Segítő jobbot nyújt az áldozat annak, aki rendszeresen lop

Egy kellemes, kiserdőhöz közeli, kertvárosi részen viszonylag új építésű társasház magasodik. Az igényes épület hasonlóan visszafogott, tájba illeszkedő kerítése, örökzöldekkel és virágzó növényekkel teli kertjéből valaki rendszeresen lopja a levendulát. A tulaj megelégelte, így megtette a szükséges lépéseket.

Kitett a kerítésre egy aranyos, hat férőhelyes kosárba, hat darab cserepes levendula csemetét és fölé az általa rögzített piros papírra a következőket írta a felső sorokba: ANNAK, AKI RENDSZERESEN LOP A KERTEMBŐL… És valóban ingyen virágtővel kedveskedik az újra meg újra visszajáró tolvajnak. Persze azért teljesen nem törli el a másik bűnét, ezért hozzáteszi: Mikor majd jól meglopnak, nézz utána a KARMA szónak is! Az ötletgazda, kedves átkát úgy írta alá: A TULAJ, és hogy ne maradjon tüske senkiben, közlendőjét szívecskével zárta.

A kirakott kosárban már csak halottnak tűnő levendulák várnak egy szebb jövőt, vagyis a rendszeresen érkező tolvajnak olyannyira elvette a kedvét a legalizált lopás, vagy éppen a karmát emlegető igézet, hogy ingyen már nem is vitte el a növényeket.