Lelki egészség az iskolában

– A lelki egészség kérdése alapvetően nem problémaközpontú megközelítést igényel. A pedagógusok legérvényesebben megfogalmazható alapfeladata, hogy támogassa a tanulók személyiségfejlődését – mondta lapunknak Grezsa Ferenc pszichiáter, címzetes egyetemi tanár, a hódmezővásárhelyi Református Ótemplomban közelmúltban tartott Lelki egészség az iskolában pedagógiai mentálhigiénés konferencián. 

Hozzátette: természetesen beleértendő az ismeretszerzés, az önismeret mélyítése, a kommunikáció, a kognitív képességek fejlesztése. Ezenkívül fontos, hogy a tanulók iskolai környezetben találkozhatnak olyan magatartási mintákkal, amelyekkel fejlődik problémamegoldó képességük, gazdagodik érzelmi, etikai érzékük. 

Beláthatatlan jelentőség

A szakember fontosnak tartotta hangsúlyozni: némely diáknál megjelenhet a szorongás, romló tanulmányi teljesítmény, esetleg némelyikük nehezebben illeszkedik be a közösségbe. Hallatlanul fontos, hogy az ilyen problémák kialakulásakor a környezet – szülők és pedagógusok – miként reagál. Jelentősége ennek beláthatatlan. A spontán emberi reakció, a puszta figyelem, együttérzés a legfontosabb. Ugyanakkor, ha a pedagógusokban élő szeretet a nehezebb pillanatokban sem lankad, az segít abban, hogy a kezdeti probléma ne súlyosbodjon. A pedagógus valóságos lelki elsősegélynyújtó szakember ezekben a helyzetekben. A görcsösség bé­­níthatja a tanárokat, ezért inkább bízzanak magukban: a spontán alapképességek ele­gendőek lehetnek a jobbító szándékhoz. 

Kellő empátia

A szakember hozzátette azt is: az iskolai mentálhigiéné, a tanár és diák kapcsolatában olyan alapértékekről fontos beszélni, mint az oktató kellő empátiája, a meglehetősen tág toleranciaszintje, vagy a különösen fontos hitelessége. Bán Csaba református lelkipásztor azt hangsúlyozta: a mentálhigiénés szakember, a lelkipásztor és a pedagógus hivatás területei gyakran érintik, átfedik egymást. Az iskolába olyan családokból érkeznek, ahol olykor szép és nagyszerű, máskor fájdalmas és szomorú események történnek. 

Lóháton jön a segítség

Lóháton jövő segítség, patás angyalokkal című előadásában Kissné Hatvani Erika gyógy­pedagógus, lovasterapeuta, az Aranyossy Ágoston Református Óvoda és Általános Iskola egykori igazgatója a lovasterápia fontosságáról beszélt a mentálhigiénés munkában. Mint mondta: a gyerekek életében a harmonikus személyiségfejlesztés a legfontosabb, stabil, kiszámítható környezetben. Sajnos a mai világban az ér­­zelmi biztonsághoz nagyon sokat kell tenniük a pedagógusoknak, terapeutáknak, mert elengedhetetlen, hogy a gyerekek meg tudják élni érzelmei­ket. 

A lovasterápiában adott közös élmény, pozitív hatás ebben mindenképp segít. A sajátos nevelési igényű, érzék- és mozgásszervi, értelmi, egyéb pszichés zavarral élő, halmozottan sérült gyerekek esetében a lovaglás hatása rendkívül komplex. Hat a fizikumra, a pszichére, az idegrendszerre és az érzékelésre is egyebek mellett. A gyerekek kitartására, bátorságára és figyelmére van szükség az együttmű­ködéshez az állattal. Ezért cserébe sikerélményt, önbizalmat és helyes önértékelést kaphatnak.

– A ló azért fantasztikus, mert elfogadó állat, nem állít feltételeket. Rendkívül jó a kapcsolatteremtés, a kommunikációs, a kapcsolatfejlesztés készségeinek fejlesztésére. Megtanít alkalmazkodni, kommunikálni – tette hozzá. 

Pótolhatatlan örökség

A népi kultúra oktatásának szerepe a személyiségfejlődés elősegítésében című előadásában Dora-Tóthné Szappanos Edit tanító, népigyermekjáték- és néptáncpedagógus, hagyomány­ismeret-oktató, a vásárhelyi Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola tanítója azt mondta: az öröm, az élmény és a játékosság a gyerekek életében a legfontosabb. A népi kultúra hatalmas örökségünk, pótolhatatlan kincs van a kezünkben; 200 ezer népdalt és 33 ezer népi játékot őrzünk. 

Száz évvel ezelőtt egy hat-hét éves gyerek utóbbiból úgy hatvanat ismert. Ma ezt korántsem mondhatjuk el, ezért is hangsúlyos feladat hagyományaink ápolása. A szakember úgy véli, hogy a személyiség a test-lélek-szellem együttes működése, e hármas egyensúlya segíti boldogulásunkat az életben. Egy művészeti iskola kutatásában a harmadikos évfolyam végén mérték a rendszeres néptánc- és népmese-foglalkozások ha­tását. 

Kimutatták, hogy 10-20 százalékkal is emelkedett a gyerekek teljesítménye, fejlődtek kognitív képességeik, érzelmi intelligenciájuk, motoros képességeik. A népi kultúra közösségi él­ményt kínál, fejlesztő pedagógiai eszköz, szolgálja az al­kalmazkodóképességet, az interperszonális kapcsolatok alakulását, az anyanyelvi nevelést, taktilis érzékelést. A néptáncpedagógus előadásában beszámolt továbbá az iskolai jó gyakorlatokról, eredményekről. 

Élettörténetek tükrében 

A Lelki egészség az iskolában tanácskozás előadói az iskola és a pedagógusok szerepét járták körbe a diákok lelki egészségének elősegítésében, bemutatva a helyi példákat és jó gyakorlatokat is. Olyan témákat érintettek, mint a pe­­dagógussá válás, az iskolai mentálhigiénés foglalkozások. Szó volt továbbá az élettörténetek mentálhigiénés szemléletű követéséről, illetve pályakezdő tanárok mentorálásáról is. A beszámolók elérhetők a Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség Vá­sárhelyi Ótemplom elnevezésű YouTube-csatornán.