A kétgyermekes édesanya fejfájásra panaszkodott, majd lefeküdt: soha többé nem ébredt fel

A kétgyermekes anyuka, Sarah Hawkes családja sziklája volt, ám álmában meghalt, miután migrénre panaszkodott Newcastle-i otthonában. Családja összetört az elvesztésétől, és egészen addig nem is tudták, miben halt meg a 45 éves nő, amíg a halottkém jelentését meg nem kapták. Ebből derült ki, hogy Sarah negyedik stádiumú agydaganatban szenvedett.

Sarah hívta az orvosát, és elmondta neki a panaszait, aki megkérte, menjen be a kórházba egy kivizsgálásra. A megbeszélt időpont előtt azonban Sarah meghalt.

„Szép volt, gyönyörű, barátságos és gondoskodó. Jó humora volt. Minden tekintetben jó ember volt. Ő volt a mi sziklánk. Amikor a tünetei jelentkeztek, azt hitte, közeleg a menopauza. Sokat szenvedett és utána akart járni, mi lehet a baja. De soha egy pillanatra sem engedte, hogy látszon rajta, ha rosszul van. Valahol örülök, hogy ilyen gyorsan véget ért a szenvedése. A jelentés szerint gyógyíthatatlan agydaganata volt, maximum egy évet élhetett volna még, miközben teljesen leépül. Szörnyű lett volna, ha így látják a gyerekek, és tudom, hogy Sarah sem akarta volna ezt" – mondta a férj, James, majd hozzátette, nem akar senkit ijesztgetni, de ha valaki rosszul érzi magát és úgy gondolja, valami baja van, akkor mindenképpen addig menjen az orvosokhoz, amíg ki nem vizsgálják.

A család és a barátok most adományokat gyűjtenek az agydaganat-kutatást támogató szervezet számára.

Sarah közösségi ápolónőként dolgozott a tanulásban akadályozott embereknél, és elkötelezett volt a munkája iránt. 2022 elején azonban rosszul érezte magát, és szabadságot kellett kivennie. Már korábban is szenvedett migréntől, ezért a tüneteket, köztük a fejfájást és az emlékezetkiesést, a perimenopauzának tulajdonította, és kezdetben gyógyszereket szedett rá. Aznap, amikor meghalt, a legrosszabb fejfájásra panaszkodott, amit valaha átélt. Lefeküdt aludni és nem ébredt fel többé. Holttestére férje talált rá, aki fel akarta ébreszteni, de már nem tudta. A mentők sem tehettek semmit érte.

„Még mindig azt várom, hogy találkozunk, ha csörög a telefonom, azt hiszem, hogy Sarah van a vonalban. Csodálatos ember volt, aki mindig mosolygott” – emlékezett meg Sarah édesapja, Gordon is.