Csak felült Európa trónjára a Manchester City!

Vágólapra másolva!
2023.06.10. 20:50
null
Megvan a BL-siker (Fotó: AFP)
A Manchester City 1–0-ra legyőzte az Internazionalét a labdarúgó Bajnokok Ligája 2022–2023-as kiírásának szombat esti, rendkívül kiélezett isztambuli döntőjében, ezzel története során először – kárpótolva drukkereit a 2021-ben elveszített fináléért – elhódította az első számú európai klubserleget. Az Internek ez volt a hatodik BL/BEK-döntője, három győzelem (1964, 1965, 2010) mellett harmadszor veszített (1967, 1972, 2023).  

 

BAJNOKOK LIGÁJA
DÖNTŐ
Manchester City (angol)–Internazionale (olasz) 1–0 (0–0)
Isztambul, Atatürk Olimpiai Stadion, 71 412 néző. V: Szymon Marciniak (lengyel)
MANCHESTER CITY: Ederson – Akanji, R. Dias, Aké – Stones (Walker, 82.), Rodri – Bernardo Silva, De Bruyne (Foden, 36.), Gündogan, Grealish – Haaland. Menedzser: Pep Guardiola.
INTER: An. Onana – Darmian (D’Ambrosio, 85.), Acerbi, Bastoni (Gosens, 76.) – Dumfries (Bellanova, 76.), Barella, Brozovic, Calhanoglu (Mhitarjan, 84.), Dimarco – Lautaro Martínez, Dzeko ( R. Lukaku, 56.). Vezetőedző: Simone Inzaghi
Gólszerző: Rodri (68.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

A FINÁLÉ ÉLŐ FELVEZETŐJE ITT!

Simone Inzaghi, az Internazionale vezetőedzője úgy döntött, hogy a négy meghatározó belső középpályása közül Henrih Mhitarjan marad ki. A horvát Marcelo Brozovicra labdabiztonsága, munkabírása miatt eshetett a választás, a másik két középső fedezet a hazai pályán játszó, török válogatott Hakan Calhanoglu és az olasz futball ünnepelt csillaga, Nicolo Barella lett. Kérdés volt, ki lesz Lautaro Martínez ékpárja – nos, a City korábbi centere, a bosnyák Edin Dzeko került be a kezdőbe, így Romelu Lukaku csak a kispadon kezdett.

Az angoloknál John Stones ismét szűrőként kapott feladatot, emlékezhetünk, Pep Guardiola alaposan meglepte a Real Madridot az elődöntő visszavágóján. Az azonban egyáltalán nem volt meglepő, hogy ott volt a pályán Erling Haaland, akit az Aranylabdára is esélyesnek tartanak.

Az első percekben Erling Haaland lesről fölé lőtt, majd Bernardo Silva villant meg (hajszállal kerülte el a labda a jobb felső sarkot), ekkor nagyon közel volt a City ahhoz, hogy megszerezze a vezetést. Az Inter, ahogyan várni lehetett, labdavesztés után azonnal öt védővel egy vonalban felsorakozott, előtte három középpályás helyezkedett, míg elöl Lautaro Martínez és Edin Dzeko próbálta zavarni a labdakihozatalt.

A másik oldalon Kevin De Bruyne mozgott sokat keresztbe, hogy a társak mindig megtalálják, és indíthassa az angol akciókat. A City birtokolta többet a labdát, az Inter elfogódottnak tűnt a meccs első szakaszában.

Nicolo Barella ha nem kapott labdát, csapkodott, veszekedett a társaival, idegesnek látszott az olasz csapat, ráadásul Lautaro Martínez, a világbajnok nem találta a formáját, a mérkőzés első felében kimondottan terhére volt az Inter játékának. Az is igaz, hogy Erling Haaland viszont eltűnt az olasz védelem sűrűjében: az Internél hetek óta dolgoztak a stratégián, hogyan lehet elzárni a labdától, csupán egyszer indult meg, s akkor André Onana nagy védése kellett ahhoz, hogy maradjon a 0–0.

Aztán jött a dráma! Kevin De Bruyne ápolást, és csakúgy, mint a 2021-es döntőben, cserét kért (a belga klasszis akkor a Chelsea német védője, Antonio Rüdiger kíméletlen ütése nyomán arccsonttörést és bal szemüregcsonttörést szenvedett). A karmesternek nincs szerencséje a BL-döntőkkel...

A szünet után megint Lautaro Martínezen halt el az első ígéretes Inter-akció, nem lett volna meglepő, ha lecserélik. Mégis Edin Dzeko ment le a pályáról, ennyit bírt, s Romelu Lukaku érkezett a helyére. Sőt azonnal gólt lőhetett volna, ha Lautaro Martínez nem ennyire önző, az üres kapuba kellett volna csak passzolnia – de az argentin éles szögből lőtt, Ederson védett.

Nagy árat fizetett érte az Inter a 68. percben... Noha a fekete-kékek öt játékosa is az ötösön belül helyezkedett, Rodri okos lövése után a labda utat talált a kapuba (1–0).

Nem volt benne a gól a meccsben – de mit számított ez?! Erre az esélyre várt Pep Guardiola csapata.

Azonnal válaszolhattak volna az olaszok, ám Federico Dimarco fejesénél előbb a léc mentett, majd Romelu Lukaku „védte” az ismétlést, őrületes szerencséje volt a Citynek ezekben a percekben. Egyre több területe is volt az angol csapatnak, a labdabirtoklás pedig nem okozott gondot a játékosainak, a manchesteriek akarata érvényesült. Az Internek egyetlen őrületesen nagy esélye maradt, de Romelu Lukaku közeli fejesét védte Ederson, így a 2022–2023-as Bajnokok Ligája győztese a Manchester City lett.

