Az erdők, óceánok és nedves élőhelyek mind kiváló karbonkutak, amelyek segítenek korlátozni az éghajlatváltozást. Egy tanulmány szerint kilenc állatfaj szintén kulcsfontosságú szerepet játszhat abban, hogy betartható legyen a célul kitűzött, legfeljebb 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés.

Elephant,With,Baby,Near,The,Zambezi,River.,Zambia.,Lower,Zambezi
Fotó: Gudkov AndreyUDKOV ANDRE

A Nature Climat Change című tudományos folyóiratban hétfőn publikált tanulmány szerint a tengeri halak, a bálnák, a cápák, a szürkefarkas, a gnu, a tengeri vidra, a keleti pézsmatulok, az afrikai erdei elefánt és az amerikai bölény megóvása, illetve a kihalóban lévő fajok újbóli tenyésztése 

évente 6,41 gigatonna karbon megkötését tenné lehetővé.

A szén-dioxid kibocsátását csökkentő többi intézkedéssel együtt évente így a szükséges mennyiség 95 százalékát lehetne világszerte kivonni a légkörből, hogy 2100-ra elérjék az 500 gigatonnát, amivel a globális felmelegedést az ipari forradalom előttihez viszonyított 1,5 Celsius-fokos növekedés alatt lehetne tartani, összhangban a párizsi klímaegyezmény egyik célkitűzésével.

Időzített bomba a klímaváltozás

António Guterres ENSZ-főtitkár szerint ez a bomba egyre hangosabban ketyeg. A diplomata szerint minden fronton azonnali lépésre van szükség.

Mivel a vadállatok a világ biomasszájából eredő karbontartalom mindössze 0,3 százalékáért felelősek, rendszerint nem veszik őket figyelembe a karbonkibocsátás számításánál. Oswald Schmitz, az amerikai Yale Egyetem tanára, a tanulmány fő szerzője viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy 

jó néhány állatfaj jelentősen befolyásolhatná a karbonciklust, mivel jelenlétük 15–250 százalékos különbséget okozhat a növényekben és a talajban elnyelt, illetve tárolt szén-dioxid mennyiségében, összehasonlítva olyan körülményekkel, ahol nem élnek ezek az állatok.

Jó példa erre a Kongó medencéjének erdeiben élő elefánté, amely megeszi és üríti a karbonlekötésben rendkívül hatékony növények magjait, ezzel elő is segítve a csírázásukat. Egyúttal táplálkozás közben letapossa az aljnövényzetet, amivel helyet teremt a nagy fáknak, amelyek a legjobban tárolják a szén-dioxidot.

Az elefántpopuláció növelése 500 ezer és 1 millió közötti egyeddel

évente további 13 millió tonna karbon lekötését tenné lehetővé a tudósok becslése alapján. 

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint az elefántok száma az elmúlt 31 évben 86 százalékkal csökkent.

Legnagyobb mértékben a halak járulnának hozzá a karbontároláshoz, évi 5,5 gigatonnával.

Sürget a helyzet, mert éppen akkor veszítjük el több állatfaj populációját, amikor felfedeztük, hogy mennyire fontos szerepet játszhatnak az ökoszisztémákban a szén-dioxid megkötésében és tárolásában

– hangsúlyozta Magnus Sylvén svéd biológus, természetvédő, a tanulmány egyik szerzője, aki az állatvilág hatékonyabb védelméért száll síkra.