Az az igény, hogy nyomot hagyjunk magunk után

– Jogász végzettségemet a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szereztem. Tehát humán pályán indultam. A családban apai ágon mindenki pedagógus. Anyai oldalról pedig akadtak fúró-faragó emberek, de nem annyira szakmai szinten. Így a családi indíttatás gyakorlatilag nem említhető. Ennek ellenére kiskorom óta érdekelt a szerelés, barkácsolás, vagy éppen a természet. 

– Először a daruszentmiklósi asztrofotózáson találkoztunk. 
– Jó pár hobbit kipróbáltam, köztük ezt is. Internetes közösségi oldalon tájékozódtam az asztrofotózás lénye­géről, módjáról. Megismerkedtem egy-két emberrel, és így kerültem a sűrűjébe. Természetesen rengeteget olvastam hozzá, táborokban ismerkedtem a szakmával, a hasonló érdeklődésű emberekkel. A megszerzett tudással hazai amatőr eredményeket is elértem. Például egyik fotómat kiválasztották a Meteor című csillagászati újság címlapjára, és internetes csoporton belül többször is kiemelt elismerésben részesült a munkám. Sajnos az éjszakázás nem fért össze a családi időbeosztással, ezért most szünetel. Vannak hobbik, amiket az életemben majd egyszer még szívesen folytatnék, mint az asztrofotózás és a solymászat. Talán, ha felnőnek a gyerekek, visszatérhetek rá. 

– Az asztrofotózást kapcsolhatjuk a humán érdeklődéshez, de a solymászatot azért nem. 
– Időrendben ez megelőz mindent. 2005–2006 környéke az indulás. Közel tíz évig solymásztam. Az állatszeretet mindig is bennem volt. Dunaújvárosban nőttem fel, és nagyon vonzott az állatokkal való foglalatosság, a falusi környezet. Az egyetem alatt ez a motiváció még erősödött és a tanulmányok befejezése után már itt folytatódott az élet ebben a házban, ami alapos felújításra szorult. A vidéki élet alkalmat adott a ló- és a madártartásra. Először karvalyom, majd héjám, végül vándor­sólymom volt. Sajnos a karvaly és a héja nyugat-nílusi vírusban elpusztult. Ezek szabadon fogott madarak voltak. A sólyom egy tenyésztőnél talált új otthonra. 
Az állatok mellett az építkezés során számos építőipari és egyéb szakmát is kipróbálhattam. Ilyen a hobbiasztalosság. Például a galériára vezető lépcső is ennek köszönhető. Az ember minden olyant igyekszik maga megcsinálni, amire vagy nincs pénze, vagy szakember csak egy év múlva jön. Bicskafaragással kezdtem, majd gyermekjátékok következtek, mostanra pedig a belső szakipari munkákat is elvégzem az idő függvényében. 

– A szabadidős tevékenységhez is társíthatunk különlegességet, hiszen szeret túrázni, amihez maga készítette a kerékpárt. 
– Nem olcsó a kétkerekű, főleg amelyik túrára alkalmas. A családtól ezúttal sem szerettem volna a pénzt elvenni, így vettem egy szinte rozsdás vasdarabot, egy csupasz vázat, amit aprólékos és módszeres felújítással újraépítettem. A végén kiderült, nem is volt ez annyira rossz ötlet, mivel ugyanolyan jó minőséget értem el, mint a bolti, vagy talán részeiben még jobbat is. Tehát itt is elérte az elképzelés a célját. 

– Riportunkban most éppen ott tartunk, hogy jogász, solymász, állatkedvelő, csillagfotós, fafaragó, kőműves, festő, gipszkartonozó, asztalos, bicikliszerelő és akkor még a rádióamatőrségről nem is beszéltünk. 
– Ez olyan vizsga volt, ami – szükséges műszaki ismeret hiányában – számomra nagyon nehezen megtanulható, az egyik legnehezebb képesítésem. Ugyanakkor jelenleg is nagyon vonz ez a hobbi, imádok morzézni. 

– Ha eddig még nem lenne teljes és rendkívül színes az érdeklődési paletta, akkor már csak hab a tortán, hogy hamarosan két kötete is megjelenik, mivel a legújabb hobbija az írás. 
– Eddig nem voltam elég bátor, de most úgy gondoltam, karácsonyra készítek a családomnak egy novelláskötetet, amelyek kitalált történetek, néhol valóságalappal. Ezek elbeszélő és leíró jellegű írások. Közülük példának az egyik héjareptetésemről szól. Az alkotásnál rengeteg segítséget kaptam Ujvári Csilla barcsi pedagógustól. A felkérésemnél nem is hitte, hogy teljesen kezdőként íródtak a novellák. Végül Csilla kérte, hogy ne csak a családon belül osszam meg, hanem a nagy nyilvánosságot is érdekelheti. Hamarosan érkeznek az első példányok a nyomdából, amire már ötven előjegyzés van regisztrálva. A novelláskötet mellett elkészült egy regény is, romantikus–sci-fi műfajban. Valamint egy második regénynek a fele is megíródott. A novelláskötettel február 17-én, pénteken 17 órakor kezdődő bemutatóval a baracsi könyvtárban ismerkedhet meg a nagyközönség. 

– A végén csak egy kérdés maradt. Miért is ez a sok minden? 
– Az alkotó, vagy valamit létrehozni képes emberek többségében ott motoszkál az az igény, hogy valamiféle nyomot hagyjon maga mögött. Önmaga, családja, szűkebb és tágabb társadalmi környezete számára.