Sikerült a tripla – az angol bajnoki cím és az FA-kupa elhódítása után a BL-serleg is a Manchester City birtokába került.

ÍGY KÉSZÜLT ISZTAMBUL A FINÁLÉRA

Az isztambuli időjárás kegyes volt a Bajnokok Ligája döntőjéhez. Noha hét közben még hűvös, időnként esős idő volt a török metropoliszban, szombaton már tűző napsütésben fotózkodtak a turisták.

Az volt a meglepetés, ha közülük valaki nem volt futballmezben! Természetesen a Bajnokok Ligája-döntő jött szembe mindenütt a városban!

Tekintve, hogy a BL, korábban BEK (Bajnokcsapatok Európa-kupája) döntőinek legszörnyűbb fejezete éppen egy angol–olasz párharchoz kötődik (1985, harminckilenc halott a Juventus–Liverpool mérkőzés előtt Brüsszelben), jó volt a török város központjában a békés, nyugodt hangulatot tapasztalni. A Taksim téren, a Galata-torony környékén, a Hagia Szophia közelében főleg Inter-mezeseket lehetett látni, de ahogy lassan telt-múlt az idő, egyre több City-dresszes vendég tűnt fel. Aksaray metrómegállónál a mozgólépcsőn egy csoport olaszt tucatnyi angol követett, mögöttük húsz Inter-mezes, akár robbanásveszélyesnek is tűnhetett volna a szituáció, ám nem volt semmi probléma: ekkor még egy hangos szó, zrikálás, mutogatás nélkül közlekedtek a drukkerek.

Minden generáció képviseltette magát, a legkedvesebb az óvodáskorú unokájával kézen fogva sétáló nagymama volt – mindketten a Manchester City trikóját viselték.

Ahmed szultán mecsetjénél vízágyúk, rendőrségi és katonai járművek álltak készenlétben: látszott, hogy a házigazdák mindenre felkészültek. Persze napközben még nem lehetett tudni, hogy a Kék mecsetnek hívott dzsámi éjszaka milyen nevet kap ideiglenesen a győztes tiszteletére: „Halványkék mecset” a City színére utalva, vagy „Fekete-kék mecset”, az Inter színei miatt? A vízágyúkra napközben nem volt szükség, de a fokozott éberség még inkább tetten érhető volt az Atatürk Stadion körül. No, igen: őrületes blama volt egy éve az UEFA számára, hogy Párizsban jegy nélkül emberek százai ugráltak át a kerítésen, emiatt a tervezettnél harminchat perccel később kezdődött a Real Madrid–Liverpool (1–0) BL-finálé. Érezni lehetett, hogy az UEFA okult az esetből, csak többszöri ellenőrzésen átesve lehetett egyáltalán megközelíteni a stadiont.

A túlzsúfolt város szombat délután végképp megtelt: a metrószerelvényekre nem lehetett felférni, ha mégis, két megálló között a fulladás veszélye állt fenn, és csaknem elviselhetetlen volt a hőség. Majd a következő megállóban senki sem szállt le, ellenben újabb tíz-húsz ember nyomakodott fel, fokozva a préselődést.

De nemcsak a szurkolóknak jutott ki a jóból, az Inter busza is csak nagy nehezen tudta megközelíteni a stadiont. A kivetítőn a már helyükön ülő drukkerek élőben követhették a jármű vánszorgását: noha két rendőrautó próbálta tisztítani az utat, a telített sávokon sehol sem volt hely elslisszolni. Araszolt, araszolt a busz, és bár a tervezettnél nyilvánvalóan később érkezett meg az olasz csapat az öltözőbe, idegeskedni nem volt okuk a játékosoknak: tudták, nélkülük nem kezdődhet el a mérkőzés. Végül magyar idő szerint negyed nyolckor célba ért a gépjármű, elsőként Lautaro Martínez szállt le róla. A helikopteres operatőrnek ismét akadt munkája: a City busza is feltűnt a forgalmi dugó kellős közepén, az angolok háromnegyed nyolckor érkeztek meg – bosszantó lehetett a szervezetlenség.

Mint ahogy ijesztőnek tűnt az az iszonyatos méretű, fekete füstfelhő is, amely a közeli lakótelepről gomolygott az aréna felé, a nézőtérről csak tippelni lehetett, hogy kigyulladhatott egy ház – mindenesetre nem volt kellemes látvány.

A szervezők mindkét tábornak, persze jól elkülönítve, szurkolói zónákat hoztak létre, ahol a világ legismertebb DJ-jei alapozták meg a hangulatot. A milánóiak, ahogy a magyar drukkerektől láthatták, szervezetten vonultak az aréna felé – a kultúrák közötti különbséget jelezte, hogy míg az olaszok már két órával a kezdés előtt csaknem megtöltötték a nekik kijelölt szektorokat, az angolok lelátórésze teljesen üres volt, ők közvetlenül a kezdés előtt özönlöttek a helyükre.

Húsz perccel a kezdés előtt a játékosok befejezték a melegítést, szorgos kezek azonnal színpadot ácsoltak, különböző berendezéseket cipeltek a gyorsan letakart pályára; amolyan Super Bowl Half Time Show-jellege volt az egésznek, rögtönzött koncertek fokozták a hangulatot. Villódzó fények, füstrakéták, tűzijáték – őrületes előadás kerekedett tíz percben, de a nézők már a főszereplőket, nem a zenei élet, hanem a futball sztárjait várták. A korábbi török válogatott Hamit Altintop helyére tette a serleget, a negyedik játékvezető, Kovács István is elfoglalta helyét a két kispad között, és kezdődhetett a Bajnokok Ligája döntője…

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik