindig is idegen volt az oroszországi stratégáktól. Ugyanis ők azt a helyesnek tartott véleményt képviselik, hogy egy atomháború nem lehet „korlátozott”, taktikai jellegű, mert ellenőrizhetetlenül átcsap totális, akár a világ pusztulásával járó nukleáris Armageddonba.
Ez is visszatarthatja az oroszországiakat a (taktikai) atomfegyverek akár korlátozott alkalmazásától.
És az atomfegyverek bevetésével való zsarolás működik. Nyugati vezetők megerősítették, hogy Moszkva atomfegyverekkel való fenyegetőzése befolyásolta viselkedésüket – olvasható a Chatham House tanulmányában, hozzátéve, ez az Ukrajnának történő fegyverszállítmányok összeállításában gyakorolt nyugati önkontrollban is megnyilvánult.
Persze az is a képhez tartozik, hogy ez az önkontroll fokozatosan leépül.
Ma már olyan fegyverrendszereket szállítanak az ukránoknak (nehéztüzérség, páncélosok, hosszabb hatótávolságú rakétafegyverzet), amilyenek az intervenció kezdeti szakaszában szóba sem kerülhettek.
Akimenko ugyanakkor figyelmeztet az ezzel ellentétes folyamatokra is. Például az OF-ben folyó kutató-fejlesztő munkára, amely a taktikai, harctéri atomfegyverek további „miniatürizálására” irányul. Ennek során olyan „parányi” atomfegyverekkel is kísérleteznek, amelyeknek a robbanóereje nem nagyon tér el egy nagyon nagy, hagyományos, gyors kémiai oxidáción alapuló robbanóanyaggal töltött bombáétól. Ez nagyságrendileg akár a tíz tonna TNT robbanóerejű kategóriát jelenti. Ami persze elég lehetne a Dnyeperen bármelyik duzzasztógát szétzúzásához. Ezzel együtt a CSRC kutatója nagyrészt politikai, nyomásgyakorlási fogásnak tartja az Oroszország részéről elhangzó, a fenti szellemben tett vagy akként értelmezett nyilatkozatokat.
Egészében véve az oroszországi atomfegyverek alkalmazásának a veszélye ma jóval kisebb, mint az évezredünk elején kialakult helyzetben.
Ezt állapította meg Kristin Ven Bruusgaard, az oslói egyetem docense. Összefüggést lát az oroszországi hadsereg megerősödése, konszolidációja és az atomfegyverek alkalmazására való hajlandóság csökkenése között. Putyin hatalomra jutása időszakában, a korai 2000-es években volt a leggyengébb az OF hadserege. Ez a későbbiekben, nem kis mértékben a 2008-as, Anatolij Szergyukov védelmi miniszter nevéhez kötött hadseregreform következtében jócskán megváltozott. Emiatt az atomfegyverekkel való fenyegetés „valóságtartalma” csökkenhetett.
