Jegyzet

2023.01.28. 16:00

Disznótorsirató

Kovács Gábor

disznótoros illusztráció

Fotó: Tapodi Kálmán

Amíg magyar ember él a földön, addig lesz disznótor – szögezte le a hírlapíró 1915-ben, de már akkor azt vette észre, hogy „elhalványul a disznótorhoz köthető, régi zsíros világ.” A nagy világháború első éve után történt mindez, amikor életbe léptek a hadigazdaság okozta korlátozások. Kiderült, hogy az elhúzódó harcok miatt bőven lesznek húsmentes napok, és a búzalisztet más gabonákkal keverik össze, hogy jusson elég kenyér mindenki asztalára. A Rákosi-korszak alatt, a feketevágások idején a disznótor illegalitásba vonult, s később az 1970-es évek végén Csurka István akkor még közíróként a disznóöléshez köthető orjaleves eltűnésén kesergett. A szocializmus megmerevedett viszonyai között a magyar ember családilag és szertartásszerűen evett, értelmiségnek, munkásnak és földművesnek egyaránt ez jelentette a megnyugvást. 

A magyar ember mindig azt tartotta, az az övé, amit megeszik

Manapság viszont az egyszerű ember azt érzi, hogy veszélybe került ez a génjeinkbe kódolt nagy evés. Eddig bármilyen vész volt, a magyar mindig azt tartotta, hogy az az övé, amit megeszik, s ezzel csökkenthető a bizonytalanság. Napjainkban viszont az élelmiszerárakban jelenik meg ez a bizonytalanság, s most is lehet nagyokat enni, de hamar kiürül ezáltal a vásárló zsebe. Az egyszerű vidéki ember meg benéz a régi disznóólba, és többnyire azt látja, hogy nem röfög benne semmi. Megvakarja a fejét és nyel egyet, ahogy nosztalgiával visszagondol a régi disznótorokra, melyek sokszor megmentették már nemzetünket. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában