A numizmatikusok több mint fél évszázada találkoznak rendszeresen Kecskeméten

– Kérem, meséljen a kezdetekről!

– Leányfalusi Károly és dr. Nagy Ádám 17 gyűjtővel együtt 1966. március 6-án alapította meg a Kecskeméti Numizmatikai Kört. Ettől az időponttól lehet számítani Kecskeméten a szervezett éremgyűjtést. A megalakult Kecskeméti Numizmatikai Kör ebben az időben az egyetlen vidéki szervezett csoport volt. Vezetőjéül Leányfalusi Károlyt választották meg.

– Voltak támogatóik?

– A lelkes numizmatikusok törekvéseivel szerencsére egyetértett a Bács-Kiskun Megyei Múzeum is, és a kecskeméti Katona József Múzeumban helyet is kapott a kis csoport. A létszám kicsi volt ugyan, de a tenni akarás annál nagyobb.

– Milyen célokat tűztek ki?

– Elsősorban megismerni egymás gyűjteményét, gyűjtői pályáját, elképzeléseit, tapasztalatait, illetve minél több éremtannal kapcsolatos tárgyat és szakismeretet szerezni, megőrizni nemzeti értékeinket. Néhány év kellett ahhoz, hogy valóban pezsgő élet alakuljon ki. A nagy nyilvánosság előtt, az első kiállítást 1967 novemberében tartották meg a Nemzeti Bank székházának tanácstermében. A tablókon több mint 250 érme- és papírpénzritkaság került közszemlére.

– Mi tartozik pontosan a numizmatika tárgykörébe?

– A régi pénzek mellett a plakettek, fegyverek, katonai jelvények, kitüntetések és a képeslap, melyek mindegyike történelmi jelentőséggel bír.

– Hogyan alakult a taglétszám?

– Egyre nagyobb volt az érdeklődés, évről évre nőtt a tagok száma. Mindig is összetartott a csapat, segítették egymást. A múzeumi helyiséget egy idő után kinőtték, 1970-től már a Rákóczi úti Szakszervezetek Megyei Tanácsának Művelődési Házában találkoztak a gyűjtők. A hetvenes évek végétől jött a művelődési központ, amely közel negyven évig volt a kör otthona, 2018 óta pedig a Ráday Múzeum vette át e szerepet.

– Melyek voltak a mérföldkövek a kör eddigi történetében?

– Nagyon sok országos jelentőségű kiállítást szerveztek a kör tagjai. 

Ez a mai napig működik, nemzetközi méretűvé nőtte ki magát. A járvány előtt mintegy ötszázan látogatták minden évben, két év kihagyás után idén sikerült újra megszervezni, és háromszázan keresték fel, mely létszámmal a járvány tekintetében elégedettek lehettünk.

– Ön mikor kapcsolódott be a kör életébe?

– 1995-ben. Feleségem ugyanabban a bankban dolgozott, mint Leányfalusi Károly, akivel a közös kirándulások alkalmával összebarátkoztunk. Sokat mesélt a numizmatikáról, a kör életéről és kedvet kaptam hozzá. Nagyon képzett numizmatikus lévén több szakkönyvet is írt, így rengeteget tanulhattam tőle. A kört 2011 óta vezetem.

– Napjainkban milyen a helyi kör élete?

– Sajnos már kevesen vagyunk, mindössze 22-en. Annak viszont nagyon örülök, hogy a két alapító, Leányfalusi Károly és Nagy Ádám még ma is a tagunk. A kör átlagéletkora 70 év felett van, és utánpótlás nincs. 

Mi azonban kitartunk, minden hónap első és harmadik szombatján találkozunk. Minden évben szervezünk szakmai kirándulásokat is, most októberben például a szabadkai börzét keressük fel.

– A gyűjtői szenvedélyének mi áll a fókuszában?

– Az emlékpénzek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy 1948-tól minden emlékpénzem megvan ezüstből és színesfémből. Emellett minden évfolyam forgalmi sora is a gyűjteményemet gazdagítja. S talán a szívemhez legközelebb a Széchenyi-érmék, -plakettek állnak. Nagy tisztelője vagyok Széchenyi Istvánnak, így minden vele kapcsolatos relikviát, numizmatikai tárgyat gyűjtök. Gyűjtői munkámat az évek alatt két országos elismeréssel tüntették ki.

– Hogyan gyarapítja gyűjteményét?

– A börzékre járok és a gyűjtőtársak is segítenek. Ismerjük egymás témaköreit, és mindig szólunk egymásnak, ha találunk érdeklődésükre számot tartót.

– Az érmék között mi számít értékesnek?

– Minden évben van olyan érme, melyből a pénzverde csak keveset készít, a gyűjtőknek. Ezek nem is kerülnek a forgalomba.