Marco Rossi kiemelte a szurkolók viselkedését az utolsó, olaszok elleni csoportmeccsen, amelyet végül 2-0-ra elveszített a magyar csapat.
"Sok kritika érte a magyar szurkolókat az utóbbi időben, volt köztük néhány abszolút jogtalan is, de az, hogy a hétfői meccsen megtapsolták az olasz himnuszt, annak a tiszteletnek a jele, amit mi nem mindig kapunk meg. A cesenai meccsen például volt egy lelátórész, ahonnan megállás nélkül szidták a magyarokat, erre válaszolt a tapssal a mi szurkolótáborunk. Így is lehet - mondta Rossi, aki hozzátette azt is, hogy akkora hangorkán volt, hogy nem is tudott szinte kommunikálni a csapattal.
"Az angliai meccsen ötször találtuk el a kaput, ebből négy gól született, az olaszok ellen ugyanennyiből egy sem. Angliában egyetlen szögletet sem rúgtunk, most hatot is elvégezhettünk, és míg Wolverhamptonban csak 34 százalékban volt nálunk a labda, addig az olaszokkal szemben ugyanez az arány 51 százalék volt" - elemezte a meccset Rossi, de ő is elismerte, hogy Donnarummán azon az este nem lehetett kifogni.
"Azok, akik egész pályafutása alatt támadták Ádámot, nem fognak sokáig mosolyogni, mert egy olyan játékost veszítettünk el, akit személyében gyakorlatilag lehetetlen pótolni. Korábban is láthattuk, hogy a csapatjátékra - legyen szó akár támadásról, akár a védekezés első vonaláról - gyakorolt hatása akkor igazán látványos a laikusok számára, amikor nincs a pályán. Hát, most többet nem lesz a pályán, és igen nehéz feladat vár ránk a pótlásával" - beszélt Rossi Szalai Ádám visszavonulásáról, majd azzal zárt, hogy hiába a remek szereplés, ugyanolyan drámai vége lett a Nemzetek Ligájának, mint az Európa-bajnokságnak is.
"Tavaly nyáron egy németországi döntetlen jelentette a végállomást, idén pedig az olaszok elleni hazai meccs, és csak még fájdalmasabbá teszi az egészet, hogy mindkét mérkőzésen nagyszerűen játszottunk. A szívem szakadt meg a fiúkért, akik mindent kiadtak magukból.
Mi vagyunk a Nemzetek Ligájában a legtöbbet fejlődött csapat. A C ligából indultunk, 30+-os rajtszámmal, most pedig nemcsak az elitcsoportban szereplünk, de kis híján megnyertük a legerősebb csoportot, és végül a nyolcadik helyen zártunk. Németországot és Angliát idegenben győztük le tétmeccsen, ilyesmire csak a legidősebbek emlékezhetnek Magyarországon. Még mindig azt mondom, hogy nem értük el a plafont. Nem, amíg a játékosaim is úgy gondolják, hogy még mindig vezet út felfelé."