Csípős hideg a Zagyva-parton, kevés embernek jut eszébe ilyenkor kajaktúrára indulni. A csapat tagjai nem csak a hidegre, de az árvíz okozta nehézségekre is felkészültek.
Az első 10 kilométer elég kacskaringós, tehát mindig be kell nézni a kanyarba majd, hogy van-e valami keresztbe dőlt faakadály. Alapvetően nem. Itt is megtalálható mindenféle hód akár, vagy olyan élőlény, ami borít fákat, de nagyon nem számítunk akadályokra. Leszámítva például itt rögtön az indulás után 100 méterrel lesz az első, de ezt baloldalon az ártéren már meg tudjuk kerülni, megnéztük.
Kajakozás, az egy meditáció. A hétköznapok után bekerülsz egy csodavilágba. Tulajdonképpen a mozdulat az maga monoton, akár órákon keresztül, és teljesen leköti az elmét. És utána egy idő után jönnek a részletek. A fák, felhők formája, madarak. Ha sokat vagy vízen, akkor sokszor van szerencséd, lehet látni vaddisznót, szarvast, vagy egyszerűen csak a nap végén a jóleső munka utáni pihenés.
Az áradás teljesen átalakította a természetet. Az akadályok leküzdéséhez persze nem árt némi evezős tapasztalat. Azonban minden folyó más és más. Az Ipolyon például rendszeresen át kell emelni a hajókat egy-egy bedőlt fánál, vagy rőzsegátnál, a Zagyván viszont - a csaknem 3 méteres plusz vízszintnek köszönhetően - most elegendő megkerülni a bedőlt fákat.
A több órás evezésbe nem árt beiktatni egy kis szárazföldi pihenőt. A szilárd talajon persze mindenki ehet - ihat kedvére és egy rövid pihenő sem árt. A januári 2 fok azonban mindenkit megvisel. Ilyenkor már az sem mindegy, hogy mennyi van még hátra
Az áradó Tisza az utolsó kilométerekből valóságos túlélőtúrát csinált, mivel elkezdte vizzaduzzasztani a Zagyvát, így a táv utolsó harmadát a Zagyvába áramló Tisza sodra nehezítette
A fáradt, de eltökélt csapat végül megérkezett a szolnoki tisza-torkolathoz, a csaknem 25 kilométeres távot a Zagyva levonuló árhullámán 5 és fél óra alatt teljesítették a vízi kalandorok. És a kötelező csapatkép után mi más is következhetett volna, mint a következő nagy közös evezés tervezgetése.
