Felesége az utolsó pillanatig őrizte egyenruháját

2023.03.31. 15:45

A Szovjetunióba hurcolták a lepsényi katonát: 76 évvel később tudta meg a családja, hogy meghalt

A férfi a hazáját szolgálta a második világháborúban. Szerettei annyit sem érdemeltek a következő évtizedekben, hogy megtudják, ő már sosem tér vissza hozzájuk.

Hajdú Marianna

Talán az utolsó kép, amin még együtt a család: Lantai Dávidné született Mátyás Vilma, Lantai Dávid lepsényi csendőr és kisfiúk Lacika

Fotó: Hajdú Marianna / FMH

Jó tett helyébe jót várj

Borsos György, a lepsényi Kézay Klub szakértő-mentora fordult kéréssel Lantai Ritához régi fényképeket kutatva. Rita felmenői a második világháború előtt temetkezési vállalkozást üzemeltettek a településen. György a régi halottas lófogatról szeretett volna képet kapni a helyi értéktár gyűjteményébe. Rita szülői házában sok régi dokumentum és fénykép volt megőrizve, így nem volt kérdés, hogy talál a keresett fogatról képet, amit el is vitt a lepsényi könyvtárba. A régi iratok és fényképek között kutatva apai nagyapja egyetlen meglévő és egyben utolsó levele is a kezébe akadt. 

Lantai Rita eddig úgy tudta, nagyapja Lantai Dávid, valamikor a második világháborúban fogságba esett Lengyelország területén. Ezen kívül más információja a családnak nem volt apai felmenőjéről csak annyi, hogy sosem tért haza. Az alkalom adta magát, hogy viszont segítséget kérjen: hogyan juthatna eltűnt nagyapja nyomára? A lelkes amatőr helytörténeti tudor segítségével nekiállt a kutatásnak. 

A szülői ház sok dokumentumot őriz, köztük régi fényképeket a család hajdani tagjairól (Borsos György és Lantai Rita)
Fotós: Hajdú Marianna / FMH

Eredmények és könnyek

Nem sok kellett hozzá és már az első internetes próbálkozás alkalmával megtalálta a nagypapa nevét a megfelelő oldalon. Másnap sírva hívta fel segítőjét: ott van előtte a nagypapa neve és a tény, miért nem tért vissza soha a nagymamához. Lantai Dávid törzsőrmester 1948. március 23-án hadifogságban meghalt az akkori Szovjetunió területén. Az 1947-ben a hadifogságban íródott levél óta családja semmit sem tudott az eltűnt katonáról. Felesége és később fia, Lantai László is – aki apja halálakor még csak három éves volt – úgy távoztak el, hogy lelkükben még várták haza a férjet és az apát, miközben ő már nem térhetett vissza. Pedig utolsó, családjának küldött üzenetéből kitűnik, tervekel és reményekkel telve készült haza szeretteihez.

Utolsó üzenet a fogságból

“Drága jó Anyukám és Kisfiam!

Július 26-án és augusztus 4-én kelt leveleiteket megkaptam, melyekért fogadjátok hálás köszönetemet és számtalan csókjaimat. Örömmel tölt el a rólam való gondoskodásod meg, hogy hiányt sem szenvedtek, úgyszintén a Lacika szereplése is. Alig várom már azt a pillanatot, hogy viszont láthassalak benneteket. Ha a sors kedvező lesz és nem mostoha, a hírek valóra válnak, akkor tavasszal már talán köztetek lehetek és a rég óhajtott vágyaim is valóra válthatom, ugyanis az állandó veletek való együttlét, ami teljessé teszi a boldogságomat és a veletek való munkálkodás vagyis a gazdálkodás, azért a borjukat ne adjátok el ha nem muszáj, mert azokkal is céljaim vannak. Édes anyukám! Mindnyájatoknak sok jó egészséget kívánva, én hála istennek egészséges vagyok, a viszontlátás mielőbbi reményében számtalanszor csókol mindnyájatokat (.....) Apukátok. Boldog ünnepeket kívánok.

 1947. XII. 19.”

A fogságból megérkezett utolsó levél, amiben a hazaérkezése utáni terveiről is ír a soha viszont nem látott családfő
Fotós: Hajdú Marianna / FMH

Ennyi maradt a családra és néhány kép a fiatal, csendőr nagypapáról. Rita csak születési évét ismerte nagyapjának, aki 1906-ban született Kocson. Most már megvolt halálának pontos dátuma is, így unokája tovább kutatott Lantai nagypapa után, miközben családfájához is adatokat gyűjtött, amit maga igyekszik elkészíteni unokái számára. Eltökélte, minden információt és történetet begyűjt és lejegyez a jövő nemzedéke számára, mert fontosnak tartja, hogy családja tisztában legyen múltjával, őseivel. Kitartása komoly eredményeket hozott. 

A régi papírok között adásvételi szerződések és anyakönyvi kivonatok is találhatók az 1800-as évekből, de még egy betétkönyv is akad, ami a mai napig nincs lezárva 
Fotós: Hajdú Marianna / FMH

A főváros ostroma a katona életét is megpecsételte

Kiderítette, nagyapja 1945. február 05-én esett szovjet fogságba Budapesten, a főváros ostroma közben. A fogolypapírok alapján – a mai Ukrajna területére, ahol napjainkban éppen háború dúl – Herszonba szállították. Az utolsó haza küldött levelét követően három hónappal később meghalt, melynek körülményei még nem ismertek, de Rita tovább nyomoz. Lantai Dávid törzsőrmestert, lepsényi csendőrt, férjet és apát Mikolajivban temették el. Lantai Ritának és családjának 76 évet kellett várnia, hogy megtudják, miért nem tért haza, nem látta felnőni kisfiát, megszületni unokáit és dédunokáit. Felesége élete végéig várta párját, annak csendőr egyenruháját gondosan őrizve a ruhásszekrényben az utolsó napig. Senki sem volt, aki őszintén elmondta volna a hitvesnek, hogy már nincs kit várnia. 

Sok még a kérdés, amire válaszokat vár az unoka, de egy biztos, amint a viharok elmúlnak a szomszédos országban, tovább keresi a nagyapja halálának körülményeit igazoló dokumentumokat, akár a határon túl is. De ami a legfontosabb: amint lehetősége lesz rá, felkeresi a sosem látott nagypapa Fekete-tenger melletti nyughelyét.

Nikolajev, Mikolajivi terület, Ukrajna

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában