Augusztusban általában a fű sem nő Brüsszelben – szabadságon vannak a tekintetes intézmények –, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne egy kis időt szakítani politikai üzengetésre. Az Európai Bizottság tegnap fontosnak tartotta ismételten leszögezni, hogy Lengyelország csak akkor juthat hozzá a pénzéhez az EU helyreállítási alapjából, ha teljesíti azokat a – brüsszeli bikkfanyelven szólva – „mérföldköveket” és „célokat”, amelyekről állítólag már megállapodtak Varsóval. Csakhogy Jaroslaw Kaczynski, a kormányzó lengyel jobboldal erős embere ezt máshogy látja: szerinte nincs hová hátrálni, így is nagy kompromisszumkészségről tettek tanúbizonyságot. Akik követték a lengyel jogállamisági ügynek, ennek az elnyűhetetlen uniós gumicsontnak az alakulását, emlékeznek rá: az igazságszolgáltatási reformon vitatkoznak a felek, például ilyen részleteken: megkérdőjelezheti-e egyik lengyel bíró a másikat? Önmagában aligha olyasmi ez, amin lerágnánk a körmünket a nyár közepén, amíg sorba állunk a lángososnál. Sajnos azonban a vita körülményei, kontextusa és következményei is ahhoz az alapvető kérdéshez vezetnek el végső soron: milyen Európában akarunk élni? Ez viszont már mindannyiunkat érint, sokunkat foglalkoztat is.
Brüsszel továbbra is követel Varsótól