Ötméteres szíjhalat (Regalecidae) fogtak halászok Chilében pár hete – számolt be a Daily Star.
Az eset kapcsán többen aggodalmukat fejezték ki, mert a mélytengeri fajt általában a földrengések és szökőárak szörnyű előjeleként tartják számon.
A legenda szerint a szíjhalak, amelyeket japánul „a tengeri isten palotája hírnökeinek” neveznek, felemelkednek és partra szállnak egy földrengés előtt.
Ezt azonban megcáfolták már kutatók, akik szerint puszta hiedelem, mely szerint a mélytengeri halak felbukkanása a partokon vagy a halászok hálóiban előre jelezné a közelgő földrengést – írta egy korábbi cikkében az Origó.
A hiedelem a Sokoku Ridzsin Dan című, 18. századi elbeszéléskötetben megjelent hableánylegendában gyökerezik. A Tokiói Egyetem és a Sizoukai Egyetem közös kutatócsoportja összevetette mintegy 90 év földrengési adatait a mélytengeri halak felbukkanásával.
Korábbi tanulmányokat, újságcikkeket vizsgáltak meg. Elemezték a mélytengeri halakról online folyó beszélgetéseket, valamint a japán vízi parkok hasonló témájú publikációit is. Mindezeket összevetették a Japán Meteorológiai Intézet földrengési adataival, melyek 1923-ig nyúlnak vissza.
Azt találták, hogy 1928. november 26-tól a 2011. márciusi nagy tohokui földrengésig 371 esetben láttak mélytengeri halakat. Ezek közül 336 olyan eset volt, amikor a földrengésekkel kapcsolatosnak tartott nyolc hal valamelyikét – köztük szíjhalakat és tündöklőhalakat – láttak. Ugyanebben az időszakban 221, 6-osnál nagyobb erejű nagyobb földrengést regisztráltak.
Amikor azonban azt vizsgálták meg, láttak-e mélytengeri halat legfeljebb 30 nappal korábban egy földrengés 100 kilométeres körzetében, akkor egyetlen esetet találtak, a 2007. július 16-i földrengést, amely Niigata prefektúrát rázta meg.
„Csalódás, hogy nem találtunk összefüggést, de a jövőben azt is meg akarjuk nézni, van-e kapcsolat a cetek tömeges partra vetődése és a földrengések között” – nyilatkozta Orihara Josiaki, a Tokai Egyetem geofizikusa.
Az ötméteres szíjhal partra emeléséről egy videó is készült, amelyet pár hét alatt közel 1,5 millióan néztek meg.
A Wikipedia szerint a szíjhalfélék (Regalecidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába és a tündöklőhal-alakúak rendjébe tartozó család.
A világ óceánjaiban, egyes trópusi folyókban és a Földközi-tengerben is honosak. Legtöbb fajuk nagy mélységben, sokszor ezer méteres mélységben él, így ritkán látni őket.
A szíjhalfélék hossza általában pár méter, de a legnagyobb példány 8 méter hosszú és 270 kilogramm tömegű volt, meg nem erősített jelentések pedig 11 és 17 méter hosszú példányokról is beszámolnak.
Hasúszójukból csak egy hosszú, a végén kiszélesedő fonálszerű sugár maradt meg. Farokúszójuk satnya, vagy pedig teljesen hiányzik. Alsóúszójuk, ha van, akkor hosszú fonállá nyúlik meg.
Elképzelhető, hogy róluk születtek a tengeri kígyókról szóló legendák a történelem folyamán.
