Lényegesen más lenne a földi élet, ha 66 millió évvel ezelőtt egy nagyjából 10 kilométer átmérőjű aszteroida nem csapódik a bolygóba és tünteti el az állat- és növényvilág mintegy háromnegyedét. Ebben az eseményben pusztultak ki a dinoszauruszok is. A becsapódás nyomait a mai napig látni lehet a Yucatán-félszigeten és az annak közelében lévő tengeraljzaton. Az aszteroida egy 170 kilométer átmérőjű krátert vájt a Földbe, illetve útjára indított egy megacunamit, ami több mint másfél kilométer magas hullámokkal söpört végig a bolygón.
A Science On a Sphere tudományos szaklap oldalán számolnak be arról, hogy egy nemzetközi kutatócsoport, ami több intézmény, például a NOAA Pacific Marine Environmental Lab és a Geophysical Fluid Dynamics Lab tudósaiból állt, egyesítette a geológiai feljegyzések numerikus modellezését és elemzését, hogy újra megmutathassa az aszteroida által keltett szökőár globális hatását.
Ez a dinoszauruszokat eltörlő aszteroida becsapódásának első globális szimulációja.
A kutatók az esemény numerikus elemzése során három különböző modellt használtak, hogy reprodukálni tudják a cunamit. Az összetett folyadékáramlás részleteit modellező nagy számítógépesprogram, az úgynevezett hidrokód, szimulálta a cunami keletkezésének első percét. Ezt követően kettő, a NOAA által kifejlesztett modellt használtak a szökőár terjedésének szimulálására a globális óceán körül. Emellett a csapat világszerte, több mint 100 helyszínen áttekintette a geológiai feljegyzéseket és olyan bizonyítékokat talált, amik alátámasztják a modellek előrejelzéseit a szökőár útjáról és erejéről.
A tanulmány segít abban, hogy a tudósok felmérjék és számszerűsítsék a jövőbeni nagy aszteroida-becsapódások kockázatát.
Ami ennél fontosabb, hogy ezen a modellen keresztül a hagyományos szökőár-események globális hatásait is könnyebben ki lehet számítani.
A videón látható szimuláción a fekete területek a kontinensek elhelyezkedését mutatják a becsapódás pillanatában, 66 millió évvel ezelőtt. Fehér vonalakkal van ábrázolva a modellen a szárazföld jelenlegi elrendezése. A kontinensek nagyon lassan, de folyamatosan mozgásban vannak, évente körülbelül 2,5 centiméterrel sodródnak arrébb. A szimuláción a piros és kék színek a hullámamplitúdókhoz kapcsolódnak, vagyis, hogy a szökőár idején hol süllyed be és emelkedett meg az óceán vízszintje. Az amplitúdó nagyjából 1,6 kilométeres lehetett, de egyes pontokon akár a 4,5 kilométeres értéket is elérhette.