Roma's Portuguese head coach Jose Mourinho celebrates with the trophy after his team won the UEFA Europa Conference League final football match between AS Roma and Feyenoord at the Air Albania Stadium in Tirana on May 25, 2022. (Photo by OZAN KOSE / AFP)
Vágólapra másolva!
A Konferencia-liga-győztes, José Mourinho által irányított AS Roma csapata 21 éve nem nyert olasz bajnoki aranyérmet. A papírforma szerint a hétvégén kezdődő idényben sem fog, bár az edző, José Mourinho ennek az ellenkezőjét állítja.
A 2000-es évek elején Franco Sensi az akkori időszak egyik legjobb szakemberét, Fabio Capellót bízta meg a római csapat vezetésével. Capello készen állt a jól bevált vezetési stílusának meghonosítására, de a húsz évvel ezelőtti bajnoki címhez vezető fontos építőkockákat még nem ő fektette le.
A 90-es évek elején egy igazi tősgyökeres római, bizonyos Carlo Mazzone érkezett edzőnek a csapathoz, de a győzelmek még nem jöttek a bajnokságban. Az edző és a klubvezetés egyetlen igazi sikere Francesco Totti volt, aki már tizenhat évesen az első csapatban játszhatott hétről-hétre.
Egy szezon után a római klub elnöke, Franco Sensi a cseh szakembert, Zdenek Zemant szerződtette a csapat élére. A cseh edző alkalmazása olyan fontos játékosok érkezését jelentette, mint a posztján világklasszis jobbhátvéd brazil Cafú és a fáradhatatlan francia balhátvéd Vincent Candela. Zeman megújította a védekező középpályás Damiano Tommasi játékát, és a középcsatár Marco Delvecchio is kiváló formába lendült a cseh edző keze alatt. Ekkora már a zseniális Francesco Totti volt felelős a római támadójátékért, de még mindig kellett valami az igazi szintlépéshez Rómában.
Az 1999–2000-es szezonban végre bekövetkezett a római szurkolók által oly régóta várt fordulat. Fabio Capello leigazoltatta a klubbal többek között a később közönségkedvenccé vált Vicenzo Montellát és a japán támadó középpályást, Hidetosi Nakatát.
Az AS Roma remekül kezdte az idényt, de a bajnokság hajrájára elfogyott a lendületük, és csak a hatodik helyen végeztek.
Ráadásul a városi rivális Lazio hódította el a bajnoki címet, amely még keserűbbé tette a klub szurkolóinak szájízét. Később mégis helyére került az utolsó mozaikdarab is a következő szezonra.
A 2000/2001-es szezonban a csapathoz igazolt a Fiorentina korábbi sztárcsatára, az argentin Gabriel Batistuta, valamint a szintén argentin Walter Samuel és a brazil védekező középpályás Emerson. A hosszúhajú Batistuta igazi vérbeli kilences volt, és 1999-2000-es szezonban a Fiorentinával még a Bajnokok Ligája második csoportkörébe is bejutott. A támadó a Manchester United elleni meccsen emlékezetes bombagólt lőtt.
A Batigolnak becézett csatár végül 23 bajnoki és további hat BL-találattal zárta az idényt, mielőtt az AS Roma csapatába igazolt volna.
Ekkoriban előfordult, hogy a szertáros elzárta előle a labdákat, mert Batistuta képes volt késő estig gyakorolni a lövéseket.
Kilenc idény alatt minden bajnoki kiírásban szerzett legalább 13 gólt, négyszer pedig átlépte a 20 gólos határt is.
Összességében 333 mérkőzésen 207 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába a Fiorentina mezében.
Az argentin focista nevéhez köthető egyébként a géppisztolylövést imitáló gólöröm is.
Batistuta és Totti fantasztikus párost alkotott a pályán. Az argentin támadó 28 bajnoki mérkőzésen 20 góllal járult hozzá a bajnoki címhez, amely az AS Roma harmadik Scudettója volt a Serie A történetében.
Totti és Montella egyaránt 13-13 góllal zárta a bajnokságot. Később azonban egyre inkább elhatalmasodtak Batistuta krónikus bokafájdalmai, melyek már a River Plate-ben töltött időszaktól kezdte hátráltatták őt. Batigol az utolsó firenzei évektől kezdve már csak a fájdalomcsillapítók segítségével tudott egyáltalán az ágyból is kikelni. Két és fél szezon után kölcsönadták az Internek a leszálló ágban lévő támadót.
A szezon végén a római csapat megnyerte a Szuper Kupát is, Tottiék a döntőben a Fiorentinát verték 3:0-ra a Stadio Olimpicóban. A Roma hivatalosan is belépett a legjobb olasz csapatok szűk elitjébe, miután kiharcolta a Bajnokok Ligájában való szereplés lehetőségét is. A következő szezonban a Roma csupán egy ponttal lemaradva második lett a bajnokságban a Juventus mögött. Ezután egy gyengébbre sikerült idényt követően a 2003-2004-es szezonban ismét második lett a Carlo Ancelotti vezette, zseniális játékosokból álló AC Milan mögött.
Totti húsz gólt rúgott a szezonban, amivel Andrij Sevcsenkó, valamint Alberto Gilardino mögött harmadik lett a góllövőlistán.
A góljai mellett számtalan gólpassz is kiosztott, és igazi vezérré nőtte ki magát a római klubban.
Fabio Capello négy szezon után távozott az ősi rivális Juventushoz, a római klubra ezt követően egy újabb zűrzavarokkal teli idény várt 2004/2005-ös szezonban.
Capellót a Parmával 5. helyet elérő Cesare Prandelli váltotta a csapat élén, aki azonban családi okokra hivatkozva még a szezon kezdete előtt lemondott. Őt a korábbi remek német csatár Rudi Völler követte, de ő nem tudta meghonosítani az elképzeléseit a római klubnál. Később több edző is megfordult a kispadon: először Luigi Del Neri vette át Völler helyét, végül Bruno Contival a kispadon fejezte be a szezont a Roma, de a borzasztóan hangzó tizenöt vereség ellenére még így is sikerült kiharcolniuk az UEFA-kupa-indulást.
Totti új szerepkörben
2005 nyarán Luciano Spalletti lett a Roma vezetőedzője, és ezzel új korszak kezdődött a klubnál.
Rögtön az első évében a Spalletti vezette Roma sorozatban elért 11 győzelmével új rekordot állított fel
az olasz labdarúgás történetében (ezt később az Internazionale túlszárnyalta).
Az az olasz edző kinevezése elsősorban annak volt köszönhető a 2000-es évek közepén, hogy nagyszerű szakmai munkát végzett Udinében, ahol Bajnokok Ligája-indulást érő helyezést vívott ki csapatával. A rutinos tréner karrierje csúcsának tekinthető ez az első római időszaka, amikor két Olasz Kupát nyert vele a csapat, őt pedig a 2005/2006-os és a 2006/2007-es idényt követően a Serie A legjobb edzőjének választották.
A 2005-06-os szezonra elsősorban a hírhedt "Calciopoli", azaz a bundabotrány miatt fognak emlékezni, miközben a Roma második helyen végzett a bajnokságban, ezzel bejutott újra a Bajnokok Ligája 2006-07-es csoportkörébe (a válogatott pedig, ahogy 1982-ben a fogadási csalásos botrány után, világbajnok lett).
A klubfutballban ekkoriban jött divatba a hamis kilences pozíció,
aminek népszerűségéhez leginkább Lionel Messi tett hozzá a Barcelonában. Pedig a támadósorból a középpályára visszalépő csatár már az Aranycsapatnál is megjelent, Hidegkuti Nándor hasonló stílusban futballozott az ötvenes években, az angol sajtó részben az ő játékának tudta be a lodoni 6-3-at, ugyanis az MTK csatárának mozgásával nem tudtak mit kezdeni a védők.
Spalletti meccsnyerő taktikája is ezen az elven működött a 2006/2007-es olasz bajnoki idényben a 4-1-4-1-ben felálló AS Románál: Francesco Tottit úgy használta a támadások során, hogy az irányító a csatársorból visszalépett a középpályára, és a védőket kicsalogatva felszabadította a területeket, ahova a támadó középpályások ezt követően szabadon betörhettek.
Az AS Roma ekkoriban Európa legszebb fociját játszotta a minden idők egyik legnagyobb olasz játékosa, Francesco Totti irányításával.
Totti a 2006/2007-es idényben 26 gólt rúgott minden versenysorozatot figyelembe véve, és megkapta az Európai Aranycipőt,
ami a legjobb góllövőnek járt.
Azonban hiába a szép játék, az AS Roma nem tudott kiegyensúlyozottan teljesíteni sem a hazai, sem pedig a nemzetközi porondon. 2006-tól háromszor volt ezüstérmes a csapat az olasz bajnokságban, és nem tudták megtörni a Roberto Mancini vezette, Ibrahimoviccsal és Adrianóval szárnyaló Inter dominanciáját. Mindannyiszor a milánói kék-feketék mögött lettek ezüstérmesek.
A 2008-09-es szezon szomorú eseménnyel kezdődött, elhunyt Franco Sensi, a klub elnöke és tulajdonosa, így a Roma irányítását a lánya, Rosella Sensi vette át. Az idény nem is sikerült olyan fényesre, mint az előzőek, a csapat a 6. helyen fejezte be a bajnokságot, a kupában pedig már a negyeddöntőben kiesett. Kicsit jobban sikerült a BL-menetelés, ahol az Arsenal volt a végállomás a negyeddöntőben, de a Roma csak tizenegyesekkel maradt alul angol riválisával szemben.
2009-ben megfáradt a kapcsolat a játékosok és Spalletti között. A gyenge szezonkezdést követően a kopasz edző lemondott, és egy másik római Claudio Ranieri vette át a helyét.
Az olasz mesternek köszönhetően a Roma fantasztikus feltámadást produkálva majdnem megnyerte a bajnokságot, végül az Inter mögött két ponttal lemaradva csak a második helyen végzett.
Ranerinek azonban rengeteg vitája volt a klubvezetéssel, főleg az átigazolásokkal kapcsolatban.
Így az olasz edző 2011 februárjában távozott, helyét a klub korábbi játékosa, Vincenzo Montella vette át. Az idényt végül a 6. helyen fejezte be a csapat, azonban a szezon végén nem csak a bajnokságnak, de a Sensi-érának is vége lett: amerikai befektetők vásárolták meg a csapat többségi tulajdonát.
Az új befektetőkkel James Pallotta és Thomas Di Benedetto lettek a klub vezetői, és az amerikaiak azonnal munkához láttak a pályán és azon kívül. A csapat élére a spanyol Luis Enriquét nevezték ki, aki új stílust szeretett volna meghonosítani a klubnál. Az AS Roma viszont csak döcögött a bajnokságban,
így a spanyol szakember a szezon végén jobbnak látta távozni a Romától, amely csak a hetedikként zárt.
A vezetőség 2012 júniusában újra Zdenek Zemant nevezte ki a Roma kispadjára, akit a szurkolók hatalmas lelkesedéssel vártak, köszönhetően annak, hogy a cseh mester híresen támadó felfogásban játszatta csapatait. Augusztusban közben az amerikai James Pallotta lett hivatalosan is a klub elnöke. A cseh szakember második időszaka azonban nagyon rövidre sikeredett a Románál, mert a felemásra sikeredett fél szezont követően 2013 februárjában már távozott is a kispadról, helyét a másodedző, Aurelio Andreazzoli vette át a szezon végéig, azonban a klub és szurkolók elvárásai nem találkoztak,
főleg hogy a Roma elvesztette a kupadöntőt is a városi rivális Lazióval szemben.
2013. júniusában a klub bejelentette, hogy Rudi García lesz a Roma edzője. A szakember 5 évig ült a Lille kispadján és a francia csapattal bajnok és kupagyőztes lett hazájában, ami egész jó ajánlólevének tűnt.
Érdekesség, hogy ő az első francia tréner, aki a Romát irányította.
És a csapat valóban újra szép játékot produkált, és a dobogóra is visszatért: a francia edzővel két bajnoki ezüstérmet szereztek Tottiék. A római csapatkapitány mellett főleg az elefántcsontparti balszélső, az óriási munkabírású és ördöngösen cselező Gervinho tűnt ki. De ki kell emelni Kevin Strootmant, Benátiát, és a fura frizurájú Radja Nainggolant is. A Juventust azonban nem sikerült megelőzniük, így hamarosan Garcia is távozott.
A következő két évre ismét visszatért Spalletti, és a római csapatnak biztos helye volt a dobogón. A legnagyobb esemény mégis egy fájdalmas búcsú, Francesco Totti pályafutásának utolsó meccse volt,
ahol tízezrek zokogtak és búcsúztak a 2000-es évek utolsó nagy tízesétől a Stadio Olimpicóban.
A csapatban ekkoriban bontogatta szárnyait Mohamed Szalah is, akit később potom 42,5 millió euróért adtak el a Liverpoolnak, manapság pedig már a világ legjobb három támadója között emlegetik az egyiptomit.
