Európa-szerte óriási felháborodás kísérte a németek gigantikus energiacsomagját. A vádak szerint Berlin 200 milliárd eurós támogatási csomagjának a többi uniós tagország fizeti meg az árát.

Rise Of Energy Prices In Europe
Fotó: Jonathan Raa / NurPhoto via AFP

Mario Draghi, a leköszönő olasz miniszterelnök szerint a német pakk aláássa az EU egységét. 

Szembesülve a minket fenyegető közös veszéllyel, nem oszthatjuk meg egymást attól függően, hogy kinek mit bír el a költségvetése

– mondta, utalva arra, hogy az olaszok már rezsiszámlákat égetnek tiltatkozásul a drága energia ellen. Bruno Le Maire francia és Paschal Donohoe ír pénzügyminiszter rögtön csatlakozott is Draghihoz, közös fellépést sürgetve. Még Ursula von der Leyen is kihasználta a lehetőséget, hogy saját gázársapka-mániáját reklámozza – amelyet Berlin elutasít –, és csatlakozott a két befolyásos pénzügyminiszterhez Berlin bírálatában.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök „kannibalizmusnak” nevezte a német lépést. 

Egy bombával ért fel az a bejelentés, hogy Németország a saját cégeit támogatja – mondta a kormányfő, aki szerint ez arra utal, hogy nem lesz közös uniós program a vállalatok megsegítésére az energiaválságban, és úgy fogalmazott, ez a kannibalizmus kezdete az unióban.

Christian Lindner német pénzügyminiszter persze védelmébe vette a csomagot, mondván annak mértéke „arányos” a német gazdaság nagyságával és sebezhetőségével. Ennek ellenére nyugodtan mondhatjuk, hogy a csomag valóban nagy. A 200 milliárd euró – amelyet államkötvény-kibocsátásból fedeznek a tervek szerint – a 2021-es német gazdasági kibocsátás 5,6 százaléka. Lindner szerint a pakkot két év alatt költik el támogatásokra. A berlini kormány korábban már nagyjából 100 milliárd eurót dobott szét a háztartások és a vállalkozások rezsiszámlájának enyhítésére, így a teljes energiacsomag a 8,4 százaléka körül alakul majd. 

Németország azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy csillagászati áron ad el gázt

Robert Habeck német gazdasági miniszter szerdán több „baráti országnak” is szemrehányást tett, amiért csillagászati áron értékesítik a gázt Németországnak.

Az összesen 300 milliárd euró a duplája annak, amennyit Olaszország és Franciaország, az eurózóna Németország után két legnagyobb gazdasága összesen fordít e célra. 

Ha GDP-arányosan nézzük, a német pakk legalább háromszor akkora, mint amennyit a legtöbb eurózóna-tagország megengedhet magának. A csomag nagysága jogosan veti fel azt a kérdést, hogy a német állam közvetlenül támogatja-e a vállalkozásokat – mondta a Financial Timesnak Antonio Fatas, az INSEAD közgazdászprofesszora. 

Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy a most belengetett 200 milliárd eurót nem feltétlenül kell teljes egészében szétosztani. A csomag konstrukciója hasonló a koronavírus-járvány hatásainak kivédésére létrehozott, 600 milliárd eurós mentőcsomaghoz, amelyből végül aztán mindössze 50 milliárdot használtak fel. Egyébként ezt is hevesen kritizálták – pont a nagysága miatt – az eurózóna más tagállamai annak idején. Lindnernek igaza van abban is, hogy a pakk arányos Németország gazdasági súlyával. 

A német feldolgozóipar kibocsátása tavaly kétszer akkora volt, mint Olaszországé, Franciaországé és Írországé együttvéve. 

Energiaintenzív acél- és vegyiparát fokozottan sújtják az orosz–ukrán invázió miatt egekbe szökő árak.

A holland gáztőzsde jegyzései (MWh/euró)

A német csomag támogatói azzal érvelnek, hogy kétségkívül jobb lett volna egy összeurópai megoldás az kezelésére, Brüsszel azonban szokás szerint jóval lemaradva az események mögött totojázik, így Berlin lépéskényszerbe került. 

Ha sorra dőlnek be a német vállalatok, az a szoros gazdasági összefonódások miatt a térség többi országa számára nézve is kritikus helyzetet teremtene.

Viszont az is igaz, hogy a német támogatási csomag más államokban további csúcsokra repítheti az energiaárakat. Ha a német háztartások és vállalatok kedvezőbb áron kapják az energiát, az a felhasználás, az energia iránti kereslet növekedéséhez vezet, így áremelő hatású. 

A német vállalatok jól járnak a kevésbé drága gázzal és villannyal, Európa többi része viszont többet fog fizetni, romlik a cégek versenyképessége.

Berlin erre azzal védekezik, hogy a támogatás csak a „szokásos” felhasználás mértékéig jár, ez azonban alapvetően definíciós kérdés: vajon a válság előtti vagy utáni mennyiséget veszik alapul?

Az infláció és a maginfláció az eurózónában
Az és a maginfláció közötti különbség a volatilisen alakuló termékek - például az élelmiszerek és az energia - kiszűréséből adódik.

Az eurózóna inflációja szeptemberben 10 százalékos csúcsra szökött fel, több mint ötször magasabbra, mint az Európai Központi Bank 2 százalékos célja. Az uniós tagállamok sorra vezetik be az áremelkedés ütemét megfékező intézkedéseket. Franciaországban például a literenként 18 centes ártámogatást 30 centre emelték az üzemanyagoknál szeptembertől, mégis hiány fenyeget