A színésztársak intim pillanatait örökítette meg - képgalériával

A megnyitó ceremónián Csadi Zoltán, a Bartók művészeti igazgatója köszöntötte a szép számban összegyűlt érdeklődőket. Mint mondta, egy hét alatt 13 előadás gondoskodik róla, hogy Dunaújváros és a Bartók ismét a magyar kultúra és a színházművészet központja legyen. Beszédében úgy fogalmazott, hogy „... tekintsünk úgy erre a fesztiválra, mint a megújulás és az inspirálódás forrására, hiszen válogatásunkkal a szenvedély, olykor a szenvedés és a humor különös keveréke hoz létre emlékezetes pillanatokat, felejthetetlen alakításokat, ezzel is bizonyítva, hogy a színházban nincs lehetetlen. Fesztiválunkat tavaly hagyományteremtő szándékkal indítottuk. Akkor Keleti Éva fotóművész kultúrtörténeti jelentőségű műveiből válogattunk a fesztiválhoz kapcsolódó kiállításunk anyagába. Ma azzal is hagyományt kívánunk továbbvinni, hogy ismét a színház világát megörökíteni kívánó alkotó műveit emeljük az aulagaléria programjába. (...) Ma a Bartók aulagalériájában nem elsősorban mint színművészt, hanem mint fotóst, a törékeny és múló pillanatok megragadóját köszönthetjük Trokán Nórát. A színház a pillanat művészete. A kimondott szó, az elejtett gesztus, egy alig észrevehető mozdulás abban a pillanatban, ahogy megtörténik a színpadon, máris a múlt ködébe vész. Egyszeri és megismételhetetlen élmény. Ez adja különlegességét. Mindannyian, akik befogadók vagyunk, részesei lehetünk egy-egy előadásnak, nagyszerű alakításnak. Abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy megtapasztalhatjuk az itt és most pillanatának semmihez sem hasonlítható érzését. Ez a pillanat csak a miénk és a művészé. Így válik eggyé az élményben alkotó és befogadó. Aki színházat, színészt és alakításokat próbál fotón megörökíteni, a lehetetlenre vállalkozik. Mikor van a megfelelő pillanat, mikor jön a mozdulat, mikor indul egy gesztus, és hol ér véget? Ezt csak a színész tudhatja, de kellő érzékenységgel, türelemmel és figyelemmel, a figyelem minden erejével a kép készítője közel juthat hozzá. Trokán Nóra életét gyerekkora óta áthatja a színház mesés világa. Színésztársairól készült portrésorozata a színpadi fellépés előtti átváltozás varázslatos, a néző számára elképzelhetetlen pillanatát rögzíti. Mikortól színész a színész, és mikor történik az átalakulás? Ezt a ritka pillanatot kapják el Nóra képei. A Mielőtt című kiállítás, valamint az azonos címen megjelent fotóalbum a befogadót izgalmas tájakra vezeti. A színész lelkének titkokkal, vágyakkal, reményekkel, szenvedélyekkel teli ösvényére.”

Trokán Nóra úgy nyilatkozott a tárlatról, hogy „nekem ez egy fontos, nagyon személyes anyag, régóta szerveződő anyag a fejemben. Kétezer-tizenhatban készült az első felvétel, onnantól folyamatos munka volt. (...) Nekem az életemben a fotográfia, a fotózás azért csodálatos, mert ennek van egy végeredménye, amit az ember a kezében tarthat.” Csadi Zoltán a Mikro fesztivál jelképét, Várnai Ágnes, dunaújvárosi származású, Bécsben élő és alkotó iparművész kisplasztikáját adta át emlékül Trokán Nórának.