Elfogyott a türelem Mónosbélben, félnek a helyiek a gyermekotthon lakóitól

Közmeghallgatást tartott a mónosbéli önkormányzat a gyermekotthon sorsáról. Az, hogy az otthon több lakójától félnek a helyiek, már egy tavalyi közmeghallgatáson fölmerült, azt követően az önkormányzat fölmérte a lakosság körében az otthon támogatottságát, illetve testületi ülésre hívta meg az intézmény vezetőit és a rendőrséget, hogy megbeszéljék, mit lehet tenni annak érdekében, hogy javuljon az otthon és a település kapcsolata. Akkor úgy határoztak, ez év végéig kapnak türelmi időt az otthon vezetői, hogy rendet tegyenek, de tartanak egy újabb közmeghallgatást is, hogy mit szól ehhez a lakosság.

Előbb azoknak a leveleit olvasták föl, akik üdülővel rendelkeznek Mónosbélben, s most nem tudtak elmenni az eseményre. Ők adtak egyébként hangot legutóbb a helyiek véleményének. Reagáltak a testületi ülésen elhangzottakra, főként Sinka Zsolt, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Heves Megyei Kirendeltségének igazgatójának szavaira. Úgy érezték, a vezetőség hárítja a felelősséget, Sinka a lakosokat hibáztatja, hogy nem elég türelmesek, valamint hangadó kisebbségnek nevezte a felszólalókat.

Szerintük Sinka állításával szemben nem a nem ismerésből fakadóan félnek a mónosbéliek a gyerekotthon lakóitól, hanem az ismerés miatt. Szerintük csak közhelyek hangzottak el a vezetők részéről, konkrétumok azonban nem. A helyiek nem tudják megismerni az otthonban folyó munkát, mert a telefont sem veszik föl. A levélírók szerint a gyerekeket nem éri elég impulzus Mónosbélben. Ismét fölidézték, amíg egészen kicsi korukban kerültek ide a gyerekek, addig nem volt gond, barátságok, házasságok köttettek az itt nevelkedőkkel, a gyerekek bejártak a házakhoz, kisebb feladatokat kaptak, ismerték őket, nem hivatalos pártfogó családok voltak.

A leveleket követően több helyi is fölszólalt. Volt, aki kifejtette, szerinte kezelhetetlen gyerekeket is ide hoznak, korábban eltanácsolták őket Bélapátfalváról a mikófalvi iskolába, míg az működött. Az udvarokra különféle dolgokat dobálnak be, visszaszólnak a lakóknak, a nevelők pedig elhiszik a hazugságokat. Vannak, akik iskola helyett csikkeznek, olyankor hol vannak az intézmény vezetői, kérdezte, kérdezte Sepelye Istvánné.

Országh Gábor elmondta, ő volt rendőr, iskolarendőr, dolgozott olyan településen, ahol gyermekotthon működött. Szerinte hatalmas probléma a lakosságnak, nehéz megítélni, mi a helyes szülőként, lakosként. Megdöbbentett mindenkit, mit tettek a mónosbéli gyerekek Egerben. Szerinte a gyerekek nem tudnak beilleszkedni, mert kevés inger éri őket, nem nekik való a falu, ahol nincs például sportolási lehetőség. Nem érzi, hogy jó szimbiózis alakult volna ki a gyerekek, a lakosok és a vezetők között.

Egy polgárőr azt kérdezte, ha a helyiek délután öt körül már nem járkálnak az utcán, a gyermekotthonosok fél tizenegykor miért? Hogy jönnek ki az intézményből? Előfordul törés-zúzás is, ezért is félnek kimenni az emberek egyedül este nyolckor az utcára, mert nincs, aki segítene nekik, ha bajba kerülnének.

Szőkéné Beatrix szerint a kisboltban nem tud mit kezdeni azzal, ha hárman mennek be, külön kérte a gyerekeket, hogy egyesével menjenek. Még ócsárolják is, ha nem ad ki nekik dohányterméket. Előfordul, hogy a kutyát ingerlik, égő csikket nyomnak az orra felé, energiaitallal öntik szembe. Ezen kívül beszólnak, leszólítják a helyieket. Volt, aki megjegyezte, a kapuk rugdosásával, dobálásával is ingerlik a kutyákat.

Zagyva Gyula azt kérte a vezetőktől, tisztázzák, meddig lehetnek kint a gyerekek, hozzá csatlakozott egy másik helybéli, aki jelezte, a középiskolai kollégistáknak is sokkal korábban bent kell lenniük, mint a gyerekotthonosoknak. Nyesőné Maksa Erika, a Heves Megyei Gyermekvédelmi Központ intézményvezetője azt mondta, keresztre feszítve érzi magát, nem számított ilyen hangulatra. Elmondta, a kisebbek este kilencig, a nagyobbak tízig, az utógondozottak tizenegyig lehetnek az otthonon kívül.

Zagyva Gyula szerint csak annak van értelme, ha a panaszoknak nyoma lesz, ezrét arra kért mindenkit, ha bármi problémát tapasztal, azt küldje az otthon felettes szerveinek el. Célszerűnek tartaná egy helyi népszavazás kiírását is, hiszen a nem hivatalos vélemény kérdést nem veszik figyelembe.

Fábián Anett azt jelezte, rossz tapasztalatai vannak, mióta három éve ide költöztek. A cicákat például a gyerekek elvszik magukkal. De föltette azt a kérdést, ki felel azért, ha kárt okoznak a gyerekek? A saját gyereke okozta kárért helytáll a szülő, de mi van az otthonosokkal? Kifejtette, szerinte nem a legjobb megoldás, ha bezár az otthon, mert a kisebb gyerekekkel nincs probléma, szeretetéhesek. Az ordítozó, verekedő nagyobbakkal viszont igen. Bízik abban, hogy rendet tesznek az egy év alatt, de mi történik utána, ha mégsem sikerül?

Egy hozzászóló megkérdezte, igaz-e hogy a napokban az egyik gyerek úgy megverte az iskolatársát, hogy ahhoz mentőt kellett hívni? Végül elismerték, hogy ez történt Bélapátfalván.

Nyesőné Maksa Erika türelmet kért az új intézményvezetésnek, kifejtette, a felügyelőkre hárul a nevelés, a gyerekek problémákat hoznak magukkal. Nem tudja, hány panasz megy a feletteseikhez, de azt mondta, ha hozzá érkezik jelzés, kivizsgálja. Őket is ellenőrzik, hogy a törvényeknek megfelelően működnek-e. A gyerekotthont a helyiek kereshetik telefonon és személyesen is.

Erre egy fölszólaló azt válaszolta, nincsenek betartva a szabályok, napi szinten 2-3 gyerek kószál az utcán, a rendhez az kellene, hogy megfelelő emberek legyenek az intézményben.

Kovács József egri rendőrkapitány elmondta, a sok körözés az engedély nélküli távollétből fakad, nem garázdaságból, sokszor előfordul, hogy mire elrendelik, meg is találják a gyereket és hozzák, vagy jön is vissza.

Az otthon vezetője válaszolt a felvetésekre, például, hogy a gyerekek kint tartózkodási idejét ők határozhatják meg a házirendjükben. Ezt felülvizsgálhatják, egyébként nem kötelező addig kint lenniük, hanem iskolai program után addig kell visszaérniük. Ha a gyereket 11-kor a buszmegállóban látják iskola helyett, jelezzék a rendőrségnek, vagy a polgármesternek. A felvetésre, hogy lehetne-e portaszolgálatot bevezetni az a válasz érkezett, hogy a csoportok mellett lévő felügyelők is tudják azt, amit a portás tudna ellenőrizni.

Fölmerült az is, mivel foglalják el magukat a gyerekotthonban lakók, erre válaszként elhangzott, ők is csinálnak házi feladatot és vannak ház körüli teendők, a szünetekben a nevelők lekötik őket programokkal. Aki kint van az utcán, az valószínűleg elindult iskolába, de nem ért oda, de lehet az is, hogy már nem tanköteles korú. Van, akit nem is tudnak elindítani, próbálnak rájuk hatni, de ez nem egy zárt intézmény.

Elhangzott, akikkel igazán probléma van, azokat igyekeznek speciális otthonba átirányítani. Az egyiknek tavaly nyáron elindult az áthelyezése, vizsgálják a dolgot. Egy másik gyerek esetében is döntöttek erről az elmúlt napokban. Őhozzájuk kapcsolódnak a többiek, ha távoznak, biztonságban érezhetik majd magukat a mónosbéliek. A javítóintézetben lévők egyébként még a mónosbéli létszáma számítanak bele, ha esetleg büntetés-végrehajtási intézetbe kerülnének, akkor töltik föl a létszámot.

A közmeghallgatás végén Varga Sándorné föltette a kérdést, hányan vannak azon a véleményen, hogy egy év türelmi időt adjanak az otthonnak, a jelenlévők közül mindössze négyen jelentkeztek, a többség elutasította. Éppen ezért a Belügyminisztériumhoz fordulnak, hogy történjen valami az otthonnal.

A zárás után egyébként volt, aki megjegyezte, sok múlik a nevelőkön, míg régen tapasztalt szakemberek dolgoztak az intézményben, ők már elhagyták azt. Pár hónapos tanfolyamot végezve is lehet már dolgozni az otthonban, van, akinek ez csupán egy munka és várja, hogy leteljen az idő. Olyat is láttak, hogy a nevelő együtt cigarettázott a 12 éves gyerekkel.