Vízirendőrök

2022.08.09. 07:00

Megszámolni sem tudják, mennyi embert mentettek ki a vízből a Tisza-tó hősei

A Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság két kiválósága Poroszló és Tiszafüred körzeti megbízottjaként dolgoznak, jellemzően párban.

HEOL

Rengeteg ember életét megmentették

Forrás: Szabó Gabriella/Zsaru Magazin

– Megszámolni sem tudják, eddig összesen hány embert mentettek ki eddig a Tiszából. Májusban 60 km/h-s szélviharban, hatalmas hullámverésben 21 bajba jutott túrázót sikerült partra juttatniuk. Soha nem lehet aktuálisabb egy beszélgetés Csajbók Ferenccel, a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság (TVRK) zászlósával és Besenyei László főtörzsőrmesterrel, mint idén nyáron, amikor csak június 20-ig 22 ember fulladt vízbe Magyarországon –kezdődik a beszámoló a Zsaru Magazin Facebook-oldalán

Mint kiderült, Csajbók Ferenc 12, Besenyei László pedig tíz éve szolgál a TVRK kötelékében. Mindketten a folyó mellett nőttek fel, kis koruk óta ott élnek, horgásznak, hajóznak. Ma pedig már rendőrként embereket mentenek. Nyolc éve jellemzően párban dolgoznak Poroszló, illetve Tiszafüred körzeti megbízottjaiként. Azt mondják, ők nem is félszavakból, hanem szavak nélkül értik egymást.

– Ég és föld itt szolgálni vagy a szárazföldön – mondja Csajbók Ferenc, akinek sok év tapasztalata van nem vízirendőrként is. Mint mondja, amikor intézkedniük kell, folyik a hajójuk alatt a víz, fúj a szél, és nem jön két perc alatt segítség, ha baj van.

– Az a legnehezebb, amikor fuldoklik előttem egy ember, és vagy elérem a víz alatt, vagy nem – teszi hozzá. – Négy éve közvetlenül mellettem esett a vízbe Tiszaszőlősön egy férfi. Ittasan vezetett, így az utasával együtt kivittük a kikötőbe. Kikötötték a csónakot. A vezetővel szemben intézkedtünk, épp vele fújattuk a szondát, amikor hallottunk egy csobbanást. Beleesett az utas a vízbe. Az álló, kikötött csónakból az ember egy rossz mozdulat miatt zuhant a folyóba. Közben a fejét beütötte a vasstégbe, és eszméletlen állapotban elmerült a 6 méter mély Tiszában. Öt másodperc múlva odaértem. Semmit nem láttam, beugrottam a csónakba, és csak buborékot vettem észre a víz mélyén. Lenyúltam, és megéreztem egy ruhafoszlányt, amit elkezdtem felhúzni. Aztán újra ráfogtam, így húztam ki a vízből a férfit, aki öntudatlan állapotban volt. Egyedül meg sem bírtam tartani, végül négyen tudtuk kiemelni a vízből. Ha csak két másodperccel később érek oda, vagy nem ugyanazon a ponton nyúlok le érte, az az ember ma már nem él.
Májusban a csapói Holt-Tiszánál viharos szélben, a kilátó mellett borult bele egy túrázó csoport hét kenuja a folyóba. Volt, aki a nádasban, más egy tájékoztató táblába kapaszkodva vagy tehetetlenül a vízben hánykolódva várta a segítséget. A 27 ember legtöbbje szabályszerűen viselte a mentőmellényét, de volt, aki enélkül indult a túrára.

– Azok is nagyon kimerültek voltak, akik a mentőmellényben hánykolódtak a tóban – folytatja a zászlós, aki a társával együtt összesen 21 embert mentett ki a vízből. – Nagyon örültek, amikor megláttak minket. Először egy hölgyet, akiről kiderült, hogy orvos, húztunk be a rendőrségi hajóba.

A nő párjával már nehezebb dolguk volt. Ő kifejezetten megtermett, 120 kilós férfi. Magas a rendőrhajó oldala, a vízszinttől közel 80 centi a magassága. Oda felemelni a 120 kilós embert – akinek vizes volt a keze, rendre kicsúszott a fogásból, úgy, hogy közben a hajót és a vízirendőröket is dobálta a hullám – nagyon kemény feladat volt. A zsaruk összesen négyszer fordultak vissza a 21 emberért, mert a 2 kilométerre lévő kikötőbe nem vihettek ki egyszerre mindenkit, míg egy épp a szabadnapján lévő kollégájuk a saját csónakjával vitt partra hat embert.

Hogyne félnénk! – mondja egyszerre a két rendőr a kérdésre, hogy ők tartanak-e a Tiszától. Hozzáteszik, minél több holttestet, bajt látnak, annál jobban tisztelik a folyót. A saját statisztikájukat is gyorsan elmondják. Eszerint azoknak az embereknek a túlnyomó többsége, akik baleset miatt fulladnak a vízbe, vagy alkoholt fogyasztott előtte, vagy szilárd meggyőződésük volt, hogy kiváló úszóként semmi baj nem érheti őket. Egyetlen olyan embert sem ért halálos baleset, aki tartott a víztől. Ennek szerintük nagyon egyszerű oka van, akinek nincs önbizalma, nem megy egyedül a Tisza közelébe. Amikor pedig így tesz, mentőmellényt vesz, ami egy váratlan helyzetben meg fogja védeni. A bátor emberek viszont sokszor azzal sem foglalkoznak, hogy a mentőmellény és a lámpa is kötelező tartozéka a csónaknak.

– Azt mondják, hogy minek lámpa nappal a csónakba. A Tiszán koromsötétben, úgy, hogy sehol semmi fény a közelben, nagyon könnyen eltéved bárki – folytatja Besenyei László. – Rendre az történik, hogy aki eltéved, este nyolcig nem jelenti be ezt, mert szégyelli. Csak amikor már nagy a baj, és besötétedik, kér segítséget. Akkor pedig szinte lehetetlennek tűnő feladat megtalálni.

 

A vízirendőrök, akik minden évben részt vesznek egy életmentő gyakorlaton, csak idén 157 ember mentésében vettek részt. Azt mondják, alapvető, hogy a fuldokló mindenáron a víz tetején akar maradni, és maga alá fogja taposni azt, aki utánaugrik, és próbál segíteni. Ők minden alkalommal hajóval mennek a bajbajutott mellé, majd bedobják neki a mentőgyűrűt vagy a patkót, amibe kapaszkodhat. A nyaralók 99 százalékát szabálykövetőnek látja a két körzeti megbízott. Azok, akiket kimentenek, általában megköszönik nekik a segítséget. Volt egy súlyos esetük, ami különösen mély nyomot hagyott bennük.

– Egyedül voltam a tiszaszőlősi kikötőben november végén, amikor nagyon erős szélben egy csónakból három ember – két 70 és egy 40 éves férfi – a Tisza közepén beborult az 5 fokos vízbe. Rajtuk sem volt mentőmellény. Az volt az egyetlen szerencséjük, hogy valaki látta, mi történt velük, és telefonált egyből a kikötőbe. Így késedelem nélkül tudtunk elindulni hozzájuk a kikötőmesterrel együtt. Két percen belül odaértünk.

A jeges vízben, a Tisza közepén a felborult csónakba kapaszkodott a 40 éves férfi, aki közben próbálta megtartani az akkor már öntudatlan állapotban lévő apját. A harmadik, szintén 70 éves ember kiúszott a húsz-harminc méterre lévő partra, de kimászni már nem tudott, csak kapaszkodott egy belógó gallyba.

– Az apát és a fiát beemeltük a hajóba, de miután viharkabátban voltak, olyan mennyiségű víz folyt ki a ruhájukból, hogy az egész hajó instabil lett – folytatja Csajbók Ferenc zászlós. – A harmadik embert már nem tudtuk beemelni, mert akkor elsüllyedtünk volna mi is. Választani kellett, hogy beemelem, és nagy eséllyel elsüllyedünk mindannyian, vagy otthagyjuk a férfit, aki akkor már nem volt közvetlen életveszélyben, és három perc múlva visszajövünk érte. Ezt választottam. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában