Del Potro nem volt még 21 esztendős, amikor a 2009-es US Open megnyerésével berobbant a teniszvilágba. Később azonban a csukló- és térdsérülései hátráltatták egy igazán nagy pályafutás teljesítésében, végül idén februárban egy hazai versenyét követően végleg befejezte a karrierjét.
Az elsősorban a bombaerős tenyereseivel sikeressé váló argentint összesen nyolcszor műtötték meg, ebből négy alkalommal a jobb térde került kés alá, legutóbb tavaly márciusban. Az egykori világranglista-3. elárulta, hogy milyen megpróbáltatásokkal kell nap mint nap szembenéznie a térdsérülések utóhatásai miatt.
„Ma már csak sétálni tudok, futásra még a futópadon sem vagyok képes.
Fájdalom nélkül nem tudok lépcsőt sem mászni és vezetni sem tudok anélkül, hogy a fájdalom miatt meg ne kellene állnom, hogy kinyújtsam a lábamat
– mondta Del Potro. – Ez az én saját valóságom, ami nagyon nehéz és szomorú, de folyamatosan keresem a módját, hogy jobbá tegyem. Azzal a kihívással küzdök, hogy feldolgozzak mindent, amivel szembesülök, és hogy úgy keljek fel minden nap, hogy a lehető legjobban tudjak élni."
A US Open-cím mellett Davis-kupa-győzelmet és két olimpiai érmet is szerző argentin rámutatott, hogy annak ellenére kell már három és fél éve így élnie, hogy rengeteg kezelést kipróbált. Továbbá beismerte, hogy a fizikai problémák miatti visszavonulás mentálisan is megviselte őt.
„Nemrég Svájcba mentem, hogy meglátogassak egy másik orvost, és nála elkezdtem egy olyan új kezelést, amelyet több profi teniszező is ajánlott nekem.
Eddig azonban egyetlen pozitív eredményt sem kaptam, és ezt nagyon nehéz a sokadik kezelés és műtét után is elfogadnom.
Nehéz megmagyarázni azt a frusztrációt, amit akkor érzek, amikor a dolgok nem működnek. Becsapom magam azzal, hogy bízom minden új kezelésben, amit kipróbálok, így viszont minden alkalommal, amikor az kudarcot vall, egy nagyon kemény csapás ér engem – nyilatkozta Del Potro. – Pszichológiailag nem tudom elfogadni a tenisz nélküli életet. Amikor más sportolókkal beszélek, akik már nem aktívak, azt mondják nekem, hogy »én a pályafutásom utolsó éveire így vagy úgy készültem fel«. Nekem ezek az évek már elmúltak.
Én voltam a harmadik számú [teniszező] a világon, mígnem hirtelen eltörtem a térdemet, és ott tartok, hogy semmim sincsen."