A franciák megmutatják nekünk, miért nem szabad elfelejtenünk 2006-ot

Franciaország, tüntetés, nyugdíjreform, ellen,
Gathering at the Place de la Concorde in Paris to protest against the use of article 49.3 of the Constitution by the 1st minister Elisabeth Borne to pass the law on the pension reform. At the call of the students, this spontaneous rally gathered a few thousand people who denounced the passage by force of this law still rejected by a majority of French people. After a few hours, clashes took place with the police which led to several damages and arrests on the square. Shortly after 9pm, many demonstrators went towards the Grands Boulevards via rue Saint-Honore, improvising barricades of garbage cans, some of which caught fire ©Vincent Gerbet/Hans Lucas, 16 March 2023. Rassemblement Place de la Concorde a Paris pour contester contre l’utilisation de l’article 49.3 de la Constitution par la 1ere ministre Elisabeth Borne pour faire passer la loi sur la reforme des retraites. A l’appel des etudiants, ce rassemblement spontane a reuni quelques milliers de personnes qui denoncent le passage en force de cette loi toujours rejetee par une majorite de Francais. Au bout de quelques heures, des affrontements ont eu lieu avec les forces de l’ordre qui ont donne lieu a plusieurs degradations et arrestations sur la place. Peu apres 21h, de nombreux manifestants sont alles vers les Grands Boulevards en passant par la rue Saint-Honore, improvisant des barricades de poubelles dont certaines ont pris feu. ©Vincent Gerbet/Hans Lucas, 16 mars 2023. (Photo by Vincent Gerbet / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP)
Vágólapra másolva!
Visszatérő balos elem és narratíva, hogy a konzervatív oldal miért foglalkozik még mindig a 2006-os Gyurcsány-féle rendőrterrorral. Mert, hát ugye az régen volt, meg más volt a helyzet, meg azóta Ferenc megváltozott. A napjainkban zajló tüntetések Franciaországban és az ezekre adott brutális rendőrségi válaszok világosan megmutatják, hogy igenis emlékeznünk kell, ugyanis az elvtárs mindig elvtárs marad.
Vágólapra másolva!

Jó a buli a franciáknál. Megint.

Történt ugyanis, hogy Emmanuel Macron francia elnök gondolt egyet és úgy nyomta át a vitatott nyugdíjreformról szóló törvényét, hogy arról a parlament nem szavazhatott. A nyugdíjkorhatárt két évvel megemelő törvénytervezet ellen két hónapja kezdődött százezres tömegdemonstrációk mindaddig békések voltak, amíg a kormány nem léptette életbe a francia alkotmány 49.3-as cikkét a nemzetgyűlési szavazás megkerülésére. Ráadásul a kormány elleni ellenzéki bizalmatlansági indítványok is elbuktak a nemzetgyűlésben.

Jó, mi?

Kérdések hada merül fel az emberben.

Ez jogállami? Ez demokratikus? Izzítják már a hetes cikkelyt Brüsszelben? Vera Jourová most miért a falat nézi?

Égető kérdések ezek, de költőiek. Nem várunk választ.

A franciákat nem kell félteni, ha egy kis utcai zavargásról van szó. Megadják a módját, a történelmüket pedig ismerjük, már szinte a vérükben van a zavargás.

De azért ott is vannak békés demonstrálók.

Ez a tény viszont jól láthatóan a rendőrséget egy percig sem zavarja, úgy fenekelik el őket, mintha kötelező lenne.

Itt egy fickót leütnek, mint a taxiórát:

Itt egy gumibotos, rugdosós csendéletet láthatunk:

Van újságíróverés is:

Ott így megy.

És voltak idők, amikor nálunk is így mentek a dolgok. Nem is olyan régen.

Mindannyian emlékszünk a 2006-os Gyurcsány-féle rendőrterrorra. Lehet azon nevetgélni, hogy miért foglalkozik még mindig a konzervatív oldal az akkori eseményeket. Csak felesleges.

Régen volt, mi? Sztálin diktatúrája is régen volt, de azt se sírja vissza normális ember...

A jelenlegi és az elmúlt évek francia tüntetéskezelési módszerei tökéletesen megmutatják, hogy miért fontos emlékeztetni az embereket a múltra.

Emmanuel Macron a franciák Gyurcsány Ference.

Rendőrterror ide meg oda, a hasonlóságokat nem lehet nem észrevenni.

Mindketten az üzleti életben mozogtak, mielőtt politikai pályára tévedtek. Macron 2014 és 2016 között gazdasági miniszter volt aztán, látva a gazdasági és pénzügyi helyzetet, amelyet kormánya előidézett, elegánsan távozott, hogy később köztársasági elnökként térjen vissza. Pont, mint Gyurcsány Ferenc, aki úgy mondott le 2004-ben a sportminiszteri pozícióról, hogy onnan egyenesen a miniszterelnöki bársonyszékbe ülhessen.

Mi több, Dobrev Klára is látszólag legyőzhetetlen vonzalmat érez Macron iránt. Jobban szorított a francia politikus választási győzelméért, mint a saját szövetségeseiért.

Politikában nincs „mi lenne, ha...”.

De azért egy pillanatra játszunk már el a gondolattal, hogy mi történne, ha Budapest utcáin kalapálnák el a magyar rendőrök a békesen demonstrálókat.

Vagy az erőszakosakat, ha már itt tartunk...