A kínai közgazdászok jelentős, 5 százalékos GDP-növekedésre számítanak 2023-ban, a legnagyobb befektetési bankok pedig minden pénzüket erre teszik fel – annak ellenére, hogy a vállalati hírek, a hivatalos adatok és a nemzetközi gazdaság helyzete mind a túlzott optimizmus ellen szól – olvasható a Financial Times véleménycikkében.

China,With,Embedded,Flag,On,Planet,Surface,During,Sunrise.,3d,
China with embedded flag on planet surface during sunrise. 3D illustration with highly detailed realistic planet surface and visible city lights. Elements of this image furnished by NASA.
Fotó: Shutterstock

Az újranyitás utáni fellendülés reménye azon a feltételezésen alapul, hogy a kínai fogyasztók a zárlatból kiszabadulva a boltokba özönlenek, és elindul egy tartós vásárlási őrület; ez azonban egyáltalán nem történt meg.

Ha a kínai gazdaság 5 százalékkal növekedne, akkor a történelmi trendek alapján a vállalati bevételeknek 8 százalékkal kellene megemelkedniük. Ehelyett épp hogy elérték az 1,5 százalékot az első negyedévben.

Kína 28 ágazatából 20-ban a vállalati bevételek lassabban nőnek, mint a hivatalosan közölt beleértve a fogyasztói kedvenceket is, az autóipartól a háztartási gépekig. A gyenge bevételek viszont a gyártók eredményeit is lehúzták, amelyek általában szorosan szokták követni a GDP növekedését, de az első negyedévben ezek mind zsugorodtak.

Az MSCI China részvényindex az újraindulási roham helyett 15 százalékkal esett a januári csúcsról, a fogyasztói diszkrecionális részvények pedig 25 százalékkal csökkentek azóta.

Ha az elemzőknek igazuk volna, és a fogyasztói kereslet élénkülne a szerintük fellendülő gazdaságban, akkor az is erős lenne. Áprilisban 8 százalékkal csökkent az import.

Amikor a múlt héten a kiskereskedelmi forgalom és az ipari termelés jóval az elemzői becslések alatt maradt, az egyik elemző ezt a szezonális kiigazításnak tulajdonította, mintha a tavasz váratlanul jött volna idén.

A kínai hitelállomány növekedése is gyengül, áprilisban mindössze 103 milliárd dollárral nőtt, ami feleolyan gyors, mint amilyenre az előrejelzők számítottak. A kínai fogyasztók adósságszolgálati terhe az elmúlt évtizedben megduplázódott, és a rendelkezésre álló jövedelem 30 százalékát teszi ki – ez a szint háromszor magasabb, mint az Egyesült Államokban.

Mielőtt csatlakozhatnának a gazdasághoz és a költekezéshez, a kínai fiataloknak munkára van szükségük. 

A fiatalok munkanélkülisége azonban folyamatosan növekszik, és a múlt hónapban már meghaladta a 20 százalékot.

Fotó: Shutterstock

Ezek a tények mind a probléma forrására mutatnak. 2008 óta Kína gazdasági modellje a kormányzati támogatásokon és a növekvő adósságon alapul, amelynek nagy része az ingatlanpiacokra áramlik, ezek pedig a növekedés fő hajtóerejévé váltak. Ám a magas államadósság miatt a kormánynak a világjárvány idején vissza kellett fognia az ösztönző kiadásait.

A zéró-Covid-politika végére a kínaiak a GDP 3 százalékának megfelelő többletmegtakarítást halmoztak fel – a lezárások után az Egyesült Államokban ez a GDP 10 százaléka volt. S míg a támogatásoknak hála az USA gazdasága nagy lökést kapott az újranyitáskor, Kínában ez szinte teljesen elmaradt

– mondta Ruchir Sharma, a Rockefeller International elnöke.

A gazdasági ösztönzőktől és az adósságoktól függő növekedési modell mindig is fenntarthatatlan volt, mostanra pedig kifogyott a lendületből.

Az elmúlt évtizedekben a támogatások nagy része a helyi önkormányzatokon keresztül áramlott, amelyek saját „finanszírozási eszközeiket” használták fel hitelfelvételre, valamint ingatlanvásárlásra – ők azonban most gyorsan kifogytak a készpénzből, ami visszafogta a jövőbeli befektetéseiket is. Az ipari ágazatok emiatt gyorsabban lassulnak, mint a fogyasztáshoz kapcsolódó vállalkozások, amelyekre az elemzők az optimizmusukat alapozzák.

Bár Peking még mindig 5 százalékos növekedést céloz meg, a potenciál ennek felére esett vissza.

A GDP-növekedési potenciál a népesség és a termelékenység növekedésének függvénye: Kína negatív népességnövekedése pedig azt jelenti, hogy kevesebb munkavállaló lép be a munkaerőpiacra, és a súlyos adósságok az egy dolgozóra jutó termelést is lassítják.

A kínai kormányt már régóta gyanúsítják azzal, hogy a növekedési célok elérése érdekében manipulálja a GDP-számokat. A Wall Street optimizmusa azonban elérte a csúcsot, az elemzők szerint pedig a pályán maradás – még a gyenge hivatalos adatok ellenére is – jobban megéri, mint menteni a menthetőt

– jelentette ki Sharma.

De az elemzőknek nincs sok vesztenivalójuk a rózsás, ám félrevezető előrejelzéseikkel, míg a befektetők mindent erre tesznek fel. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy csak az elmúlt négy hónapban több száz milliárd dollárt veszítettek Kínában.

Emellett a globális növekedés a vártnál gyengébbnek bizonyulhat 2023-ban, mivel a kínai újranyitástól sokan azt várták, hogy ellensúlyozni fogja az amerikai visszaesést. Ez viszont valószínűleg soha nem fog eljönni.

Összeomlottak a kínai vállalati profitok

Látványosan csökken a kereslet a cégek belső és a fontosabb exportpiacain.