Vágólapra másolva!
Napra pontosan 40 évvel ezelőtt, 1982. június 25-én játszották le minden idők legundorítóbb focimeccsét a spanyolországi világbajnokságon. A Gijónban megrendezett "összecsapáson" az NSZK és Ausztria válogatottja pont olyan eredményt ért el, amellyel sikeresen kibundázták a meccset tehetetlenül néző algériai válogatottat.

A világbajnokság sorsolásakor senki sem szisszent fel, amikor az NSZK és Ausztria mellé Chile és Algéria került egy csoportba. Az afrikai csapatnak a nyugatnémetekkel és az osztrákokkal szemben semmi esélyt nem adott senki. Ám az algériai válogatott óriási meglepetésre legyőzte a világsztárokból álló német csapatot, majd diadalmaskodott Chilével szemben is.

Végül nem juthatott tovább, mert áldozata lett a mérkőzések sorrendjének, és a két európai válogatott undorító megegyezésének.

Arra a kérdésre, hogy milyen gondolatokkal keltek fel pont 40 évvel ezelőtt a spanyolországi Gijónban a nyugatnémet és az osztrák fociválogatott tagjai, csak ők tudnának válaszolni. Akik viszont aznap már a vb-lázában égő szurkolók voltak, azok érdekes érzésekkel. Ugyanis az 1982-es világbajnokság bombameglepetését hozhatta az a nap. A 2-es csoport utolsó találkozója előtt előfordulhatott, hogy egy afrikai csapat, Algéria jut tovább, vagy az Európa-bajnok NSZK, vagy az akkor még komoly válogatottal rendelkező Ausztria helyett.

A 2-es csoport állása 1982. június 25-én reggel

1. Ausztria 2 mérkőzés, 4 pont (3-0-ás gólkülönbség)
2. Algéria 3 mérkőzés, 4 pont (5-5-ös gólkülönbség)
3. NSZK 2 mérkőzés, 2 pont (5-3-as gólkülönbség)
4. Chile 3 mérkőzés, 0 pont

A tabellára ránézve nyilván sokan felkapják a fejüket, feltéve a kérdést: nem egy időben rendezték a csoport utolsó két, sorsdöntő találkozóját? Bizony nem! Ráadásul nem is egy napon.

A nemzetközi szövetség illetékesei akkoriban annyira bíztak a csapatokban, hogy nem érezték szükségét a menetrend ilyen jellegű összeállításának. Az 1982-es helyzetet ennek ellenére szinte mindenki felháborodottan fogadta. Ráadásul nem is volt ez fair az afrikai válogatottal szemben. Ám ki sejtette az időpontok eldöntésekor, hogy az Algéria-Chile találkozó nem a semmit nem jelentő harmadik helyről határoz, hanem a továbbjutásról? Mindenki biztosra vette, hogy a két európai csapat a csoport első helyéről dönt majd az utolsó játéknapon, mert addigra mindkét meccsét megnyeri. Érdemes néhány német véleményt feleleveníteni a nyitófordulóban vívott NSZK-Algéria találkozót megelőzően. Helmut Schön, aki az 1974-ben vb-t nyerő NSZK szövetségi kapitánya volt, ő ezt mondta:

„Szerencsés a mérkőzések sorrendje, a gyenge Algériával kezdünk."

Utóda, a válogatottat Spanyolországban irányító, Jupp Derwall a következőt nyilatkozta: „Előre beterveztem az algériaiak elleni két pontot." A védelem sztárja, a banánbeadásairól híres Manfred Kaltz véleménye: „Az a név, hogy Algéria, nekem semmit sem mond." A csapat kapusa,Toni Schumacher, aki a világ egyik legjobbja volt a posztján így vélekedett:

Felix Magath (balra) és Horst Hrubesch (jobbra) fogja közre Roland Hattenbergert és Bruno Pezzey-t az 1982-es labdarúgó vb legbotrányosabb mérkőzésén Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Wolfgang Weihs

Ilyen hangulatkeltő nyilatkozatok után ki gondolta, hogy lesz tétje az utolsó fordulónak?

Ám Algéria az első játéknapon nagyon megkavarta a dolgokat a kvartettben azzal, hogy 2-1-re legyőzte az NSZK-t.

Taktikusan, okosan játszott, és meglepő módon bírta a németek tempóját. Igaz, utóbbiak nem erre a mérkőzésre időzítették a csúcsformájukat, de így is történelmi mérkőzésként tarthatjuk ezt számon. Ráadásul az első gólt az a Rabah Madjer szerezte, aki egy ennél fontosabb (és látványosabb) találatával is elkeserítette a német szurkolókat öt évvel később. 1987-ben ő volt az, aki a Bajnokcsapatok Európa-kupájának döntőjében a Porto focistájaként addig soha nem látott mozdulattal talált a Bayern München kapujába.

„Bemadzserezte" (azaz besarkazta) a labdát a kapuba, ez a mozdulat olyan híressé vált, mint Antonin Panenka 11-ese 1976-ban.

Ám térjünk vissza az Algéria-NSZK találkozóhoz!

Amikor Karl-Heinz Rummenigge a 67. percben egyenlített nem volt a világon ember, aki a németek vereségére fogadott volna. Ám egy percig sem volt döntetlen az állás, mert ahogy tavaly Schäfer András az Eb-n, úgy Lahtar Belloumi 1982-ben rögtön újra hátrányba hozta a németeket.

Az algériaiak előnye kitartott, így bombameglepetéssel kezdődött a vb!

A történelmi diadal után Algéria (a papírformának megfelelően) 2-0-s vereséget szenvedett Ausztriától.

Az NSZK Chile elleni 4-1-es győzelemmel (Karl-Heinz Rummenigge mesterhármast szerzett) javította ki a rossz kezdést, míg a negyedik találkozón Ausztria 1-0-ra verte Chilét. Így a záróforduló előtt a dél-amerikai csapatnak csak nagyon halvány matematikai esélye maradt a továbbjutásra, a többi három viszont joggal bizakodott.

Június 24-én, az Algéria-Chile mérkőzés előtt elterjedtek olyan hírek, hogy egy algériai milliárdos meg akarja vesztegetni Chilét,

hogy az nagy különbségű vereséget szenvedjen, ami tulajdonképen hihető dolog az 1978-as világbajnokságon történt másik bundameccs ismeretében. 1978-ban ugyanis egy másik dél-amerikai válogatott, Peru kapott ki 6-0-ra Argentínától (pont annyira, amennyire kellett), és így jutott a döntőbe (ahol győzött is) az akkori esemény házigazdája, miközben a brazilok tehetetlenül nézték Argentína és Peru bundameccsét. Ám 1982-ben a chilei szövetségi kapitány, Luis Santibanez nemcsak cáfolta a hírt, hanem egy másikat is mellé tett.

Állítása szerint egy nagy osztrák cég képviselője kereste meg játékosait, hatalmas pénzt ígérve arra az esetre, ha nem kapnak ki.

Azt a magyar totóbotrány óta tudjuk, hogy más elbírálás alá esik, ha valakinek vereségért fizetnek, vagy valakit győzelemre ösztökélnek plusz juttatással, de azt is könnyű belátni, hogy könnyebb szándékosan kikapni, mint megnyerni egy találkozót (vagy döntetlent játszani), melyen nem az adott csapat az esélyes.

Ideges algériai szurkolók Gijonban a német és osztrák csapat 1982-es vb-mérkőzése után Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Sven Simon

Az osztrák cégnek végül nem kellett beváltani az ígéretét, mert Algéria 3-2-re legyőzte Chilét. Ám nyugati szomszédunk meg nem nevezett vállalatának a képviselője pontosan tudta, hogy milyen matematikai lehetőségek fordulhatnak elő az utolsó fordulóban. Ugyanis, ha Algéria négy góllal nyert volna ezen a találkozón, akkor a másnapi NSZK-Ausztria eredményétől függetlenül továbbjut. Ám háromgólos győzelme esetén is olyan eredményt kellett volna produkálni a két német anyanyelvű országnak, melyre talán a négy évvel korábban a 0-6-ot kétségek nélkül tudomásul vevő illetékesek is felkapták volna a fejüket. A vicces az, hogy

a 3-0-s algériai vezetés megvolt a szünetben. Sőt, még egyórai játék után is.

Az oviedói találkozón a nézőtéren helyet foglaló osztrák és nyugatnémet vezetők falfehéren néztek hol a pálya irányába, hol egymásra. Ha lettek volna annyira taktikusak az afrikaiak, hogy őrzik ezt az előnyt az akkor már kiesővé vált dél-amerikaiakkal szemben, akkor a kigolyózásukhoz a németeknek úgy kellett volna egy góllal legyőzni az osztrákokat, hogy minimum hét gól esik a meccsen (vagyis 4-3-ra, 5-4-re, 6-5-re, stb), minden más eredmény esetén vagy az NSZK, vagy Ausztria esik ki, és Algéria mindenképpen folytathatja a legjobb 12 között. Ám a 60. percben Chile 11-esből szépített, majd a 72. percben tovább csökkent Algéria előnye. Nyilván az említett osztrák ajánlat ott lebegett a chileiek szeme előtt, ám végül nem tudtak pontot szerezni.

Algéria egy góllal nyert, így kicsúszott a saját kezéből a sorsa.

A nézőtéren helyet foglaló német és osztrák vezetők szívéről pedig óriási kő gördült le. Ugyanis bármilyen egy, vagy kétgólos német siker esetén ez a két csapat jut tovább, Algéria pedig két szép győzelem emlékével mehet haza. Ám ha nem ilyen eredmény születik, akkor Algéria maradhat. Ha nagyobb arányban nyernek a németek, akkor Ausztria fejezi be a vb-t, ha nem nyer Németország, akkor ő. Viszont (és itt jött még egy csavar a történetben) ha Ausztria győzelmével vagy döntetlennel hazaküldi a másik európai gárdát, akkor ő sokkal nehezebb ellenfeleket kap a folytatásban: a házigazda Spanyolországot, és az akkor nem rossz Angliát. Ha viszont 1-0-ra, vagy 2-0-ra kikap, akkor Észak-Írország és Franciaország ellen folytathatja, és itt több esély kínálkozott a legjobb négy közé jutásra.

