Az EU kész érdeksérelmeket is elviselni, hogy az USA kedvében járjon

HSZI Csin-ping; PUTYIN, Vlagyimir Moszkva, 2023. március 20.
Vlagyimir Putyin orosz elnök (j) a háromnapos állami látogatáson Oroszországban tartózkodó Hszi Csin-ping kínai elnököt a moszkvai Kremlben 2023. március 20-án.
MTI/AP/Orosz pool
MTI/AP/Orosz po
Moszkva, 2023. március 20. Vlagyimir Putyin orosz elnök (j) a háromnapos állami látogatáson Oroszországban tartózkodó Hszi Csin-ping kínai elnököt a moszkvai Kremlben 2023. március 20-án. MTI/AP/Orosz pool MTI/AP/Orosz pool
Vágólapra másolva!
Ha a Nyugat Oroszország után Kínával is radikálisan szakítani próbál, akkor nem zárható ki, hogy hidegháborús állapotok jönnek létre, két szemben álló nagyhatalmi tömbbel - nyilatkozta a 888-nak Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója.
Vágólapra másolva!

888: Moszkvába utazott a hét elején Hszi Csing-Ping kínai elnök, aki Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott tárgyalásokat. Mi a legfőbb üzenete a találkozónak?

Kosztur András: A találkozó fő üzenete az, hogy az Oroszország elszigetelésére irányuló törekvések kudarcot vallottak: a világ egyik vezető államának vezetője a Nyugat rosszallása és a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa ellenére is szalonképesnek tekinti az orosz elnököt. Kicsit messzebbről tekintve az eseményekre így ez egyben azt is üzeni, hogy már nem egyedül Washington határozza meg azt, mit szabad és mit nem a nemzetközi kapcsolatokban.

888: A felek megvitatták a két nemzet közötti növekvő kereskedelmi, energia- és politikai kapcsolatokat is. Az energetika résznél álljunk meg egy pillanatra: Kína képes lehet helyettesíteni Európát mint fő beszerzőt földgáz/olaj tekintetében?

Kosztur András: Vlagyimir Putyin kijelentései szerint amennyiben megépül a Szibéria Ereje–2-es földgázvezeték is, úgy a Kínába irányuló földgázszállítmányok 2030-ra elérhetik a 98 milliárd köbmétert. Ez kisebb, mint az Európába korábban irányuló szállítások összege (2021-ben kb. 155 milliárd köbméter), és ennek elérése is évekbe telik még, tehát az elkövetkező néhány év valószínűleg azzal együtt sem lesz a legkiemelkedőbb az orosz földgáz-kereskedelem szempontjából, hogy valószínűtlennek tűnik Európa teljes leválása az orosz energiahordozókról. A kőolaj és a szén esetén azonban jóval könnyebb az átirányítás, utóbbi esetén gyakorlatilag már meg is történt.

888: „Most olyan változások vannak, amelyek 100 éve nem történtek. Amikor együtt vagyunk, mi irányítjuk ezeket a változásokat" – fogalmazott Hszi Csing-Ping. Mik lehetnek ezek a változások? Az új világrend alapköveinek letételére gondolt a kínai elnök?

Kosztur András: A két államfő közös nyilatkozatából kiolvashatók ennek az új világrendnek a fő körvonalai.

A gyakorlatban elsősorban az amerikai demokráciaexport és az egyoldalú szankciópolitika kizárása, az azzal szembeni védekezés a fő cél, illetve az, hogy Amerika befolyását az Egyesült Államokat közvetlenül nem érintő ügyekben minimalizálják.

888: Véget ért az atlanti korszak, és most kezdődik az eurázsiai korszak? Ismét blokkosodás jellemzi majd a nemzetközi kapcsolatokat?

Kosztur András: Valóban megfigyelhető egy súlyponteltolódás az euroatlanti térségből az eurázsiai kontinens, illetve részben a Csendes-óceán nyugati (azaz Ázsia keleti) partvidéke felé, a folyamat azonban még nem zárult le, így a kimenete sem látható tisztán. Ha a Nyugat Oroszország után Kínával is radikálisan szakítani próbál, akkor nem zárható ki, hogy hidegháborús állapotok jönnek létre, két szemben álló nagyhatalmi tömbbel. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy több, egymást kölcsönösen kiegyensúlyozó pólus jön létre. Az orosz és kínai elnök nyilatkozata is kitér arra, hogy a világban egyre több regionális hatalom van, amelyek kiállnak a saját érdekeikért. Ezek az országok a jövőben vélhetően egyrészt rivalizálni fognak egymással, másrészt pedig együtt is működnek majd – elsősorban a gazdaság terén –, ahogyan arra már ma is láthatunk példákat.

Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója Forrás: Origo

888: Kína egy 12 pontos béketervvel állt elő múlt hónapban, amire az oroszok azt mondták, hogy megfontolandó, de Putyin szerint az ukrán/nyugati oldalon nincs hajlandóság a tárgyalások megkezdésére. John Kirby, az USA Nemzetbiztonsági Tanácsának szóvivője egyenesen úgy fogalmazott, hogy az USA nem akar tűzszünetet Ukrajnában. Meddig tarthatnak még a fegyveres összecsapások?

Kosztur András: Sajnos jelenleg nehéz megjósolni, hogy meddig tarthat még a háború. Jelenleg úgy néz ki, a felek tartós szembenállásra rendezkednek be, és valamelyikük jelentősebb katonai veresége nélkül nehezen elképzelhető a megegyezés. A nemzetközi politikai helyzet azonban gyorsan változhat, ami megváltoztathatja a tárgyalásokhoz való hozzáállást is.

888: Guy Verhofstadt szerint Putyin Oroszországot egyre inkább kínai vazallusállammá alakítja. Savanyú a szőlő? Neki nem szólt senki, hogy az Európai Unió az, ami kezd úgy viselkedni, mint az Egyesült Államok vazallusállama?

Kosztur András: Az ilyen kijelentések több szempontból is szimptomatikusak. Egyrészt rámutatnak arra a disszonanciára, amely a Nyugat saját, konfliktusban játszott szerepével, és magának a konfliktusnak a globális folyamatokban való helyével kapcsolatban fennáll. A nyugati országok nem tudják nyíltan kimondani, hogy résztvevői-e a konfliktusnak, ahogy azt sem, hogy amennyiben igen, úgy ki is az ellenfelük. Verhofstadt kijelentése arra utalna, hogy valójában Kína az ellenfél, és Oroszország csak proxy, helyettesítő. Ez is egy lehetséges értelmezési keret, csakhogy, ahogy arra Schmidt Mária történész, a XXI. Század Intézet főigazgatója már a tavaly megjelent Látlelet az orosz–ukrán háborúról című könyvében rámutatott, ebben az esetben Ukrajna is helyettesítő, csak éppen az Egyesült Államoké. Ezt Verhofstadt már valószínűleg elutasítaná. Ráadásul azt láthatjuk, hogy a nyugati törekvések célja nem Oroszország leválasztása Kínáról – pl. valamilyen engedmények révén –, hanem

Ennek a kettősségnek az oka az lehet, hogy bár a nyugati elit valóban Kínában ismerte fel az elsődleges kihívóját, az jelenleg túl nagy falatnak tűnik, és így először Oroszországot szeretnék kellően meggyengíteni. Más kérdés, hogy ez a folyamat már lassan tíz éve csak az orosz–kínai kapcsolatok egyre szorosabbá válásához vezet, miközben a világrend átalakítására irányuló törekvéseiket is egyre nyíltabban vállalják ezek az országok.

Az Európai Unió ebben a történetben valóban nem viselkedik önálló geopolitikai tényezőként, akár közvetlen érdeksérelmeket is kész elviselni, hogy az USA kedvében járjon, és szemmel láthatóan nem tudja megfogalmazni saját céljait a konfliktusban való szerepvállalását illetően, miközben mind az Unió maga, mind pedig egyes tagországainak többsége egyre mélyebben belekeveredik a szembenállásba.