Mindig jöhetnek újabb Trianonok – a ma elképzelhető legnagyobbat úgy hívják, hogy huxit

2023. június 04. 11:45

Ünnepelve gyászolunk, ahogy csak mi tudunk; nem tudok róla, hogy más nemzetnek is lenne rajtunk kívül ilyen keserédes ízű ünnepe. Kohán Mátyás írása.

2023. június 04. 11:45
null
Kohán Mátyás

Jól tesszük, hogy ünnepelve gyászolunk, mert így évről évre egy országot csap arcul a magyar állami létezés hideg, sárnehéz rögvalósága. Mikor az Urálon túlról – mindegy, azon belül délről-e vagy északról, higgye úgy bárki, ahogyan neki kedvesebb – ideköltöztünk a lakályos Kárpát-medencébe, ezredéves elszigeteltséget vettünk a vállunkra. A köröttünk élő népek mindegyike jobban összetartozik valaki mással, mint velünk: közösebb a nyelve, a tudata vagy épp a sorsa. Házszámunkkal Kunság mezein és Tokaj szőlővesszein kívül az is együtt jár, hogy bizony nincs, nem lehet természetes szövetségesünk. A legjobb, amit fel tudunk mutatni, a lengyelek testvérisége és az osztrákok sógorsága. Olyanunk, mint a szlováknak a cseh, a románnak a moldáv, az osztráknak a német, nincsen.

Nem voltunk egyedül a németek oldalán az első világ­háborúban, és nem is hibáztunk talán nagyobbakat, mint azon az oldalon bárki más; sőt amit hibáztunk, azt úgyszólván együtt brácsáztuk el az osztrákokkal és a csehekkel. Mégis velünk statuáltak példát. A magyar történelem képlete a házszámunk által ránk rótt magány miatt rideg és fájdalmas: egységnyi magyar hibából több magyar kár származik, mint egységnyi osztrák vagy cseh hibából osztrák vagy cseh kár.

E tény mégsem indíthat méltatlankodó, ökölrázó lázadásra. Minden nép a maga keresztjét van hivatva cipelni, és messze nem a miénk a legnehezebb – az ukránokét például Oroszországnak hívják, a zsidókét antiszemitizmusnak, a görögökét matematikának, egész Afrikáét meg úgy, hogy gyarmatosítás. De íme a magyar kereszt: mi nem hibázhatunk annyit sem, mint a többiek. Míg más hibáit enyhe sorslegyintéssel büntetik, a mieinket ízekre szabdalással.

S miközben a lélek titkon revízióra vágyik, Deák Ferenccel vallva, hogy „amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és szerencse visszaadhatják”,

érdemes észben tartani: amíg csak létezünk, mindig van tőlünk mit elvenni. Mindig jöhetnek újabb Trianonok,

kisebbek-nagyobbak. A legkisebbet talán a helyreállítási pénzek visszatartásának hívják, a közepeset a vétójog szűkítésének, a ma elképzelhető legnagyobbat pedig úgy, hogy huxit. A magyar külpolitika ma sem hibázhat, mert a képlet kegyetlen: a magyarok büntetése mindig egyenlő a magyarok hibájának és a külső környezet ellenségességének összegével. S a külső környezet ma sem látszik éppen sokkal magyarbarátabbnak, mint százhárom éve volt; szomszédainkkal fennálló kapcsolataink javulása aligha köszönhető másnak, mint annak, hogy a területek, melyekre igényt tarthatnának, már náluk vannak. Panaszra ilyetén módon részükről semmi ok.

Nincs tehát a magyarnak másik útja, mint hogy ember- és nemzetfeletti módon ne hibázzon még annyit sem, mint a többiek. Ezt üvölti tízmilliónk arcába a nemzeti összetartozás napja évről évre. Fontos, hogy ez a nap ne csak a fájdalom és keserűség napja legyen, melyen egyre régebbi szép időkre emlékezve forraljuk magunkban a revansot. Legyen ez a nap annak a napja is, amikor sokak akaratával ellentétesen még mindig létező, gyönyörű és a történelemben sosem látott mértékben jómódú hazánkba fordulva azon is elgondolkozunk egyen-egyenként, hogyan segíthetünk ennek az országnak többé nem hibázni. Mert azt nekünk – mint minden év június negyedikén újból és újból megtanuljuk – mindenki másnál kevésbé szabad. 

Kapcsolódó cikkek

Összesen 373 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Gumivackor
2023. június 05. 11:28
Én már sajnos elég öreg vagyok ahhoz, hogy elmondhassam - láttam, olvastam, hallottam, hogy milyen volt a régi Unió. Ez a mostani egy csökevényes torzója annak, ahova mi a belépést megszavaztuk. Innen menni kell, a kötődések okos átalakításával! Az euró pedig végképp felesleges.
Házam Hazája
2023. június 04. 23:15
Azt a lovat ütik, amelyik húz!
Martell 2
2023. június 04. 22:32
Hülye a szerző, ez nem ünnep, ez egy gyásznap, semmi édes nincs benne.
Bokros Birka
2023. június 04. 21:21
Minél előbb Huxit, ne legyünk megint az utolsó csatlósok. A kommunista diktatúra 40 évig tartott a neo kommunista brüsszeli diktatúra már csak 20 évig tart, 2004-től 2024-ig!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik