Édesapjáról vallott Latabár Kálmán lánya, Katalin: "Még a halálos ágyán is alkotott"

Latabár Kálmánról csak a szűk környezete tudta, hogy mennyire beteg, a külvilág számára semmit nem mutatott a nehéz mindennapokból.

Mindent megtettünk érte, amit csak lehetett. Öltöztettük, anyu inzulinnal szúrta, egyszóval mindent elkövettünk azért, hogy minél tovább velünk maradhasson. Még a halálos ágyán is alkotott: felmondta a régi szerepeit, pedig már nem is volt magánál. Ez bizonyítja talán leginkább, hogy ízig-vérig művész volt" - írta a Blikk.

Az utolsó kitüntetését már csak a kórházban vehette át, ám lánya elmondása szerint öntudatlan állapotban is szellemes maradt. Utolsó időszakában nagyon rosszul esett neki, hogy már mellőzték és nincs annyira a köztudatban, mint a korábbi években.

"Ha nem ismerték fel egyből, nagyon le volt törve. Amikor már nem volt olyan népszerű, az neki nagyon fájt. Az utolsó éveiben már úgy érezte, mellőzik, de szerintem ez nem volt igaz, csak ő gondolta így. Az más világ volt, akkor nem volt tévé, hogy minden nap leadjanak egy Latabár-filmet. A vége felé már nagyon hiányzott neki a figyelem. Egyszer, május elsején, kinézett a lakásunk ablakán, épp ott vonultak fel az emberek, skandálva, hogy „Éljen május elseje!" Aztán valaki meglátta aput, és elkezdett kiabálni, hogy „ott a Latyi!" Nem kellett sok idő, már azt kiabálták a propagandaszöveg helyett, hogy „éljen Latyi!" Azt hiszem, ez volt az egyik legboldogabb néhány perc az életében, csak úgy ragyogott" – fogalmazott Katalin, aki már nagymama és a családjával együtt ápolja a édesapja emlékét: legutóbb például részt vett azon az emléktábla-avatáson, ami a színész egykori fővárosi otthonának falára került.

– tette hozzá Katalin.