A '90-es évek közepén jött a csapat első igazi hullámvölgye, 1995 után nyolc egymást követő szezonban marad le a rájátszásról a Nuggets. Ez főleg annak köszönhető, hogy elhagyta a csapatot a korszakos center, Dikembe Mutombo, valamint Dale Ellis és Antonio McDyess is odébb állt.
A Nuggets szétesett, de nem csak a csapat, az egész franchise kínlódott, éveken át ment a kavarás a tulajdonjog körül, milliárdosok dobálták egymásnak, mint a forró krumplit. 2000-ben aztán Stan Kroenke egy csomagban megvette a Nuggetset, az Avalanche-et és a csarnokukat, a Pepsi Centert, a csapat pedig elkezdett kimászni a gödörből.
A felkapaszkodásban két korszakos egyéniség játszott főszerepet: George Karl főedző, aki hosszú karrierje során 22 idényben jutott be a rájátszásba öt különböző csapattal, és persze a 2003-ban draftolt, tízszeres All-Star szinte minden poszton bevethető zseniális Carmelo Anthony.
A következő tíz évben a Nuggets mindig ott volt a rájátszásban, igaz az első körből egyszer sem jutottak tovább, kivéve 2009-ben, amikor ismét a Lakers győzte le őket a főcsoportdöntőben, ezúttal 4-2-re.
A szórakoztató faktorral viszont ekkoriban sem volt gond, hiszen Melo mellett Allan Iversn, Kenyon Martin és Marcus Camby is a Nuggets mezét viselte. Egy 2008 márciusi alapszakaszmeccsen például 168-116-ra verték a Sonicsot, úgy, hogy nyolcan értek el kétszámjegyű pontot.
2011-ben Anthony elhagyta a csapatot, és távozásával egy időben a fél keret kicserélődött. A 2013-14-es szezontól négy idényen át nem jutott be a play-offba a Nuggets, de 2014-ben történt valami, ami sok mindent megváltoztatott.
Egy lakli szerb, aki kiderült, hogy zseni
A 2014-es draft második körében, 41. választottként a Nuggets lecsapott a szerb Mega Basket 20 éves centerére Nikola Jokicsra. Ennyire hátul már ritkán találni kincset, a denveri szurkolók is csak a szemöldöküket emelgették a nagyra nőtt ovis kinézetű 211 centis szerbet látva. Hogy mennyire nem vártak tőle NBA-szinten semmit, azt jól mutatja, hogy a nézők egy TacoBell reklám alatt futó kiírásból tudták meg, hogy kit választott a Nuggets...
Jokicsot viszont ez nem izgatta - amúgy is úgy tűnik, mint, aki 30-as pulzussal éli a mindennapjait - és idény végén bekerült az év újoncsapatába, az Év újonca szavazáson pedig harmadik lett. A következő idényben
először ért el egy meccsen 40 pontot (a Knicks ellen) és először hozott össze tripla-duplát, amiből a szezon végére már hat volt neki.
Év végén harmadik lett a legtöbbet fejlődött játékosok listáján, és a szurkolók az egyik gólpasszát az idény második legszebbjének szavazták meg.
Azaz nem kellett sok idő, hogy a szerb center domináns játékossá váljon nem csak Nuggetsben, vagy Nyugaton, de az egész NBA-ben. Rengeteg pontja és lepattanója mellett úgy passzol, mint Magic Johnson, soha nem lehet tudni, hogy éppen kinél fog kikötni a kezét elhagyó labda.
2019-ben tíz év után először nyert play-off párharcot a Nuggets (4-3 a Spurs ellen), azóta pedig kirobbanthatatlanok a rájátszásból. 2020-ban a főcsoportdöntőben már megint a Lakers bánt el velük (1-4). Jokics azért 2021-ben és 2022-ben is MVP lett - Dirk Nowitzki és Jannisz Antetekumpo után harmadik európaiként és első szerb kosarasként.
Az álomszezon
A 2022-es play-off kudarc viszont csak megacélozta a csapatot, amelyik jószerével rajt-cél győzelemmel nyerte meg a Nyugati Főcsoportot, úgyis, hogy az alapszakasz végét már eléggé ellazsálták. Jokics parádézott a szezonban, megérdemelte volna a harmadik MVP-címet is. A jó teljesítményt megalapozta a 2022 nyarán megkötött rekordszerződés, ami öt évre 264 millió dollárt ígér Jokicsnak.
Még a szezon elején összehozta 79. tirpla-dupláját, amivel elvette a kategória centerrekordját a legendás Wilt Chamberlaintől,
az alapszakasz végén pedig 105-nél állt meg a mutató, ami csak kettővel kevesebb, mint amennyi Jason Kiddnek és LeBron Jamesnek van.
Jokics ontotta a tripla-dupláat, ami azzal is járt, hogy a klub assziszt örökranglistájának éléről letaszította Alex English-t, és először fordult elő, hogy egy franchise legjobb passzolója egy center legyen.
Minden egyéni rekordját most nem fogjuk felsorolni Jokicsnak, mert ahhoz kevés a helyünk, de itt lehet csemegézni a klubranglisták között. Ami fontosabb, hogy Jokics parádéja nem öncélú volt, Luka Donciccsal (vagy éppen Russel Westbrokkal) szemben, amikor ő tripla-duplát ér el, alig-alig kap ki a csapat. Ráadásul bár egyértelműen vezére a csapatnak, nem uralja azt le, sőt húzza magával a többieket, akikből egy nagyon jó csapatot rakott össze Michael Malone főedző és Calvin Booth sportigazgató.
Jokics mellett DeAndre Jordan, Jamal Murray, Michael Porter Jr., Kentavius Caldwell-Pope is kimagaslóan teljesített eddig.
A rájátszás első körében könnyedén intézték el a Minnesotát, majd a Chris Paul nélküli, egy felemás hatékonyságú Kevin Durattal és súlyos öltözői gondokkal hátráltatott Phoenix Sunsot is simán verték ki. A főcsoportdöntőben jött a mumus, azaz a Lakers, amelyik eddig háromból háromszor szórta ki őket a nagydöntő kapujában. De nem most! A Lakersnek négy szoros meccsre és ugyanennyi szoros vereségre futotta, így a Denver Nuggets készülhet története első NBA-nagydöntőjére.
Így a Nuggets lekerült a szégyenlistáról: most már csak a Los Angeles Clippers, a Minnesota Timberwolves, a Charlotte Hornets, a Memphis Grizzlies és a New Orleans Pelicans nem jutott be soha a nagydöntőbe.
Miami vagy Boston
A Nuggets ellenfele Keletről a Miami Heat-Boston Celtics párharc győztese lesz. Itt a tavalyi nagydöntős, keleti 2. Celtics szerdára virradóra meccset tudott nyerni Miamiban, ezzel versenyben maradt, mi több péntekre virradóra hazai pályán is győzni tudott. A bostoni esélyeket rontja, hogy az NBA-ben soha egyetlen csapat sem fordított még 0-3-as hátrányból (0-150-re áll ez a "meccs"), hetedik meccset is csupán háromszor tudtak kiharcolni, hogy aztán ot vérezzenek el végül. Vasárnap hatodik meccs Miamiban, és, ha a Celtics ott is nyerni tud, akkor két nappal később saját félelmetes közönsége előtt érheti el az NBA történelmének legnagyobb bravúrját.