Frissen Fejérből

2023.03.25. 11:30

Háromszáz éve Velence a család otthona: Nagy Károly elismeréséről, múltról mesél

Évszázados gőzmozdonyokat vezet, Velence múltját kutatja és őrzi, elődei élete pedig szorosan összefonódott a Meszleny-ek történetével. Nagy Károly, a Velencéért Emlékérem kitüntetettje maga az élő helyi történelem.

S. Töttő Rita

Fotó: S. Töttő Rita / Fejér Megyei Hírlap

Nem csodálkoznék, ha egy 100 éves fotográfián felfedezném a most Velencéért Emlékéremmel kitüntetett Nagy Károlyt. De nem azért, mert a díjazott elmúlt volna már 100 éves, vagy mert hosszú, dús bajszával, daliás alakjával a régmúlt idők eleganciáját idézi. Hanem azért, mert évszázados tóbíró elődje – aki szintén Velencén élt –, akár így is nézhetett ki. Készültek is ilyen felvételek, Nagy Károly családja ugyanis ősrégi, 300 évre visszavezethetően velencei család leszármazottja. A 2023. március 15-e alkalmából elismert Károly igazi nosztalgikus lélek, aki ma, felnőtt fejjel is gyermekkori álmait éli.

Károly ugyanis gőzmozdonyvezető – igen, ez a fő foglalkozása, szíve közepe, élete fő értelme. A nagy, fekete gőzösök vezetése mellett azonban jut ideje egyéb múltidéző feladatokra is: a velencei Meszleny (vagy Meszlényi) család történetének ápolására, a katolikus és a Meszlényi temető gondozására, s nem mellesleg otthoni terepasztalának precíz építésére. Károllyal – hol máshol, mint - a vasútállomáson találkoztunk. Beszélgetésünkhöz jól illett a MÁV hangosbemondója, a vonatok duruzsolása, a bőröndök kattogása a macskakövön. Minden MÁV-os köszönve haladt el mellette. Évtizedeken át dolgozott a fehérvári állomáson. De az emlékérmet nem ezért kapta, hanem azért a sokrétű tevékenységért, amelyet Velence múltjának megőrzéséért, megismertetéséért tett.   

 

-  Rendkívül meglepett már a jelölés is, hiszen nem értettem, mivel érdemeltem én ezt ki. Amit teszek, azt gondolom, kötelességem. Mégis érdemesnek találtak a Velencéért Emlékéremre – mondja szerényen Károly. De kezdjük az elején: a vasúti élet mellett, lassan 20 éve ugyanis a velencei katolikus templom sekrestyése, s egyben gondnoka is. - Előttem az utolsó komolyabb sekrestyés Meszleny Júlia volt, aki az ismert földesúri családból származott, s rengeteg mindent tudott a környék múltjáról. Minden mise előtt mesélt nekem a családjáról, a katolikus egyház szokásairól. Tette ezt azért, mert már 80 éves volt akkor, és szüksége volt a templom körüli teendőkben a segítségre. Eközben hallgattam a történeteit. Annyira nagyszerűnek gondoltam, hogy nekem, a 20 éves suhancnak az egyik utolsó velencei Meszleny mesél az életéről, hogy minden szavára nagyon ügyeltem. Ismertem a családját, tudtam a történelmi hátteret, ehhez jöttek a személyes történetek. Amikor 2005-ben meghalt, engem jelöltek ki a helyére. Egy ideig édesapám és egy idős házaspár végezte a lényegi részét a feladatnak, mert én akkor jártam mozdonyvezető tanfolyamra. Később azonban átvettem a munkát, melyhez megkaptam a katolikus temető gondozásának feladatait is.

