A nánai németek kitelepítésére emlékeztek

– Egy család, egy falu, egy nagyobb közösség életében is mindig van olyan esemény, ami nagy hatással van az elkövetkezőkre, ami sorsfordító. Azért kell emlékeznünk ezekre a történésekre, mert erőt meríthetünk belőlük, büszkeségünket méltóképp táplálhatják és tanulhatunk belőlük. Fontos, hogy a környezetünkben élőkkel megismertessük ezek részleteit, főképpen azért, hogy többet olyat ne kelljen senkinek elszenvednie, amit a Bakonynánáról kitelepített németeknek kellett – mondta el Németh Zsuzsanna polgármester a falu katolikus templomában a vasárnapi szentmise után megtartott ünnepségen. 

Vajon miért fordulhatott elő, hogy áldozatul estek a kitelepítésnek, hogy bakonynánaiknak kellett szülőföldjüket, otthonukat valódi ok nélkül elhagyniuk? Horváth Lajos plébános az istentiszteleten tette fel azt a kérdést, ami az elmúlt 75 évben sokakban megfogalmazódott, a megemlékezésekkor kiváltképp. Az indokokat, amik idáig vezettek, az igazságtalanság háttérében lévő összefüggéseket ezúttal szakember magyarázta el. Az objektív visszatekintést szolgálta a történelmi ismertetés. Márkusné Vörös Hajnalka levéltáros, a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület elnöke beszélt arról előadásában, hogy a marhavagonok és a bőröndök a jelképei a pusztításnak, ami nyolcmillió németet érintett 1945 után, több százezer Magyarországon élőt is. A győztes hatalmak arra gondoltak, hogy homogén államokat lehet létrehozni Európában – jegyezte meg és hozzátette: Németország lebombázott részeire kerültek a kitelepítettek, dolgozni akaró emberek, mindent hátrahagyva, amit addig magukénak tudhattak. Ezt csak elképzelni tudjuk, igazán átérezni szinte lehetetlen.

Simonné Rummel Erzsébet a bakonynánai német nemzetiségűek közössége nevében idézte fel a múltat. Ovádi Péter országgyűlési képviselő koszorút helyezett el a Szent Anna templom falán lévő emléktáblánál. Ott, ahol az utódok, a falu lakói a kitelepítésre minden évben visszagondolnak, s a kerek évfordulókon jelentősebb megemlékezéseket szerveznek. Hálaadás, számadás, közösségvállalás embertársainkkal hatja át őket ilyenkor.