A szív és a címer iránti tisztelet döntötte el a javunkra a meccset

Mert szövetségi kapitányként be kell, hogy valljam, az első 15 perc után nem volt kosárlabda a pályán. Nem játszottunk jól. Ebben benne lehetett a fáradtság is, ami miatt nem mentek be azok a dobások, amik máskor. Viszont az, hogy ilyen fáradtan is képesek voltunk támadó lepattanókat szerezni, nagyon jól megmutatta a csapat erejét. És azt, hogy ez a helyes út, amit mi 11 éve meghirdettünk: a hierarchia, a rend, a csapat iránti alázat.

Leírtak bennünket, hogy fáradtak vagyunk, de megint megmutattuk, hogy nincs lehetetlen. Boldog vagyok, mert ebben a korban, mint az enyém, így 60 felé az embernek már csak az öröm marad, és nekem ez a csapat határtalan örömet jelent. Remélem mindenki másnak is.

- mondta Ivkovics az Origónak arra a felvetésre, hogy minden negyedben elő tudott lépni valaki, aki vezére lett a magyar csapatnak.

A franciák elleni meccsről elmondta, hogy annak is lesz tétje, mert „azzal is közelebb leszünk a világbajnoksághoz". Örülni kell, hogy hol vagyunk, értékelni, amit elértünk. "Azt szoktam mondani, hogy az embernek két élete van, a második akkor kezdődik, amikor rájön, hogy csak egy van."

Rosco Allen az Origónak elmondta, hogy pont ilyen nehéz meccsre készütek.

„Egész pályán nyomták 40 percen át, nagyon megnehezítették a dolgunkat. Látható volt, hogy benne volt a szívük ebben a meccsben.

Volt egy-két pillanat, amikor vezettünk tíz ponttal, de, ha egy csapat ilyen jól dobja a triplákat, akkor ez sem elég előny."

Fontos a franciák elleni meccs, hogy meg tudjuk nézni, hol is tartunk a világ egyik legjobb csapata ellen, mondta a japán Niigata csapatában játszó center.

"Hatalmas gratuláció a csapatnak, óriásit küzdöttünk! Jól kezdtünk, utána valóban akadozott kicsit a játékunk, de aztán rendeztük a sorokat, és a második félidőben, ha nem is mindig, de kontrolláltabban tudtunk támadni.

- hangsúlyozta Eilingsfeld János a találkozó után.