Folyamatosan csörög Grzegorz, a lengyel extaxisofőr telefonja reggelenként, olyan hatalmas a kereslet a szolgáltatásai iránt, és az emberek persze nem taxizni akarnak.

szén
Fotó: Shutterstock

Grzegorz ugyanis felhagyott a vezetéssel, és egy sokkal jövedelmezőbb munkát választott magának. Mivel Lengyelország irtózatos energiahiánnyal küzd, és felütötte fejét az illegális szénbányászat, ő is belevágott az új mesterség gyakorlásába.

Lakhelyén, az alsó-sziléziai Walbrzych városában a szén akár egy méterrel a felszín alatt is ott lapul a mezőkön, a pihenőterületeken, sőt még a kertekben is.

Egy négyfős csapat egy óra alatt egy tonnát tud kitermelni, és fejenként ezer zlotyt, mintegy 87 ezer forintot keres félnapi munkával, ami nagyjából 60 százaléka a heti átlagbérnek.

„A feleségem ellenzi a bányászatot, aggódik értem, de taxisofőrként nem tudnék ennyi pénzt keresni” – mondja Grzegorz, miközben egy lakóövezet szélén kiásott, négyszögletes lyukból egyvödörnyi fekete aranyat emel ki, két társa pedig csákánnyal aprítja a földet.

A világszerte a legszennyezőbbnek tartott energiahordozó éli reneszánszát a kelet-európai országban

– írja le a helyzetet már általánosabban megközelítve a Bloomberg.

A varsói kormány az orosz csapatok által megtámadott Ukrajnával szolidaritást vállalva leállította az orosz szénszállításokat, pedig Lengyelországban a háztartások aránytalanul nagy része még mindig a szénre támaszkodik a fűtésnél, és az ország az orosz szén híján energiahiánnyal küzd.

A 38 milliós országban található a 27 tagú Európai Unióban szénnel fűtő háztartások 77 százaléka, a lakások 37 százaléka esik ebbe a körbe.

Az időjárás zordabbra fordulását követően a varsói kormánynak kell biztosítania a szenet, aminek az elosztását az önkormányzatokra bízzák. A szállítók azonban közvetlenül a háború kirobbanása után kifogytak a készletekből, ami aláássa 

Andrzej Duda elnök kijelentésének hitelességét, hogy Lengyelországnak 200 évre elegendő szene van.

Az embereknek tehát lépniük kellett.

Néhányan a szemetet égetik, ami tovább rontja a levegő minőségét egy olyan országban, ahol három nagyváros – Varsó, Krakkó és Wroclaw – ebben a hónapban már enélkül is a világ tíz legszennyezettebb városa közé került.

A walbrzychi bányászok a határon is átmerészkednek, hogy a Cseh Köztársaságban vegyenek szenet, vagy ott is ásót ragadjanak. Roman Szelemej polgármester a kormányt hibáztatja, mert országos függőséget teremtett a tüzelőanyagtól. 

Ez a válság megmutatja, hogy ez hiba volt

– mondta a hivatalában.

A mintegy százezer lakosú Walbrzych gazdasága két évszázadon át a szénkitermelésre támaszkodott, mielőtt az utolsó legális bánya 2000-ben bezárt.

Az iparági örökség ma is nyomasztó, hiszen bányászok ezrei szorultak ki a munkából. Az illegális bányászat igazából nem új keletű, inkább csak a visszatéréséről van szó. A környező városokban és falvakban 12 százalékos a ami körülbelül háromszorosa a városénak, így a pénzkereseti lehetőség csábító lehet azok számára, akiknek még megvan a szakértelmük.

Az erdőkben, mezőkön és bozótosokban úgynevezett „szegény ember gödrei” bukkantak elő. A város peremén a kis magánkertek is tele vannak velük. 

Egy helyi szerint egyeseknek a pénzre, másoknak a szénre van szükségük. 

A város eközben járőrökkel ellenőrizteti a bányászok körében népszerű lelőhelyeket.

Megnövekedett aktivitást észlelünk a bányák körül, és egyre több pénzt költünk a lyukak betömésére

– mondja Mateusz Majchrzyk, a walbrzychi erdészeti igazgatóság szóvivője.

Grzegorz – aki a hatóságoktól tartva nem volt hajlandó megadni a vezetéknevét és a korát – úgy véli, saját gazdagodásán felül egyben segít megoldani Lengyelország utóbbi időkben tapasztalt legsúlyosabb energiaválságát is.

A gödör, amelyen dolgoznak, körülbelül három méter mély, és két férfi ássa, akik egy kézzel készített falétra segítségével jutottak le a mélyére. Grzegorz a zsákokat tölti, hogy aztán a fák mögött elrejtett kocsihoz szállítsák őket.

„Addig fogunk itt ásni, amíg ki nem termeljük az összes szenet” – mondta Grzegorz. „Aztán majd ásunk egy új gödröt.”