 

Így kezdődött a helytörténeti kutatás Károly életében, mert szerette volna tudni, milyen családok, neves emberek sírjai találhatóak meg a temetőben. Az érdeklődés aztán kutatássá fejlődött az elmúlt évtizedek során, majd a Meszleny-ek sírjainak gondozása is feladata lett. Így ismerte meg még közelebbről a Meszleny-ek velencei múltját. Amely egy meglehetősen hosszú szakaszon bizony összefonódik saját családja történetével. Károly családja, ahogy már mesélte, 300 évre visszavezethetően él Velencén:

- Az én felmenőim - egyenes férfiágon, ameddig az emlékezet és az anyakönyvek bírnak – voltak a tóbírók Velencén. A tóbíró feladata volt, hogy a Meszleny-ekhez tartozó tórészen ne legyen áthalászás egyik birtokról a másikra, s hogy a köteles rész rendesen le legyen adva. A II. világháborúban lett vége ennek a feladatkörnek, amikor éppen dédöregapám volt a tóbíró. De ezek a gyökerek kiirthatatlanok maradtak belőlem, magamon is érzem, nincs élet a tó nélkül. Mert a rengeteg elfoglaltság közben azért, ha marad egy kis szabadidőm, azonnal megyek a tóra.

Fotós: S Totto Rita

Egyébként pedig 20 éve mozdonyvezető, s nem is akármilyen: gőzmozdonyt vezet országszerte. S ha ez nem lenne elég, levezetés gyanánt pedig feleségével terepasztalt épít. Természetesen a fő téma a vasút, amely köré embereket, környezetet, épületeket terveznek. Szinte saját életük kicsinyített mását.

- A közepén van egy templom, körötte temető, a háttérfalon pedig természetesen ott vannak Velence egyes elemei: a templom mellett például a szülőházam. A tóban csónakázó pár ringatózik.

Károly célja, hogy visszaemelje a köztudatba a Meszleny család fontos tetteit, azt, hogy ne feledjék a velenceiek: ennek a családnak köszönhető a környék 300 év óta tartó fejlődése. A Velencéért Emlékérem is ezért járt neki, színes egyénisége pedig így örökre helyet kapott Velence helytörténetében is.

Velence és a Meszleny-ek kapcsolata

1688-ban űzték el a törököt Fehérvárról és a környékről. Akkor, mint elnéptelenedett pusztát, tartották nyilván Velencét - meséli Károly. A török kor előtti tulajdonosok leszármazottaitól Meszleny János vásárolta fel Velencét, és vele Gárdonyt, melyet újra betelepített. Károly felmenői is ekkor kerültek ide. A Meszleny családról azt mondja: nem azok a tipikus Döbrögi-féle földesurak voltak, akik elverik a saját jobbágyaikat. Együtt éltek a néppel, hogy fejlődjön a falu, s akkor mindenkinek jobb lesz. Együttműködő földesúr emlékét hagyta ránk, vélekedik Károly. Ezért maradtak szívesen Velencén, attól függetlenül, hogy több ágra szakadt a család. Amikor már nem fértek el egy kastélyban, építettek még egyet. Így lett számos Meszleny-kastélya, kúriája Velencének.

Az ősi családi fészek a jelenlegi Ország úton található Hauszmann-Gschwindt kastély. Az 1700-as évek végére ezt kinőtték, így kezdték el építeni a vasút melletti kastélyt (ezt most újítja fel a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány).  Majd megépítették a Beck-kastély elődjét, amely az újtelepi iskola udvarán található most, jelenleg magánház. 1888-89-ben egy újabb házasságra lépés ajándékaként épült a jelenleg könyvtárként használt kastélyépület. Ugyanilyen okból épült a jelenlegi önkormányzati épület, szintén Meszleny kúria. A Rhédey kastély maradéka, egy kápolna nem rég tűnt el, közvetlenül a vasút szomszédságában, az Erzsébet téren. A Wickenburg-kúria szintén Meszleny kézbe került, most Helios hotelként ismerhetik a helyiek.

A Meszleny-ek tehát mély nyomot hagytak Velence történelmében, nem véletlen ezért: Közép-Európában egyedülálló az, hogy egy családból, egy helyen ennyien vannak eltemetve. Még a Széchenyiek, Czirákyak is szétszórtabban vannak eltemetve, mint a Meszleny-ek.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában