Érdekes munkája van John Chesbrónak, a Spandidos nevű orvosi kiadó egyik munkatársának. Az a feladata, hogy a hozzájuk beérkezett publikációra váró tanulmányokból valahogy kiszűrje a hamisakat, az innen-onnan összeollózottakat. Ennek egyik legegyszerűbb módja az, hogy összehasonlítja a tanulmányokhoz csatolt képeket, és a gyanúsan hasonlókat tartalmazó tanulmányokat tüzetesebben is megvizsgálja.
Fotó: Getty Images
Chesbro szerint a hozzájuk beérkező kéziratok nagyjából 5-10 százaléka gyanús. A Spandidosnál megjelenő tanulmányok körülbelül 90 százalékát kínai szerzők írják. A kiadót a 2010-es évek középen meggyanúsították azzal, hogy olyan tanulmányokat jelentet meg, amelyek egy adatbázisból „reciklált” adatokkal, képekkel igyekeznek alátámasztani a téziseket. Ekkor kezdtek el hamisításkiszűrő munkatársakat és szűrőszoftvereket alkalmazni.
Az elmúlt húsz évben Kína belehúzott, tudósai-kutatói szakmányban gyártják a tudományos értekezéseket. Az Institute for Scientific Information, egy amerikai szervezet szerint
2021-ben 3,7 millió kínai tanulmány készült el, a teljes globális publikációs állomány 23 százaléka, alig valamivel elmaradva az amerikaiak által írt 4,4 millió értekezéstől.
A helyzetet árnyalja, hogy a kínaiak szeretnek egymás elemzéseire hivatkozni, így a nemzetközi idézettségi indexekben, amelyek az adott publikáció minőségét mérik, már megelőzik az Egyesült Államokat. Ennek alapján tehát – ha csak a számokat nézzük – jókora fölény mutatkozik a Mennyei Birodalom javára.
A Nyugat el is kezdett aggódni, látva, hogy Kína futószalagon szállítja az áttöréseket a kvantum- és a géntechnológiában, az űrkutatásban vagy a hadiiparban. Erre jó példa a nemrég közzétett teszt a hiperszonikus rakétáról. A gyanú persze nyomban feléledt, hiszen a kínai modell, a kínai ipar felemelkedése ott kezdődött, amikor sikeresen másolták le a nyugati technológiákat. Félő, hogy hasonló a helyzet a tudományos kutatás terén is. A probléma az, hogy még a leginkább felkészült, leggyanakvóbb kiadó sem képes kiszűrni az összes csalást.
A trend nyomán felháborodó nyugati tudósközösség összefogott, és létrehozott egy nemzetközi hálózatot a csalások kiszűrésére.
Ennek egyik tagja David Bimler, az új-zélandi Massey University pszichológiaprofesszora. Vizsgálódásai során 150 olyan orvosi publikációt szúrt ki – csak a kínai Jilin Egyetemről –, amelyek ugyanazt az adatbázist használták fel. Az ilyen „kutatói közösségeket” egyszerűen csak papírgyárnak hívja a szakma – számolt be tapasztalatairól a Financial Timesnak.
Az egymilliárd dolláros papírgyárpiac
Becslések szerint a „papírgyárak” egyben igencsak jövedelmező üzleti vállalkozások is, árbevételük megközelítheti az évi egymilliárd dollárt. A „papírokat” online brókerek árulják, például a Taobao nevű kínai e-kereskedelmi oldalon. A tarifa 800 dollár körül mozog. A jelenség Pekingnek is meglehetősen kényelmetlen, a kínai kultúrfölényt nem futószalagon gyártott ócska hamisítványokkal óhajtják igazolni, ráadásul ezek elhomályosítják a kínai tudomány ténylegesen elért kimagasló eredményeit. Akit tetten érnek, attól megvonják az állami támogatást. A gond azonban náluk is ugyanaz, mint Nyugaton: nehéz elválasztani az ocsút a búzától.
A kínai tudományos rendszer szinte kizárólag az állami támogatásoktól függ,
így érthető, hogy a másodvonalbeli egyetemek, tudományos műhelyek is mindent elkövetnek, hogy hozzáférjenek a húsosfazékhoz. Becslések szerint kétmillió kínai tudós vagy magát tudósnak valló szerencsevadász verseng a limitált forrásokért. Ezeket ráadásul a publikációk száma alapján ítélik oda, így a rendszer is arra ösztönzi a résztvevőket, hogy csúcsra járassák a papírgyárat.
A modern tudomány működési elve szerint az elméleti kutatásokból előbb-utóbb gyakorlati kutatások lesznek, amelyek eredményére szabadalmi védettséget kérnek a feltalálók. A World Intellectual Property Organization (WIPO) adatai szerint ebben toronymagasan élen járnak a kínaiak.
A helyi szabadalmi hivatalhoz 2021-ben csaknem 1,6 millió kérelmet nyújtottak be, szemben az amerikaiak által benyújtott 600 ezerrel. A jelenség érthető nyugtalansággal tölti el immár nem csak a nyugati tudományos világot, de a politikát is, hiszen attól tartanak, hogy a kínai-ázsiai diákok a nyugati egyetemeken felszívott tudást otthon kamatoztatják. Az Egyesült Államokban több példa is volt arra, hogy az ottani egyetemeken dolgozó kutatókat letartóztatták azzal a gyanúval, hogy intellektuális jogokat – szabadalmakat – szivárogtatnak ki Kínába.
Erősek az alkalmazott tudományban
Az aggodalom abból a szempontból részben jogos is, hogy a vezető tudományos folyóiratokban egyre nő a kínai tudósok által publikált cikkek száma. Qingnan Xie, aki a Harvard Universityn foglalkozik a szellemi tulajdon kérdésével, úgy számolta, hogy a világ legjobb tudományos lapjai között számontartott Nature és Science magazinokban 76 százalék a kínai címről érkező és publikált cikkek aránya.
Peking tekintélyes ösztöndíjakkal támogatja tehetséges diákjainak jó nevű nyugati egyetemekre való bejutását, s hasonlóan erős ösztönzőket vezetett be arra is, hogy tanulmányaik befejeztével hazatérjenek. Hiba lenne persze, ha ezt egyoldalú folyamatnak tekintenénk, hiszen
a nyugati professzorok is profitálnak abból, ha tehetséges, jól képzett s legfőképpen olcsón dolgozó kínai diákok működnek közre aktuális projektjeikben.
A szakértők szerint a nyugati tehetségek inkább az úttörő, egy adott szektorban valódi áttörést jelentő felfedezésre hajlamosak, az ázsiai diákok sokkal erősebbek a csapatmunkában. Carsten Fink, a WIPO vezető közgazdásza szerint a kínai innováció különösen abban sikeres, amikor már meglévő technológiákat kell más területeken alkalmazni.
Jó példa erre, ahogy Kína ráállt a villanyautók gyártására, ahelyett, hogy a hagyományos, robbanómotoros technológiákat erőltette volna. Hasonlóan sikeres – gyakorlatilag domináns – az ázsiai óriás a napelemek gyártásában.
