A hét embere

2023.03.20. 06:30

Bizalommal fordulhatnak a csabai mentőápolóhoz a munkatársai

Második alkalommal rendeztek jótékonysági bált a Békéscsabai Mentőalapítvány javára nemrégiben Újkígyóson, a befolyt összegből a munkához szükséges, kötelező eszközparkon felüli eszközöket vásárolnak. A rendezvényen – szintén másodszor – Az év mentőjének átadták a Laczkó Lóránt Emlékplakettet. A díjat Lovas Imre békéscsabai mentőápolónak ítélték oda munkatársai, ezért lapunknál ő a hét embere.

Nyemcsok László

Lovas Imre mentős

Fotó: Bencsik Ádám

– Tragikusan korán elment kollégájáról nevezték el a díjat. Laczkó Lóránttal lényegében együtt kezdett a békéscsabai mentőállomáson. Milyen kapcsolatban voltak?
– Lóri nemcsak a munkatársam, hanem a barátom is volt. Ugyanúgy 2001-ben kezdtük a mentőzést, és együtt oktattunk is, közel álltunk egymáshoz, nagyon megviselt a halála. Nem volt kérdés, hogy Az év mentője díjat első alkalommal Lóri özvegye, Ladnyik Anita – aki a Békés vármegyei mentők irányítócsoportjának a vezetője – kapja meg. Nemrégiben pedig éppen a Békés Megyei Hírlap és a Beol év embere voksolásán végzett a szavazatok alapján a második helyen, aminek nagyon örültünk mi is. 

– Gondolom, ahogy az ön elismerésének is örültek a kollégái, hiszen ők szavazták meg. Meglepte a kitüntetés?
–  Meglepett, ugyanakkor jólesett, büszke vagyok rá. Mindig bizalommal fordulhatnak hozzám, nem fordítok senkinek hátat, igyekszem a szakmai tapasztalataimat átadni. Nem a bálon tudtam meg, hogy rám voksoltak, hanem egy-két nappal előtte szivárgott ki, tehát a meglepetés is akkor ért igazán. A rendezvényen a díj átvétele után felolvastam a végtagok nélkül született ausztrál prédikátor, motivációs tréner, Nick Vujicic egyik mondását, ami az én hitvallásom is. „Mikor találsz valamit, ami annyira leköt, hogy nap, mint nap, akár ingyen is csinálnád, akkor célegyenesben vagy. Ha találsz valakit, aki hajlandó érte megfizetni is, akkor megvan a hivatásod."

– Maradva az idézetnél, hogyan vált a mentőzés a hivatásává?
– Már az általános iskola felső tagozatában elsősegélynyújtó-versenyeken indultam többekkel együtt, és akkor „fertőződtem meg” az egészségügyi pályával. A középiskolában emelt szintű gimnáziumi osztályba jártam, ami akkor annyit jelentett, hogy ápolástant is tanultunk, egészségügyi gyakorlaton vettünk részt. Diplomás ápolónak tanultam ezután Gyulán, és a nyári gyakorlatot az ottani kórházban teljesítettem. A szomszédban volt a mentőállomás, és nap, mint nap találkoztam a mentőkkel. Akkor jöttem rá, hogy engem nem a hospitális, hanem a sürgősségi orvostan érdekel. Halasztottam a főiskolán, majd 2001-ben felvettek a békéscsabai mentőállomásra.

– Úgy tudom, azért attól sem sok választotta el, hogy profi labdarúgó legyen. Igaz ez?
– Annyiban igen, hogy a békéscsabai Előrében futballoztam, U17-es magyar válogatott voltam. Egy térdsérülés miatt azonban nem marasztaltak a klubnál. Amikor felépültem, a Békéscsabai MÁV-ban játszottam. A labdarúgás szeretete máig megmaradt, például ott szurkoltam csütörtökön is a Fradinak a Leverkusen ellen az Európa Liga-meccsen, sajnos, kikapott a csapat.

– A mentő hivatásra visszatérve, mit szeret ebben leginkább?
– Nagyon változatos a munkánk, ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma, teljesen megegyező eset sem. A tünetek alapján elsőként nekünk kell a kiérkezéskor lényegében egy alapdiagnózist felállítani, és rájönni, hogy konkrétan mi is lehet a beteg baja. Ez az esetek döntő többségében megerősítést nyer a kórházban. Már a helyszínen, a mentőben elvégzünk különböző vizsgálatokat, elkezdjük az ellátást. Sokszor életeket mentünk meg szakszerű beavatkozásunkkal, és ez nagyon jó érzés. Többször kapunk a betegektől felépülésüket követően köszönőlevelet, e-mailt.

– A mentők megbecsülését hogyan látja a társadalomban?
– Egyre inkább elismerik a munkánkat, hogy fontos szerepünk van az egészségügyben és az emberek, a betegek szolgálatában. Ezt bizonyította az idei jótékonysági bál is. Több mint 250 vendég volt, Kovács László kollégám – aki a családjával a rendezvény fő szervezője – el is mondta, hogy kinőttük a helyiséget, már maximálni kellett a létszámot. A résztvevők pedig jelentős mértékben adakoztak is a mentőalapítvány javára. Ez is azt bizonyítja, hogy szükség van ránk, számítanak ránk. Számomra nagyon fontos a feleségem, Betti támogatása is.

– Más vizekre evezve, valóban a horgászat a hobbija, de miután kifogja a halat, visszaengedi?
– A „Fogd meg és engedd vissza!” harcsázás követője vagyok, számomra ez sport, kikapcsolódás. Időnként járunk ennek a szakágnak a képviselőiként Olaszországba és Spanyolországba. Évente egyszer azért pontyozunk is itthon, ugyanis a karácsonyi halászlének valót meg kell fogni.

Névjegy

Lovas Imre 1982-ben született Kőszegen. Édesapja katonatiszt volt, ott szolgált, majd Imre négyéves korában Békéscsabára vezényelték. A fiú a Szent László Általános Iskolába, majd szintén Békéscsabán, a Hugonnai Vilma Egészségügyi Szakközépiskola emelt szintű gimnáziumi osztályába járt. Ezt követően diplomás ápolónak tanult, de menet közben inkább a mentőket választotta. 2001-ben vették fel a békéscsabai mentőállomás állományába. Gyakorló mentőápolóként kezdett, majd kétéves képzés után sikeres vizsgát tett, később magasabb végzettséget is szerzett ezen a szakterületen. Az Országos Mentőszolgálatnál továbbképzés keretében oktat is. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában