Nem ászokat szervál, hanem énekel és táncol

A Civil a pályán rovatunkban közismert emberek sporthoz való viszonyát mutatjuk be, ezúttal a Debrecenből elszármazott Sári Évit kérdeztük. A remek hangú énekest jelenleg a Madách Színház és a PS Produkció musicaljeiben, valamint különböző show-műsorokban láthatjuk, hallhatjuk, valamint figyelemmel követhetjük a TV2 ismeretterjesztő műsorában, az Innovátor műsorvezetőjeként. A rendkívül csinos hölgy az interjú során mesélt arról, hogy az általános iskolában fel volt mentve testnevelésből, elárulta, fiatalon rajongott Michael Jordanért és Pete Samprasért, s az is kiderült, hogy a játékos edzéseket kedveli.

Az iskola az a hely, ahol a gyerekek a rendszeres testmozgással, illetve különböző sportágakkal is megismerkedhetnek. Te milyen sportokat űztél iskolásként?

Kiskorom óta szívproblémákkal küszködtem, ezért számomra másként alakultak ezek az évek, ráadásul az általános iskola felsős tagozatában még felmentésem is volt testnevelésből. Akkoriban lényegében csak az úszás volt, amit rendszeresen csinálhattam. Viszont a kevés mozgás nem volt jó hatással a testemre, mondjuk ki: duci voltam. Amikor kezdett kinyílni a világ, azaz kezdtek érdekelni a fiúk, akkor nagyon rosszul estek a testsúlyomra vonatkozó beszólások, ezek mély nyomokat hagytak bennem. Ezután, nagyjából 18-19 évesen jött el az az időszak, amikor már az életem szerves részévé vált a sport. S azt vettem észre, hogy a szívem erősödött, jót tett neki a rendszeres mozgás, de természetesen nem terheltem túl. A sportágak tekintetében korszakaim voltak és vannak, mindig azt csinálom, ami éppen nagyon tetszik. Fontos, hogy valamilyen szinten játékos legyen a mozgás, mert például a monoton súlyzózást nem kedvelem. Az évek során volt, hogy teniszeztem, spinningeltem, bicikliztem, kangoo-ztam, vagy éppen jógáztam, amit napjainkban is végzek.

Akkor teljesen kimaradtak az életedből a csapatsportok?

Nem, ugyanis a Bányai Júlia Általános Iskola kosárcsapatának a tagja voltam. Nagyon szerettem kosarazni, s annyira magával ragadott a sportág, hogy többek között figyelemmel követtem az NBA-t, mindenkiről mindent tudtam, s az akkori hős, Michael Jordan volt a kedvencem. Mivel nem voltam magas – és ez a tény azóta sem változott –, ráadásul annyira tehetséges sem, így igazából csak élvezeti sport volt számomra a kosárlabda.

Középiskolás éveidet a Kereskedelmiben töltötted, abban az időszakban, amikor a DVSC női kézilabdacsapatának ikonikus edzője, Köstner Vilmos testnevelő tanárként ott tevékenykedett. Vannak emlékeid Vili báról?

Voltak közös óráink, elég kemény pasi volt, de nagyon bírtam a különleges humorát.

A szeptember közepén, „hazai pályán” megrendezett debreceni yoUDay Stadion Show-n mindenki láthatta, hogy bombaformában vagy. Számodra a munkádból adódóan kötelező feladat kondiban tartanod magad, vagy a mozgás öröméért sportolsz?

Mindkettő. Hiú vagyok, mint minden olyan ember, aki a színpadon éli az életét. A munkám arról is szól, hogy jól nézzek ki, s miután nem vagyok modell alkat, ezért meg kell dolgoznom érte. De azt gondolom, mindenkinek tennie kellene a saját egészségéért. Szerintem teljesen igaz a mondás, miszerint ép testben ép lélek. Kaptam már olyan kritikát, hogy könnyű nekem, mert van lehetőségem konditerembe járni. Én sem járok mindig konditerembe, s nem egyszer előfordul, hogy otthon a Youtube-on keresek edzést, annak megfelelően, hány percem van a mozgásra. Azt vallom, ha valaki akar, akkor bárhol, bármikor tud sportolni.

Egy-egy fellépés, legyen szó koncertről vagy akár színházi előadásról, mennyire terhel meg fizikálisan?

Amikor egy musicalben éneklek és táncolok egyszerre, az nem könnyű feladat, emiatt is kell a jó erőnlét. Szerencsére rengeteg munkám van, ezért bírni kell a tempót. Ráadásul muszáj formában tartanom magam, mert még sokáig szeretnék „csinos” szerepeket játszani.

S jelenleg mi az a mozgás, amivel „karban tartod magad”?

Most, amikor hívtál, éppen táncoltam a lakásomban, egy új koreográfiát gyakoroltam. Rendszeresen táncolok, ami felér egy komoly edzéssel, de emellett sportolok is. Nagyon szeretek futni, de sajnos ilyen időjárási körülmények között, a hideg miatt már nem kocoghatok a szabadban, mert vigyáznom kell a hangomra. Van futópadom, de nem tudja azt az élményt nyújtani, mintha a szabad levegőn futnék. Két éve újra elkezdtem teniszezni, amit imádok csinálni. Emellett jógázom, s nagyon érik bennem a gondolat, hogy ismét járok majd crossfitt-edzésekre, mert hiányzik az effajta mozgás.

Mennyire vagy rajongó alkat? Azt már említetted, hogy odáig voltál Michael Jordanért, rajta kívül volt más favoritod?

Amikor 16 évesen teniszeztem – és a szép lila ütőmmel jártam rendszeresen edzésre –, akkor az amerikai világelső, Pete Sampras volt a kedvencem. De azt kell, hogy mondjam, nem igazán vagyok rajongó alkat.

Jársz meccsekre vagy nézel sportközvetítéseket a televízióban?

Egyáltalán nem járok mérkőzésekre, s a tévés közvetítésekről is leszoktam. Persze vannak olyan világversenyek, amiket megnézek otthon, pláne, ha van magyar érdekeltség, mint például vízilabdában. A most zajló foci-világbajnokság végjátékába is belenézek majd, mert például a döntő azért érdekel. Viszont a hangulat miatt elmennék egy Barcelona vagy Roma-meccsre, mert biztosan különleges lenne. Anno, amikor Miamiban voltam, megnéztem a Heat NBA-mérkőzését, ami a mai napig emlékezetes élmény a számomra.

Muszáj megkérdeznem, hogy debreceniként volt bármilyen kötődésed a Lokihoz?

Nem követtem szorosan a focisták eredményeit, viszont mindig tudtam a nagy sikereikről és a kisebb botlásaikról. Amúgy az egész sportvilággal kapcsolatban ugyanez a helyzet, a nagy, jelentős hírek eljutnak hozzám és érdekelnek is.

Boros Norbert