Csaknem leszakadt a csarnok minden idők egyik legdrámaibb meccsén

1983. március 13., Jégkorong, Magyarország, Franciaország,
Budapest, 1983. március 13. Lelkesítő összetartás a mérkőzés előtt: a magyar csapat tagjai buzdítják egymást kezdéskor a Magyarország-Franciaország mérkőzésen a C-csoportos világbajnokságon Budapesten. Az eredmény 3:1. A csoport végeredménye: 1. Hollandia, 2. Magyarország, 3. Kína. MTI Fotó: Csikós Gábor
Vágólapra másolva!
„Mélyhűtött mérkőzések" a Kisstadionban didergő nézőkkel, hócsatákkal és verekedésekkel a jégen. Két-három hónapos szezonok, miközben a magyar szurkolók irigykedve nézték a televízióban a moszkvai Izvesztyija Kupákat, a „véletlenül" sugárzott szovjet-csehszlovák és svéd-szovjet meccseket a tavaszi világbajnokságokról. Aztán Magyarországra is elérkezett a csoda. Egy meccs, amely 40 év távlatából is felejthetetlen emlék.

1982 februárjában átadták a főváros akkori büszkeségét, a Budapest Sportcsarnokot. Ezzel sok sportág számára új perspektíva nyílt meg, ha nem is otthont, de „átmeneti szállást" kapott itt ideig-óráig. Talán a legnagyobb változást a BS létrejötte a jégkorongozóknak hozta. Az átadás után kevesebb mint egy hónappal, március 9-én rendeztek itt először jégkorong mérkőzést, és

ez akkora csoda volt, hogy 5000 ember tette tiszteletét,

hogy helyszínen legyen szemtanúja a történelmi eseménynek. A hálás magyar hokisok nagyon ki is tettek magukért, ugyanis az első hazai fedettpályás hokimeccsen 11-3-ra győztek a franciák ellen. Majd egy nappal később, ugyanitt 7-3-ra.

Mennyire kiegyeznénk bármelyik eredménnyel idén a világbajnokság legmagasabb osztályában, Tamperében Franciaország ellen.

Ám akkor még ez a két válogatott a világ harmadik vonalában, az akkori meghatározás szerint a C csoportban szerepelt. Ami a világ középmezőnyének az alját jelentette. Ugyanis 8 csapat vitézkedett, az A csoportban, további 8 a B-ben, és akkor még nem űzték annyi országban ezt a sportágat, mint manapság. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni a nemzetközi szövetség akkori elnökének, Günther Sabetzky-nek a szavait, aki az 1983-as, C csoportos vb előtt a következőket mondta:

Műjégpálya üzemel Dubaiban, Kuvaitban, ott napenergiával fagyasztanak. Brazíliában jégpálya van ugyan, de jégkoronggal nem foglalkoznak, Mexikóban pedig van bajnokság, de ők még nem tagjai a nemzetközi szövetségnek. Célunk, hogy ezeket az országokat bevonjuk szövetségünkbe, szervezettebbé tegyük náluk sportágunkat. S természetesen arról sem mondtunk le, hogy további országokat győzzünk meg sportágunk szépségéről."

Lelkesítő összetartás a mérkőzés előtt: a magyar csapat tagjai buzdítják egymást kezdéskor a Magyarország-Franciaország mérkőzésen a C-csoportos világbajnokságon Budapesten Forrás: MTI/Csikós Gábor

Noha a magyar válogatott az említett 31 ország rangsorában kb. a 15-20 hely között volt, sikerült elhozni 1983-ban a C csoportos vb-t a vadonatúj Budapest Sportcsarnokba. Ezzel olyan lökést kapott a sportág, melyre talán a legoptimistábbak sem gondoltak.

Kitört a tíznapos hokiőrület Budapesten!

Tolongtak az emberek a BS pénztárainál, rohantak, hogy minél jobb helyről láthassák a játékot, melyet a többség csak a televízióból (vagy onnan sem) ismert. A BS-ben tombolók nagy részének fogalma nem volt mi az a piros vonalas les, mennyit lehet cserélni egy meccsen, sőt talán arról sem, hány játékrészből áll egy meccs.

Ám mindenki részese akart lenni a csodának.

A szervezők is kitettek magukékért már az esemény előtt. A Rozmaring TSZ virágokkal díszítetta fel a sportcsarnokot. A főszponzor, külföldi óragyár 72 ezer svájci frankos hozzájárulása után hamarosan megérkeztek a hazai tiszteletdíjak is. Mivel ma már ezen cégek többsége nem létezik, talán nem reklám leírni, hogy az Amfora-Üvért, a Divatcsarnok, az Állami Pénzverő, a Hungarocamion, az Utazási Magazin, a Centrum Újpest és Flórián Áruház, az Ú. Dózsa KISZ-szervezete, valamint a Lapkiadó Vállalat küldött különböző ajándékokat a legjobbaknak. Sőt, egy Villa nevű építőiparban ténykedő gazdasági munkaközösség tízezer forint értékű különdíjat ajánlott fel a magyar válogatott legjobbjának, ez konkrétan azt jelentette, hogy mérnökei egy éven belül bármilyen tervezési munkát elvégeznek a hokis számára.

Csupán egyetlen kikötése volt a GMK-nak: jusson fel a csapat a B-csoportba!

Ez egybeesett az összes magyar sportrajongó vágyával.

20, 40 és 60 forintos belépők voltak, a délelőtti meccsekre diákigazolvánnyal ingyen lehetett bemenni.
A jegyárakról annyit, hogy jómagam 600 forintot fizettem (pontosabban fizettek a szüleim) egy hónapban a kollégiumi szállásért, további 640 forintba került havi 30-31 napi meleg ebéd, és vacsora, és jó tanulmányi eredményért 300-400 forint ösztöndíj járt. Könnyű kiszámolni, utóbbiból „kijött" az összes napra a jegy, sőt – 40 év távlatából bevallható! – néhány „elektromos áramkörök tervezése", „vákuumtechnikai anyagok gyártástechnológiája" és „politikai gazdaságtan" előadás helyett én is éltem a diákigazolvány kínálta délelőtti ingyen meccsnézéssel.

Támad a ferencvárosi sor a Magyarország-Spanyolország mérkőzésen a C-csoportos világbajnokságon - Budapesten Forrás: MTI/Csikós Gábor

Ennek különösen a harmadik találkozón, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellenin volt nagy jelentősége. Arra ugyanis hétfőn délelőtt került sor. Hol volt akkor a rendező érdekérvényesítő képessége? Aggódott is mindenki, hogy üres lesz a lelátó, hiszen akkoriban (a teljes foglalkoztatás világában) nem úgy ment, hogy az esztergályos, a villanyszerelő, vagy a tanár szólt a feljebbvalójának: főnök, hétfőn nem jövök, mert hokimeccsre megyek. Ennek ellenére

ötezernél többen jöttünk össze azon a délelőttön.

Később a játékosok is elmondták, hogy nagyon kellemes meglepetésként érte őket mikor hajnalban beléptek a csarnokba, ott már őrült hangulat uralkodott. Meg is hálálták egy 14-1-es diadallal.

Hivatalosan 7100 nézőt tudott fogadni jégkorong mérkőzésen a BS, de napról napra többen, és többen érkeztek.

Főleg azért, mert a vb első meccsei remekül sikerültek.

Zöllei János (b1) és Bernard Combe (j1) a jégre esve is keresik a korongot, míg Szajlai László beavatkozásra készen áll, a Magyarország-Franciaország jégkorongmérkőzésen, a C-csoportos világbajnokságon Budapesten Forrás: MTI/Csikós Gábor

Két forduló után Magyarország, Hollandia, Kína és Dánia állt maximális pontszámmal. A harmadik „kanyarban" jött a már említett Koreai NDK elleni matiné, ami fiesztába torkolt. Aznap Dánia meglepetésre kikapott Bulgáriától, Aztán a negyedikben Magyarországnál jobbnak bizonyult Hollandia. Ez a vereség várható volt, a holland jégkorong magasabb szintet képviselt. De nemcsak nálunk, hanem az egész itteni mezőnynél. A hét ellenfele közül csak Bulgáriának nem ütött kétszámjegyű gólt. Az amerikai kontinensen született (és a hokit ott tanuló) játékosokkal erősített kerettel jött, és ezzel kimagaslott a mezőnyből. Az ötödik játéknapon 12-1-re verte Kínát. Ennek persze örültünk, ám ennek ellenére

ugyanezen a napon úgy tűnt, hogy a mi álmaink is elúsznak, ugyanis 4-0-ra kikaptunk Dániától.

Beh, jó, hogy az északiak vereséget szenvedtek Bulgáriától, meg Kínától! – bizakodtunk akkor.
A közönség lelkesedése a két vereség ellenére sem csökkent. Minden sportrajongó látni akarta az „ismeretlen sportot".

Az utolsó nap előtt a tornát 12 ponttal már megnyerő Hollandia mögött Kína 9 ponttal állt (a Hollandia elleni vereségen kívül döntetlent játszott Franciaországgal - akkor még volt ilyen), Dánia és Magyarország 8-8 ponttal rendelkezett.

