Békében, barátságban, egymásra találva a pedagógusnapon Dunaföldváron

Az eseményen megjelentek Gerzsei Péter a szekszárdi tankerületi központ igazgatója, Csapó Gábor a Tolna Megyei Szakképzési Centrum főigazgatója, Dömötör Csaba a Tolna Megyei Szakképzési Centrum kancellárja, valamint házigazdaként Horváth Zsolt, Dunaföldvár polgármestere, és dr. Süveges Árpádné alpolgármester is.

Ünnepi gondolatok

Csapó Gábor, a Tolna Megyei Szakképzési Centrum főigazgatója: 
– A mostani munkahelyemre is dolgozni jöttem. Partnerként tekintettek rám és hagyják a munkámat végezni. Erről az ünnepségről azt gondolom, hogy egy nagyon szép és megható este volt. 

Az egy nagyon jó dolog, ha egy város, aki bár nem fenntartója az intézményeknek és az iskoláknak, „csak” bölcsődéje és óvodája van, de komolyan gondolja azt, hogy a Gimnázium és a Szakképzési Centrum tanárait évről-évre, hagyományszerűen vendégül látja ezeken az alkalmakon. Ezzel az ő munkájukat ismeri el, ami egy nagyon jó partneri kapcsolatot jelent.  

Az ünnep adott alkalmat Horváth Zsolt polgármesternek arra – aki tizenöt évet töltött el a katedrán –, hogy elhivatottam, kollégaként, pályatársakként köszöntse az egybegyűlteket: 

– A pedagógus múltam 1985-ben kezdődött, akkor szereztem meg a tanári diplomát. A mostani munkám előtt tizenöt évet töltöttem el a katedrán. Emberileg és szakmailag is sokat jelentett a számomra. Tanultam a szakmából és az életből egyaránt. Ismereteket adhattam át a diákoknak és egy életre szóló barátságot köthettem velük. A mai napig megállítanak az utcán, mesélnek az életükről és kíváncsiak az enyémre is. Ez az alkalom az iskolarendszer fontosságára is felhívja a figyelmet egy település életében. A benne dolgozók szellemiségét nem szabad elengednünk, szükségünk van rá. A helyi iskolarendszerünk a technikumig bezárólag ad lehetőséget a fiataljainknak a tanulásra. Lokálpatrióta vagyok, ezért a gyermekeim az egyetem előtt itt jártak iskolába. A gyermekekkel való foglalkozás nem zárulhat le az iskolai órákkal, hanem otthon is szükség van rá. A tanároknak és a szülőknek együtt kell dolgozniuk a tanulók minél magasabb színvonalú képzéséért.

Úgy gondolom, hogy Dunaföldvár az oktatásügyet tekintve egy nagy család. Senkinek sem szeretnénk a kezét elengedni. Igaz, hogy az iskoláknak nem mi vagyunk a fönntartói, de figyelünk az ott dolgozókra, és ha tehetjük, segítjük őket. Nekünk akkor lehet biztos a jövőnk, ha fiataljaink az iskoláik elvégzése után visszatérhetnek a városunkba, és munkát találva maguknak, tovább erősítik azt.

„A mosoly- és önbizalomgyárból” érkezett

A 60 éves szolgálata után Gyémánt diplomával kitüntetett Kőrösi Imrénétől, akit az óvodában Csöpi néniként ismertek, a szeretet hangján szólt.

– A mi pályánkat csak szeretettel lehet jól csinálni. Én még úgy tanultam, hogy a gyermek személyisége körülbelül hatéves korára alakul ki. Ezeken a jegyeken csak azzal lehet változtatni. Így aztán az édesapám hatására is ez volt a vezérelvem. Mindegyiküket képes voltam szeretni.

Arra a kérdésre, hogyan tudott ennyi szeretetet adni, mosolyogva válaszol:

– Valószínűleg azért, mert ennyit kaptam. Elsősorban a családomtól, és vele párhuzamosan a gyermekektől és a szülőktől is. Az egy nagyon jó dolog, ha az elbizonytalanodott szülő mer tanácsot kérni az óvónőtől, mert közös a céljuk, egy ügyes okos kisgyermek nevelése. 

Hogy mi a titok, egyáltalán van-e titok, talán az elhivatottság lehet a válasz:

– Először kiemelem és megdicsérem a gyermekben lévő jót, majd kihámozom belőle azokat a dolgokat, amikben még jobb lehet!  Mindezek, valamint az elhívatottságom hatására soha nem akartam elhagyni ezt a csodálatos pályát.

Csöpi néni a példaképem

Úr-Hosszú Edina a Dunaföldvári Eszterlánc Bölcsöde, óvoda és konyha vezetője jószívvel köszöntötte Csöpi nénit:

– A mai napon könnyű volt a méltatását előadnom, hiszen egy szeretni való, igazi emberi és szakmai példaképemnek tekintem őt. A mostani beszélgetésünk során is sokat tanulhattam tőle.

A ceremóniát követve Dunaföldvár városa látta vendégül a meghívottakat.