Negyven évig szolgálta négy település lakóit Czabainé Csada Márta jegyző

Czabainé Csada Márta, a géderlaki székhelyű, Géderlak, Ordas, Uszód, Dunaszentbenedek közös önkormányzati hivatalának vezetője, a négy település jegyzője negyven év közszolgálat után, január 16-tól nyugdíjba vonult. Katona György polgármester Czabainé Márta búcsúztatására szervezett ünnepségen úgy jellemezte, hogy munkáját mindig lelkiismeretesen, nagy teherbírással és magas fokú szakmaisággal végezte.

Ha belegondolunk, hogy mi minden változott a negyven év alatt, tanácsrendszerből önkormányzati rendszer, a mai infrastruktúra folyamatos kialakulása, telefonhálózat, gázhálózat, szennyvízrendszer kiépülése, hány ember született, s halt meg ennyi év alatt, és elmondható, hogy Márta munkássága mindezekhez köthető, s ami különösen széppé és persze nehézzé tehette ezt a munkát, hogy egy település helyett négynek kellett az ügyes-bajos dolgait intéznie.

Így a beszélgetésünk kezdetén rögtön adódott is a kérdés, hogy ezt a negyven évet le lehet olyan egyszerűen zárni, hogy elköszönünk, becsukjuk az ajtót mögöttünk, s onnantól már a bakancslista megvalósítása indul?

– Nem mondanám, hogy nincs bakancslistám, de azért annyira ez nem is olyan egyszerű – mondta mosolyogva. – Annyira speciális ez a munka, négy település ügyeinek az intézése, hogy ugyan már néhány hónapja együtt dolgozom utódommal, dr. Sárközi Zsolttal, de az átmeneti időszakban továbbra is a segítségére leszek, segítem tanácsokkal, a szakmai tapasztalatommal őt is és a települések önkormányzati testületeit is. Azonban el kell mondanom, hogy pár napja jöttünk hazafelé Kalocsáról a férjemmel, és ahogy végighaladtunk a Duna menti községeken, kis megkönnyebbülést éreztem, sokkal felszabadultabban tudtam nézni az utcákat, házakat, s nem az járt az eszemben, hogy most éppen melyik határidő szorít, vagy mit kell még elintéznem…

– Hogyan tovább, mik a tervek a nyugdíjas évekre?

– Mindenképpen sokkal több időt szeretnék tölteni a családommal. Fiam Budapesten él, lányom Pakson, ott van két unokám is. Eddig a munka mellett nem jutott elég idő a családra, az unokákra, most már hétköznap is, ha igénylik, ott tudok lenni velük. Rengeteg könyv van otthon, melyeket férjem már elolvasott, én még nem. És nem azért, mintha én nem szeretnék, de az idő mindig másra kellett, most már remélem, sikerül leülni egy-egy jó könyvvel és olvasni. Aztán utazni is szeretnénk, akár itt az országban vagy külföldre és ami még ehhez kapcsolódik, kicsit feleleveníteni a nyelvtudást is.

– Hogyan lehet ezt a munkát teljes emberként, családanyaként ilyen intenzitással végezni?

– Csak erős támogató családi háttérrel. Mindkét gyermekem születése után hamarabb visszajöttem dolgozni. Nem kellett idegeskednem, hogy nem érek oda az óvodába, iskolába a gyerekekért, a szüleim mindenben segítettek, ugyanígy a szintén helyben élő nővérem és családja. A férjemnek hálás vagyok, hogy támogatott, megértette, ez a munka nem nyolcórás, megértette, ha sokszor késő este értem csak haza, fáradtan, kimerülten. És a gyerekeimnek is sokat köszönhetek, nem voltak problémás gyerekek, tudták a kötelezettségeiket, jól tanultak, mindketten diplomát szereztek, a lányom Pécsett, fiam Budapesten a Corvinus Egyetemen. 

Ami még fontos, hogy a polgármesterekkel, a települések testületeivel is jól együtt tudtunk dolgozni, a bizalom az alap, hiszen rengeteg időt vesz el, ha oda-vissza ellenőrizni kell a munkát.

Szép ez a pálya, de nagyon sok energiát, folyamatos tanulást és alkalmazkodókészséget követel. Büszkén tekintek vissza az eltelt évtizedekre, az emberekkel való foglalkozást mindig szerettem, Külön öröm volt ott lenni anyakönyvvezetőként a házasságkötéseknél. Jó érzés volt részt venni a fejlesztések lebonyolításában, ott lenni egy-egy új intézmény, beruházás átadásánál. Ki szeretném használni az ezután következő éveket egészségben, nagyobb odafigyeléssel családomra és magamra is.