Az akkumulátorok piacát domináló lítiumionos megoldásokkal az az egyik probléma, hogy gyakran nem épp környezetbarát anyagokat tartalmaznak, de a lítium elérhetősége is korlátozott.

Daily Life In Cuba, Crab scuttling along the rocks by the ocean in Guardalavaca, Cuba. (Photo by Creative Touch Imaging rák, páncélLtd./NurPhoto) (Photo by Creative Touch Imaging Ltd / NurPhoto / NurPhoto via AFP)
Fotó: AFP

Hogyan működne?

A Marylandi és a Houstoni Egyetem kutatói azonban most találtak egy olyan megoldást, amely enyhítheti ezeket a problémákat. Az általuk javasolt módszer a lítium helyett cinket használna, amelyet a leginkább a különböző rákfélék páncéljában található kitozánnal stabilizálnának. 

Ez a megoldás a cinkion fejlesztés alatt álló alternatíváinál hatékonyabbnak bizonyult.

Noha a cink ára is emelkedett a sokéves átlaghoz képest, a recessziós félelmek miatt lefelé indult az idén, ellentétben a lítiummal, amellyel kapcsolatban egyre gyakrabban merül fel a hiány lehetősége.

A Matter című tudományos lapban megjelent tanulmány egyik szerzője, Liangbing Hu a Daily Beastnek elmondta, hogy a vizes akkumulátorok lehetőséget biztosíthatnak a megújuló energiák nagy léptékű tárolására. A részletek kidolgozásával ez nagyon ígéretesnek tűnik a kutató szerint.

A cinkalapú akkumulátorok kereskedelmi sikerét egy jól ismert probléma akadályozta eddig: a cinkionok kicsapódnak a vizes oldatokból, és dendrit nevű nyúlványokat képeznek, rövidre zárva a szerkezetet. A jelenség megelőzésére eddig megismert módszerek azonban csökkentik az eszközök teljesítményét. Hu és csapata azt vizsgálta, hogy vajon a rákfélék páncéljában található kitozán képes-e stabilizálni a cinkionos akkumulátorokat.

Egy porózus struktúrát hoztak létre kitozánból és cinkből, amely túlszárnyalta a korábi cinkalapú akkumulátorok teljesítményét, és több száz töltési ciklust követően is csaknem százszázalékos hatásfokkal működött. Később, 

az eszköz eltemetését követően azt tapasztalták, hogy mindössze két hónap után a cink és a kitozán elkezdett lebomlani, és öt hónap alatt teljesen be is fejeződött a folyamat.

Ezzel szemben a lítiumból – amelynek kitermeléséhez óriási mennyiségű víz és energia szükséges – készült energiatárolókból az újrahasznosítással csupán a felhasznált anyagok 40 százalékát lehet kinyerni, így az elhasznált akkumulátorok gyakran szemétlerakókban végzik.

Hu és csapata reméli, hogy az eredményeikre építve olyan akkumulátorok születhetnek, amelyek teljesen lebomlanak, vagy újrahasznosíthatók, így a megújuló források által termelt energia tárolása is fenntarthatóvá válhat.

Felsült a Tesla, Nigéria Ausztráliában házal a lítiummal

Már nem olyan egyszerű leakasztani a nyersanyagokat a fejlődő országoktól. Nigéria például csak akkor adna lítiumbányát a Teslának, ha akkumulátorgyárat is kapna hozzá, és mivel nem kap, az ausztrál vállalatokat csábítja.