40 éve június 25-én tehát úgy keltek fel a két csapat tagjai, hogy 1-0-s német „diadallal" mindketten továbbjutnak.

Toní Schumacher, az NSZK Európa-bajnok kapusa az „Anpfiff" című önéletrajzi könyvében a következőket írta:

A legundorítóbb focimeccs jegyzőkönyve

NSZK-Ausztria 1-0 (1-0)
Gijon, Estadio El Molinón, 45 000 néző
Vezette: Valentine (skót).

NSZK: Schumacher - Kaltz, Stielike, Kh. Förster, Briegel - Dremmler, Breitner, Magath - Littbarski, Hrubesch. Rummenigge.

Ausztria: Koneilia - Krauss. Pezzey, Obermayer, Degeorgi - Hattenberger, Prohaska, Hintermaier, Weber - Schachner, Krankl.

Csere: Rummenigge helyett Matthäus a 67. percben, Hrubesch helyett Fischer a 70. percben.

Gólszerző: Hrubesch a 12. percben

Akik láttuk a találkozót még élénken emlékszünk rá. Bizonyítva a tételt: nemcsak egy jó meccs lehet emlékezetes.

Akik nem látták, azokat nem biztatnám, hogy nézzék meg valamelyik videómegosztón. A tényeket viszont rögzítsük: valóban 1-0-ra nyert a német válogatott.

A 12. percben Pierre Littbarski húzott el a bal oldalon, az alapvonal közeléből középre adott, és Horst Hrubesch közvetlen közelről a kapu jobb oldalába fejelt. "Aztán csend, és újra csend", a találkozó további részére jellemző a Népsport második félidőről írt tudósítása: „Szünet után Lachner reklamálásért kapott sárga lapján kívül nem történt feljegyzésre méltó esemény."

A találkozón az NSZK kapujában unatkozó Schumacher így emlékezett a meccsre:

A mérkőzés utáni sajtótájékoztató nemcsak sokkal izgalmasabb volt a találkozónál, de valószínűleg minden idők egyik legpaprikásabb ilyen eseménye.

Táblán minden idők egyik legnagyobb bundameccsének végeredménye Gijonban Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Werek

Egy francia újságíró ezt kérdezte a német szövetségi kapitánytól, Jupp Derwalltól:

A National11-et két évvel korábban Európa-bajnoki címig vezető mester erre így reagált:

Természetesen szót kapott a becsapott Algéria szövetségi kapitánya, Mahiedime Khalef is, aki egyebek mellett ezt mondta:

A legméltóbb reakció a találkozó másnapján megjelenő helyi újságtól, az El Comerciotól származott. A lap ugyanis nem a sportoldalon, hanem a bűnügyin számolt be a meccsről, azt írva, hogy 24 német és osztrák állampolgár becsapott 45.000 fizető nézőt.

A német Paul Breitner és osztrák Bruno Pezzey kézfogása az 1982-es labdarúgó-világbajnokságon a két csapat mérkőzésén Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Werek

Természetesen az algériai szövetség hivatalosan is panaszt emelt a mérkőzés kapcsán a FIFA-nál, beadványában ezt írta:

Michel Hidalgo, a franciák szövetségi kapitánya pedig ezt nyilatkozta:

Ezt nyilván humornak szánta, és természetesen nem tett említést arról, hogy az ő válogatottja éppen a nagy meglepetést hozó Algéria-NSZK mérkőzéssel egyidőben kapott ki úgy Angliától, hogy meglehetősen keveset tett a pontszerzésért. A szándék érthető volt, annak a meccsnek a vesztesének komoly esélye volt, hogy a legjobb 12 között elkerülje a németeket. A pikírt, felháborodott és csalódott vélemények özönét természetesen a FIFA akkori szóvivője René Courte zárta le, amikor a testület három és fél órás ülése után ismertette a mindenki által papírformának gondolt döntést.

Az egész világ látta mi történt. Az illetékesek csűrhették-csavarhatták a szót, ahogy akarták, ezen a mérkőzésen senki nem tett semmit, hogy ne 1-0-ás német győzelem szülessen. Hogy is kezdődik az ismert magyar mondóka?

"Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda."

A folytatásban Ausztria döntetlent játszott Észak-Írországgal és kikapott Franciaországtól, így nem jutott a legjobb négy közé. Az NSZK megnyerte a német-angol-spanyol „halálcsoportot", majd minden idők egyik legizgalmasabb és legdrámaibb vb-meccse után Franciaország legyőzésével döntőbe jutott. Ott ezüstérmet szerzett. Algéria története során először 32 évvel később élte túl a csoportkört egy világbajnokságon. 2014-ben a nyolcaddöntőben hosszabbítás után 2-1-re kapott ki.

Németországtól.