Dietetikusunk segít, hogy mit pakoljunk a hátizsákba ahhoz, hogy ne cipeljünk semmit feleslegesen, de az energiaszintünket mindig a topon tarthassuk. Hiszen ahogy különbözik a horgászat, a kerékpározás és a hegymászás, úgy az is más, hogy mit kell ennünk és innunk, hogy bírjuk a strapát.
A hosszabb-rövidebb túrák során gyakran csak arra az élelemre támaszkodhatunk, amit magunkkal viszünk a hátizsákunkban, emiatt fontos, hogy már a túra tervezésekor jól gondoljuk át, mit és mennyit csomagolunk. Minden túra és ember más, de néhány alapvető szempont a legtöbbre igaz.
• Ne legyen romlandó! Hiába a gusztusos szendvics, ha megromlik, mielőtt beleharapnánk, vagy rosszabb esetben betegek leszünk tőle. A gomba, hal, tojás (főve is), sajt, a felvágottak, joghurt, tej nagy víztartalma révén könnyebben romlik, különösen melegben (ehhez nem kell 36 fok, elég az indián nyár is). Akkor vigyük magunkkal ezeket valamilyen formában, ha tudjuk, hogy legkésőbb még aznap el is fogyasztjuk őket, vagy van lehetőségünk a hűtött tárolásra (akár hűtőtáskában is)!
• Könnyen ehető legyen! A kisebb méretű szendvics, az előre megmosott, meghámozott vagy éppen feldarabolt gyümölcs, zöldség, a kiporciózott magvak, keksz mind segítik, hogy szinte elég legyen csak harapnunk és rágnunk, ne bajlódjunk sokáig az előkészületekkel és ne szóródjon mindet szét, ha benyúltunk a táskába.
• Kis helyen elférjen! Nem csak az elemózsiát visszük magunkkal, kell a hely másnak is, ezért ekkor tudjuk értékelni igazán a különféle koncentrált energiaforrásokat, mint például a müzliszeletet, a gyümölcspréselvényeket, magkeverékeket, aszalt gyümölcsöket... Minél többféle ízesítésűt választunk, annál kevésbé unjuk meg az evést a túra végére.
• Ne törjön össze vagy kenődjön el! Ami sérülékeny, azt csomagoljunk lezárható műanyag dobozokba, így kevésbé ütődik, törődik össze az amúgy törékeny elemózsiánk. 1-2 doboz még nem akkora súly, hogy ne bírnánk el, de még sem kell majd például a kekszmorzsákkal vagy a szétolvadt csokoládéval bajlódnunk.
• Csomagoljunk duplán! A mindennapi bevásárlásaink során összegyűjtött nejlon zacskókat hasznosítsunk arra a célra, hogy minden ehetőt, de az italokat is csomagoljuk be duplán! Ezzel elkerülhető a bosszúság, ha valami mégis kiszakadt, kifolyt volna, emiatt összekenné a táskánk tartalmát.
Horgásztúra
Ha gyakran hódolunk a horgászszenvedélyünknek, ne rágcsákkal, nassolnivalókkal töltsük meg a pakkot, inkább húsos-zöldséges, lehetőleg teljes kiőrlésű kenyérféléből készülő, ezáltal laktatóbb szendvicsekkel, illetve lédús, de nem könnyen kenődő, törődő gyümölcsökkel, illetve köztes étkezés gyanánt magvakkal, kekszfélékkel (ügyelve a cukortartalomra)! Az alkoholos italokkal bánjunk csínján, hiszen az alkohol rontja a koncentrációnkat és lemaradhatunk a nagy fogásról.
Biciklitúra
Ha nem szeretnénk pluszban magunkkal cipeli az élelmünket, akkor kerüljük a túlcsomagolt, dobozos, üveges késztermékeket! Jó, ha inkább házilag készített muffin, zabpelyhes keksz, magvas pogácsa, ízletes miniszendvicsek, banán, magvak, aszalt gyümölcsök, energiagélek, müzliszeletek töltik ki a csomagunkat.
A fokozott megterhelés, izzadás miatt a folyadék mellett a verejtékkel elveszített ásványi anyagok pótlásáról is gondoskodnunk kell. Ezt rövidebb vagy kisebb intenzitású túrák esetén megtehetjük természetes ásványvízzel, amit önmagában kortyolunk vagy friss, ill. 100%-os gyümölcslével ízesítünk. A cél, hogy egy ízes, de nem túl tömény italt kapjunk, amit szívesen megiszunk.
Táborozás
Étkezésünk elsősorban a tábor jellegétől (például mennyi ideig tart) és a szállásunk felszereltségétől is függ (van-e például közösen használható konyha). Ha közös és egész napos ellátást kapunk a többi táborozóval, akkor nem sok gondunk akad az evésre. Kivéve persze, ha speciális diétát kell tartanunk, de ez most nem képezi ezen cikk témáját. A részben vagy teljesen önellátó táborozásra viszont ugyanúgy fel kell készülnünk, mint egy normál utazásra.
Ismerjük meg előre a helyi étkezési, ételkészítési lehetőségeket (edények, konyhai gépek, evőeszközök, tányérok, hűtőszekrény, tűzhely...)! Amit tudunk, vigyük magunkkal, a többit pedig vegyük meg valahol a közelben!
Fordítsunk különös gondot az alapos kézmosásra, az elkészítendő ételek higiénikus elkészítésére, szervezzük is meg ezeket a feladatokat, mert ha nincs gazdája a főzésnek és egyes műveleteknek, egy-egy apróbb hiba (a mosogatásban, takarításban, vagy ha például a nyers ételek a már főttel érintkeznek) is tömeges ételfertőzéshez vezethet.
Tábortűz alkalmával is étkezhetünk egészségtudatosabban, hiszen a sült szalonnán túl is van élet (bár időnként az is belefér). Néhány példa: az alufóliában sült burgonya, kukorica, hagyma, alma máris változatosabbá teheti a tábori étkezésünket.
Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.