Ha Dániával azonos pontszámmal végeztünk volna, akkor az egymás elleni eredmény miatt a skandináv gárda jut fel, ám a zárónap kora délutáni meccsén a pesti szórakozóhelyeket egyáltalán nem elkerülő kanadai hollandok sportszerűen agyonverték a dánokat, így a Magyarország-Kína előtt a képlet egyszerűvé vált:

ha nyerünk feljutunk, ha nem, akkor az ázsiaiak léphetnek felsőbb osztályba.

A kínai hoki akkor előttünk járt. Két évvel ezen történelmi találkozó előtt Kína rendezhette a C csoportos vb-t, egy tizennyolcezres csarnokban. Ennyi (fegyelmezetten, csendben üldögélő) néző előtt győzött 1981-ben az ázsiai válogatott a magyar ellen 3-1-re. Fel is jutott a B csoportba, onnan érkezett vissza a „miénkbe", a budapesti tornára. Akkor „liftező csapat" volt a második és a harmadik vonal között, egyértelműen esélyes arra, hogy visszajusson.

A kínaiak kissé tartottak a számukra szokatlan hangzavartól, de leginkább a jégre repülő pénztárgépszalagoktól,

és más olyan oda nem illő tárgyaktól, melyek akkoriban bizony néha odakerültek nálunk. A hangulattal sem volt gond.

Vasárnap már jóval a kezdés előtt bezárták a pénztárakat, mert minden jegy elfogyott.

A csarnok előtt négy-ötszörös áron kínáltak jegyeket az üzérek, és már a bemelegítés előtt felejthetetlen körülmények voltak a csarnokban. A rögzített lelátok előtt a kihúzhatókat is beüzemelték, akik emlékeznek rá megerősíthetik, vacak tákolmányok voltak, de kit érdekelt ez akkor. Mezeket egyáltalán nem lehetett kapni akkoriban, zászlókat sem nagyon. Szerencsére ekkor a Forradalmi Ifjúsági Napok miatt (amely összemosta március 15-ét, a Tanácsköztársaság március 21-i kitörésének, és a szovjet megszállás április 4-i ünneplésével) fel volt lobogózva a város, így minden második házon nemzeti zászló lobogott (minden elsőn meg vörös zászló).

Így volt honnan lopni piros-fehér-zöldet.

Lengtek a zászlók a csarnokban, üvöltött a majdnem tízeres kórus, és a hangulatot fokozandó minden idők legismertebb magyar „szotyola-frutti-rágógumi árusa", Kalap külön is hergelte a közönséget. Az ő fia, Zöllei János egyébként tagja volt a keretnek, úgyhogy Kalap több szerepben is hivatalos volt az eseményen.

A magyar válogatott eredményei az 1983-as vb-n

Magyarország-Spanyolország 17-2 (5-0, 5-1, 7-1)
Magyarország- Franciaország 3-1 (1-0, 2-1, 0-0)
Magyarország- Koreai NDK 14-1 (0-0, 9-0, 5-1)
Hollandia- Magyarország 12-5 (5-1, 6-1, 1-3)
Dánia- Magyarország 4-0 ( 0-0, 2-0, 2-0)
Magyarország- Bulgária 7-2 ( 1-0, 4-1, 2-1)
Magyarország- Kína 4-3 (2-1, 1-1, 1-1)

Ebben az őrült hangulatban nem lehetett nem nyerni! A hátvéd Kovács Csaba gólja után ugrott talpra először minden ülő szurkoló a csarnokban (az ő fia 2008-ban tagja volt az A csoportba feljutó válogatottnak, iker unokái pedig 2009-ben a svájci vb előtti napokban születtek), majd a kínai egyenlítés után a harmad hajrájában az akkor még ifjú (később a XX. század legjobb magyar hokisának választott)

Ancsin Jánosnak köszönhetően előnnyel ment a csapat az első szünetre.

A második játékrészben egy gyönyörű kombináció után az a Buzás György növelte kétgólossá az előnyt, aki fájdalmasan fiatalon, 50 évesen hagyott itt minket, ám a második szünetben is csak egygólos volt a különbség.. Akkoriban még nem elsősorban enni-inni jártak az emberek a stadionokba-csarnokokba, úgyhogy szinte

még akkor is ment a buzdítás, amikor a csapatok az öltözőben pihentek.

A záróharmadot már mindenki állva nézte végig! Egy kapusról kipattanó korongot Palla Antal küldött a kapuba, ekkor már felrobbant a csarnok, mert valamivel több, mint 10 perccel a vége előtt ismét kétgólos lett a különbség. Mindenki ugrált a nézőtéren, még szerencse, hogy jól tervezték, és építették az új csarnokot, így nem szakadtak le a lelátók. Nem a nézőkön múlt!

A hokisok pedig a jégen játszottak-varázsoltak-csúsztak-másztak-küzdöttek-harcoltak,

mégis 5 perccel a vége előtt ismét csak egy gól volt a különbség. Ha még egyszer betalálnak a kínaiak, akkor oda az álom! 10 ezer ember védte a tekintetével, a szeretetével, a lelkesedésével Kovalcsik Péternek (az akkor hatéves, az elmúlt évtizedekben televíziós műsorvezetőként ténykedő Lilu édesapjának) a kapuját. Mindenki állt, hadonászott, kontrolálatlan mozgást végzett a nézőtéren. Szinte elfújta a tábor a korongot a magyar ketrec elől, majd az utolsó 10 másodpercben együtt számolt vissza mindenki.

Magyarország 4-3-ra nyert, és feljutott a B csoportba.

A mindent eldöntő meccs

MAGYARORSZÁG— KÍNAI NK 4-3 (2-1, 1-1, 1-1).
Budapest Sportcsarnok, 7500 néző.
V: Olsen (svéd), Kluge (NDK-beli), Pfarkirchner (osztrák)

Magyarország: Kovalcsik —Kovács Cs.1, Flóra (1), Pék, Búzás Gy. 1, Ancsin J. 1. Cs: Balogh I. (1), Pintér, Szajlai, Palla 1, KissT. (1), HajzerT., Gogolák, Kereszty(1), Bálint A., Menyhárt.

Kínai NK: Csui Ting-vej Jang Jou-ka, Csang Zsi-nan, Vang Jing-yang, Vang Csingjiang, Jao Nai-feng. Cs: Vang Fu-Ping 1, Bian Lao-tang 1, Szun Zi-Min 1 (1), Cseng Hszi-guang, Cseng Sen-veng, Szun Jia-ging, Vu Ke-giang, Hsziang Szu-ging (1), Vang An-Fu.

Boróczi Gábor, szövetségi kapitány ezt mondta a dicsőséges 10 nap után:

A mai mérkőzésen végig fegyelmezetten játszottak a játékosok és a közönség is csodálatos volt. Úgy érzem, hogy a két vereség után lélektanilag leengedett a társaság, de csoportos beszélgetésekkel sikerült felráznom őket."

Boróczi még hozzátett, ha ez a vb nem Budapesten van, nem verjük meg az ázsiaiakat. Ez egészen biztos, de akkor az a közönség bizonyította, amit azóta sokszor, sok hokimeccsen: tényleg bele tudja hajszolni a csapatot egy győzelembe.

A C csoportos vb végeredménye

1. Hollandia 7 7 — — 78-11 14
2. Magyarország 7 5 — 2 50-25 10
3. Kínai NK 7 4 1 2 28-23 9
4. Dánia 7 4 — 3 24-26 8
5. Franciaország 7 3 1 3 41-25 7
6. Bulgária 7 1 1 5 20-36 3
7. Spanyolország 7 1 1 5 17-55 3
8. Koreai NDK 7 1 1 6 15-72 2

Magyarország bejutott a világ 31 válogatottat lajstromozó mezőnyében a legjobb 16 közé. Svájc, Norvégia, Ausztria, Olaszország, Japán, Lengyelország és a velünk feljutó Hollandia mellé. Ők alkották a következő világbajnokság B csoportjának a mezőnyét. A jégkorongot ismerők azonnal rávágják: tulajdonképpen kis eltéréssel ma is ezek az országok tartoznak a 9 és 16 közöttiek mezőnyébe. A legjobb nyolcban pedig akkor ott szerepelt Kanada, az Egyesült Államok, Finnország, Svédország, Németország mindkét része, továbbá Csehszlovákia és a Szovjetunió. Gyakorlatilag ma is ezek alkotják a világ közvetlen élvonalát, annyi különbséggel, hogy Csehszlovákiából két válogatott lett, a két németből egy, és a Szovjetunió szétválásából létrejöttek közül is négynek ott a helye, ha éppen politikai okokból nem száműznek onnan kettőt.

Magyarország 1983-ban sporttörténelmet írt, és ennek a mai napig tartó hatása van.

Mert ugyan felnőttkorba csak a XXI. század elején lépett a jégkorong hazánkban, de ekkor jelezte először igencsak markánsan mindenki számára, hogy él, létezik, és szeretne komoly szerepet játszani a magyar sportok színes palettáján. Mert ilyen háttérrel kötelező volt tudomást venni róla.