Galambos István: A testvérem, Lajcsi, összeomolhat a börtönben

A két Galambos... így nevezik az ismerősök Lajost és Pistát, a két szupertehetséges, nagyszívű, életörömtől kicsattanó testvért, akiket az élet bizony nem mindig kényeztetett. A fivéreknek ma már nem élnek a nagyszüleik, az édesanyjuk és az édesapjuk sem, itt maradtak a világban ketten, vállt vállnak vetve, hogy együtt hárítsanak el minden akadályt, ami az életükben eléjük gördül. Az utóbbi időben ezzel kapcsolatban bizony sok a dolguk...

Galambos Lajost tavaly decemberben ítélték jogerősen 3 év hat hónapos letöltendő börtönbüntetésre, amiért áram-, gáz-, és víz lopásban, valamint vesztegetésben bűnösnek találták. Az ügy 2015-re nyúlik vissza, ekkor törtek a népszerű zenészre és családjára a mocsai birtokukon, hogy a saját ágyukból kirángassák őket... A nyomozati szakban Lajcsi 125 napot töltött előzetesben, majd elkezdődött a közel nyolc évig elhúzódó tárgyalássorozat, melynek során egyszer bírót cseréltek, két vádlott betegség miatt életét vesztette, és amire Galambos Lajosnak nem csak a házassága ment rá, de végül az egészsége is. 

"Fáj, ha azt látom, hogy bántják a testvérem"

A művész vesszőfutását nyilvánvalóan rossz látnia a gyermekeinek és a közeli barátoknak is, de van valaki, aki talán még náluk is jobban szenved: Lajcsi édestestvére, Pisti, aki nem tehet semmi mást ezekben a nehéz időkben, csak minden nap elmondja a bátyjának, hogy itt van mellette. 

– Szerintem a testvérem többet beszél a kelleténél, ami nagyon idegesítő, de persze elfogadom és tudomásul veszem. Ő ilyen. Szereti a kamera, neki pedig meg kell szólalnia – mondta a Bors megkeresésére Galambos István, Lajcsi öccse arra a kérdésre, hogy mit gondol, hogy fogja bírni Lajos a börtönt.

– Hogy mit tehetek én ebben a helyzetben? Semmit. Csak támogatom őt és hallgatok – folytatta Pisti. – És közben természetesen dühös vagyok és aggódom. 

Fáj, ha azt látom, hogy bántják a testvérem. Az egyetlen vérszerinti kapcsolatom a világgal. Nekünk már nincsenek nagyszüleink, nincsen anyukánk és apukánk sem, csak ketten vagyunk egymásnak. A vér összeköt. Ez olyan kötelék, amit semmi sem vághat el. 

Félti, hogy baja esik a börtönben 

Galambos István azt mondja, hogy természetesen nem ért egyet a testvére büntetésével, de tudomásul veszi, és az utolsó leheletéig támogatja őt. 

– A családban nem kérdés, hogy itt vagyunk neki. A gyermekei és én is, ez természetes. A rácsok mögött azonban egyedül lesz, súlyosbítva azokkal az egészségi problémákkal, amik most előjöttek. Egyébként meg hatvan éves... ezek a gondok már akár a kora miatt is jöhettek, és persze a stressztől, amit az elmúlt években megélt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem féltem őt. Még akkor is féltem, ha tudom, hogy egy csodálatos személyiségű ember, akinek bizonyára nem sok konfliktusa lesz bent. Akkor is összeomolhat bent...

Sok mindenben nem értenek egyet 

Hiába a szoros kötelék, Lajcsi és Pisti - bár külsőre azért hasonlítanak - teljesen más értékrend szerint élik az életüket, más az ízlésük és mást gondolnak a világról. 

– Nálunk tulajdonképpen tabu a saját vélemény. Nekem is van és neki is van. Bár nagyon jó testvérek vagyunk, sok dologban nem értünk egyet. Lajcsi ráadásul elég makacs ember, szóval ha néha megpróbálom elmagyarázni neki, hogy én mit gondolok épp egy adott dologról, akkor ő azt mondja nekem (már elnézést a vulgaritásért) "Pistike! Beszéljünk inkább a p..ról!" – nevette el magát István, majd így folytatta: – Tudomásul veszem, hogy maga akarja megoldani a dolgait. A lényeg, hogy sokáig itt legyen nekem. A testvérem. Mindennél jobban szeretem őt.