2022.11.30. 16:00
A bakelitek reneszánsza – van, aki ki sem bontja
Amióta Edison feltalálta a fonográfot, többféle hanghordozót használtunk, használunk. Az elmúlt évtizedben azt tapasztalhattuk, ismét reneszánszát éli a bakelitlemez vagy LP, „újkori” nevén vinyl.
Toponáry Gábor a birodalmában. Most már az olcsóbb, új lemezeket árulja, mint a drága, régebbi kiadásokat Fotó: Laczkó Izabella
1877-ben Thomas Alva Edison fejlesztette ki a lemezjátszó ősét, a fonográfot. A fonográfhenger uralta a hanghordozók piacát az 1890-es évek közepéig. Mivel a sokszorosítása sokáig nem volt megoldott, minden egyes hengert egyenként vettek fel, egyidejűleg akár több tucat felvevőt használva. A hengerek hangminősége gyenge, élettartama néhány tucat lejátszás, a műsoridő kettő perc volt. Később javult a minőség, megoldódott a sokszorosítás. A barázdás hanglemezt és az azt használó gramofont Emile Berliner találta fel 1888-ban.
A mikrobarázdás hanglemezt, a Budapesten született, de 1920-ban emigrált Goldmark Péter Károly fejlesztőcsoportjának munkáját a Columbia Records mutatta be 1948-ban. 1982-ben, a kompaktlemez (CD) megjelenése után fokozatosan szorult vissza a hanglemezgyártás, 1990 után egyre kevesebb lemez jelent meg, egyes országokban végleg be is fejezték a gyártást.
A hőre keményedő bakelitből soha nem készítettek hanglemezt, mert a rideg, törékeny bakelitbe nem lehet a hangbarázdák szerkezetének megfelelő finomságú struktúrákat préselni. Magyarországon már az 1960-as években „bakelitnek” nevezték a hanglemezek anyagát.
Egy régi Omega- bakelitlemezért csaknem négyszázezer forintot is fizetett egy gyűjtő a közelmúltban
A bakelitlemezek reneszánsza abból is jól látszik, hogy egy-egy különleges kiadású lemez példánya több tízezer vagy akár több százezer forintot is megérhet, különösen akkor, ha egy nem itthon vagy a volt Jugoszlávia területén, hanem nyugaton nyomott, ritka könnyűzenei kiadványról van szó. Egy lemez akkor is sokat érhet, ha azt Magyarországon nyomták: jelenleg az Omega, az Edda vagy a Neoton Família egyes albumaiért közel 400 ezer forintot is elkérnek.
Dunaújvárosban a Tojásházban működik a 777 elnevezésű lemezbolt, amely öt éve, amikor megnyitott, a használt bakelitlemezekre specializálódott.
Hogyan is áll jelenleg a bakelitpiac? Erről az üzlet tulajdonosával, Toponáry Gáborral beszélgettünk.
– Nehéz arra választ adni, hogy mitől éli újra reneszánszát a bakelitnek nevezett hanghordozó. Mint annyi minden, ez is az Egyesült Államokból indult el, szerintem divathullám volt, a retró szellemében. Azonban ez mára megváltozott. Vannak fiatal zenekarok, amelyeknek a tagjai nem is éltek akkor, amikor bakeliten jelentek meg a lemezek, ők csak a CD-ket ismerték. Most mégis bakeliten adják ki az anyagaikat. Érdekes szokás lett, hogy többször is megjelentetik a lemezt. A hanganyag ugyanaz, de a borító más, például a fotók. Emiatt más a lemezek népszerűsége és az ára is. Most már az olcsóbb, új lemezeket árulom, a drága, régebbi kiadásokat nagyon nehéz eladni. Az újak közül is sokakért tíz-tizenkétezer forintot kell leszurkolni.
Toponáry Gábortól megtudtuk, nála eddig egy Beatles-kalózkiadás ötvenezer forinttal volt a legdrágább, de ma sokkal többet, talán a dupláját is éri. Egyébként nagyon nehéz meghatározni, miért mennyit lehet elkérni. Annyira mások a vásárlási szokások.
– Volt olyan, hogy valaki azért kért engedményt egy régi lemezért, mert a borítóra volt ragasztva az ár. Szerintem ez nem csökkentő erő, sőt… Hiszen a hetvenes, nyolcvanas években nem volt itthon vonalkód, egy ilyen felragasztott papíros egyben egy kor lenyomata is.
Az árak attól is függnek, melyik előadóról van szó. A rockzenekarok közül például sokat kell fizetni a Pink Floyd és a Led Zeppelin albumaiért.
A bakelitekkel kapcsolatban létezik még egy fontos tényező: nemcsak megvásárolni, hanem lejátszani is kell.
Toponáry Gábor szerint érdemes drágább lejátszót vásárolni, újonnan százezer forintért már kapható jó minőség, de használtan olcsóbban is megúszhatjuk. A lejátszók kapcsán említette meg az üzletvezető, van egy réteg, amely úgy gyűjti a lemezeket, hogy ki sem bontja, és mint egy könyvet a gyűjteményébe teszi, sokan a falakra helyezik el.
És, ha nem lenne elég a bakelitőrület, itt az újabb állomás, megjelentek a műsoros kazetták. A P. Mobil Első nagylemez című kiadványa négyezer forint. Vagyis a kazetták gyűjtése sem lesz olcsó hobbi, és akkor nem is beszéltünk arról, azokhoz pedig egy jó minőségű kazettás magnót kell beszerezni.
(Forrás: wikipedia.org, penzcentrum.hu)
777 zenebolt - Toponári Gábor interjú
Fotók: Laczkó Izabella / Dunaújvárosi Hírlap