Csodák igenis léteznek!

Tegnap két dolog is történt velem. Kovács Katit hallgattam az ágyon heverészve, és a 444 lehozott egy bíráló cikket a transzmozgalomról. Egyiket se hittem volna soha.

Bár megjegyzem, a Kovács Kati 3-as albumon az LGT játszik, és a 444 se sűrűn enged meg magának ilyen jobboldali elhajlásokat.

Az írás egy lányról szól, akit beszippantott a transzmozgalom, de szerencsére kijött belőle, és most már ellenzi, sőt, haraggal beszél róla („Amíg tesztoszteront szedtem, akármilyen szarul is voltam, nem tudtam sírni” – egy megszakított nemátalakítás története.)

„Már egyáltalán nem értek egyet ezzel, életellenes ez az egész gondolkodás. Ez a testmódosításról szól. Nehezen fogom fel, hogyan tudták átvenni az uralmat a tudományos élet fölött, az egészségügyi szervezetek fölött, és meggyőzni az embereket, hogy ahhoz, hogy valaki működőképes legyen, be kell tenni két szilikont a mellkasába vagy meg kell csonkítani az egészséges nemi szervét. A melegek jogait, a nők jogait, a gyerekek jogait, a mentális betegek jogait is megsértik.”

Megjegyzem, ezek eléggé jobboldali gondolatok. Gondolom, csak azért jöhetett le egy ilyen írás a 444-en, mert a szerzők hangos feministák. Ami azt bizonyítja, hogy feminista újságíró még mindig több van, mint transzaktivista. De mindegy, jelenleg az érdekeink azonosak.

Amúgy tényleg nagyon szexista a transzmozgalom, minden úgy van, ahogy a csajszi mondja az interjúban. Ha nem szeretsz babázni, akkor te biztosan fiú vagy. Ha meg nem szeretsz focizni, akkor pedig kislány.

Ezek a sztereotípiák valójában kirekesztőek a „maguknak való” emberekkel szemben.

Ez ugyanis nem nemi kérdés, hanem közösségi átlagember, illetve magának való egyéniség kérdése. A transzideológia és mozgalom ellenben semmiféle másságot és alternatívságot nem tűr.

Itt nincs Dawid Bowie sminkje vagy Demjén Rózsi hülye csizmája. Nem fér bele Petőfiné nadrágja, vagy Latabár bohóckodása szoknyában. Itt uniformizált világ van. A megvalósult liberális antiutópia.

„Elkezdtem a pornófüggőségről is gondolkodni, egyedül is, meg a pszichológusommal. Meg a feminizmusról, meg a transz-dolgokról. Minél többet láttam a transz mozgalomból meg az emberekből, annál jobban láttam, hogy ez nagyon szexista. Rátaláltam genderkritikus tartalmakra, és akkor lassacskán elindult valami bennem. Már hallottam korábban is ezekről a feministákról, épp csak annyit, hogy »ilyen jobboldali nők«, és kábé ennyi. Cáfolatokat akartam keresni arra, hogy szexista és homofób ez az egész transz elmélet, mozgalom, aktivizmus, de nem találtam sajnos.”

A feministák ilyen jobboldaliak…

A feminista az új fehér férfi. Nem akarja odaadni az előjogait. A több ezer éves patriarchátus meg a 100 éves feminizmus ugyanaz lett. Na, ez a nagy egyenlősítés!

Egalitarianizmus kimaxolva.

Szegény feministák, nem voltak felkészülve arra, hogy elnyomottból ilyen hirtelen elnyomók lesznek. Egy elnyomó az ugye nem panaszkodhat, nem kérhet semmit.

Molesztált a producer? A transz színészeket még molesztálni sem akarják! Ha a nő panaszkodik, már elnyom!

Füttyögnek utánad az utcán? A transzok után miért nem füttyögnek? Ugye már a női WC is kirekesztés.

Hát emberek, én még úgy nőttem fel, a női WC szentebb hely, mint a templom. Ha oda bementél, ott nem bánthattak. Ott menedéket találtál.

De többé már nem megszentelt föld a szebbik nem mellékhelyisége!

És még annyit tennék hozzá, mindez Magyarországon játszódik. Az interjúalanyt nem egy nemzetközi csoportból kukázták össze a Facebookon, ez egy honi tizenéves lánygyerek érettségi körüli hisztijéből majdnem öncsonkítássá fajult története. Mert a kémiai szereket itt tömték bele, a műtéteket – amiket végül nem hajtottak végre – itt vállalták el, és itt nem érdekelt senkit, hogy ez mennyire beteg és félelmetes dolog.

Tehát ez az egész itt van a nyakunkon. Hannibal ante portas. Csak a kormány nem támogatja és a társadalomnak nagy az ellenállása vele kapcsolatban. Úgyhogy észnél legyünk, kire adjuk a voksunkat bármikor is.

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.