Bohár Dániel: Egy újabb balos kapufa

Aki drukker, az mindig drukker. Aki szurkol egy csapatnak az akkor is azt teszi, ha éppen bajnokságot nyer a kedvence és így cselekszik, amikor a kiesés szélén van.

Eléggé bekezdtem, hiszen olyan dolgokról írok, amiket csak azok értenek, akik szeretik a labdarúgást. Magyarországon nagyon sok ilyen ember van. Sőt! Hazánkban az első számú sport és egyben a legnagyobb közösségi élmény a labdarúgás. Szinte nem rendezünk úgy válogatott meccset, hogy az ne legyen telt házas.

Egy szó, mint száz. Magyarország egy futball nemzet és az volt mindig is.

Pont emiatt nem értem, hogy a baloldal hogyan képes megint olyan témát találni, amivel több millió magyar szeretett tevékenységét gyalázzák.

Szerda este Budapesten, a Puskás Arénában rendezik az Európa-liga döntőjét, ami egy óriási dolog. A világ Magyarországra figyel napok óta. Ez minden normális magyarnak dicsőség. Lenne. Ugyanis vannak olyan velünk egy országban élők, akik már napok óta arról értekeznek, cikkeznek, hogy ez az egész mennyire borzasztó. Nem is éri meg, semmi értelme, útlezárások lesznek stb.

Tudom, érthetetlen, de mégis van ilyen.

Ugyanezek a független-objektív vagyis baloldali lapok írnak hetente arról is, hogy a labdarúgás támogatása nemcsak az anyaországban, hanem a külhonban is teljesen értelmetlen.

Drága falábú balosok, megint rossz témát választottatok, de nyugi, mi ezt már megszoktuk az évek alatt.