2017-ben Eusébio Di Francesco vette át a csapat irányítását, és főleg Edin Dzeko gólerős játékának köszönhetően a harmadik helyen végeztek az idény végén. Egy év után neki is mennie kellett, és a következő két szezonban a sokszor sérülésekkel sújtott AS Roma nem tudott előrébb végezni a bajnokságban Ranierivel, és a kezdetben ígéretesnek tűnő portugál edzővel, Paulo Fonsécával sem.
Mourinhóval a Scudettó a cél
A portugál José Mourinho vezetésével az AS Roma tizennégy év után nyerte az első trófeáját az előző szezon végén, és a Konferencia-liga győztes római alakulat a hétvégén induló bajnoki szezonnak is nagy reményekkel vág neki. Mourinho a tavalyi szezonban már elkezdte a saját elképzeléseinek megfelelően átalakítani a keretet. A kapus Rui Patrício és a csatár Eldor Somurodov átigazolása során is sokat tett azért, hogy a római csapatot válassza a két futballista. Sokat nyomott a latban az is, hogy a klub többségi tulajdonosává váló amerikai csoport,
a Friedkin Group közel 400 millió eurót invesztált a klubba a vételi áron felül, hogy a Roma tartozásait kifizesse.
Ennek megfelelően a klub igen aktív volt az átigazolási piacon. A BL-győztes középpályás Georginio Wijnaldum már az ötödik szerzeménye volt a csapatnak a jobbhátvéd Zeki Celik, a kapus Mile Svilar, a Juventustól ingyen megszerzett argentin klasszis Paulo Dybala, és a Manchestertől ugyancsak ingyen érkező Nemanja Matic mellett.
Mourinho állítólag korábban többször is telefonon győzködte Dybalát, nagyon szeretett volna a portugál együtt dolgozni az argentin kiválósággal. A Juventustól érkező argentin kiválóan illeszkedhet a Roma támadószekciójába, akár irányítóként, akár csatárként játszik.
Dybala technikás játékos, remek lövésekkel és váratlan húzásokkal, kérdés, hogy mennyire tud egyenletes jó formát mutatni majd a szezonban.
Dybala leigazolásával az AS Roma nagyon fontos szereplő lehet, azt a minőségi előrelépést jelentheti, amelyet mindannyian vártunk már. A minőség és a kreativitás tekintetében a Roma már egy szinten van a Juventusszal
– jegyezte meg a klub eddigi utolsó, 2001-es bajnokcsapatának mestere, Fabio Capello. Dybala az elmúlt hét év alatt minden sorozatot beleszámítva 291 mérkőzés alatt 115 gólt szerzett a Juventusban. Annak ellenére (vagy éppen azért), hogy a legnagyobb riválistól érkezett a szurkolók fantasztikus fogadtatásban részesítették az utóbbi években elég sérülékeny argentint.
A Chelsea egykori mellőzött támadója, Tammy Abraham első római szezonja fantasztikusra sikerült:
a támadó 53 mérkőzés alatt 27 gólt rúgott.
Dybala személyében most egy kreatív játszótársat kap, és fontos lesz, hogy kettejük között mennyire lesz összhang a támadósorban.
A nyáron már 34. születésnapját ünneplő Nemanja Matics szabadon igazolhatóként érkezett a Manchester Unitedtől. A szerb középpályás annak idején a Chelsea-nél és a Vörös Ördögöknél is dolgozott José Mourinho kezei alatt. Maticsnak a védekezés lesz a legfőbb feladata, de lehetséges, hogy egyfajta mélységi irányító szerepkört fog majd betölteni, és a támadójátékot építő megmozdulásokkal is segíteni fogja a római csapatot.
A két olasz futballista, Lorenzo Pellegrini és Nicolo Zaniolo szintén szintlépés előtt áll a szezonban, főleg utóbbinak lehet ez az utolsó nagy esélye, hogy sérülései után bebizonyítsa, van helye a legjobbak között. De az is lehet, hogy erre már nem lesz esélye, ugyanis meglehetősen bizonytalan a státusza a csapatban, könnyen lehet, hogy hamarosan pakolnia kell.
Sokan már a bajnoki címet rebesgetik Mourinho csapatával kapcsolatban, de ez még túlzottan korai. Az biztos, hogy az őszi szezon első találkozói után valósabb képet kaphatunk a Serie A erőviszonyairól, ahol akár a megújult római csapat meglepetést is okozhat majd.